Hőgyes

Endre, orvostanár, szül. Hajdu-Szoboszlón 1847. A gimnáziumot szülővárosában és a debreceni főiskolában elvégezvén, 1865. az orvosi pályára lépett. 1870. a budapesti egyetemen orvosdoktorrá avatták, 1871. pedig sebészdoktori oklevelet nyert. A Rókus-kórházban mint segédorvos működött, majd Balogh Kálmán mellett lett tanársegéd. 1873. egyet. magántanár lett a kisérleti kórtanból, 1875. pedig Kolozsvárra az ált. kór- és gyógytan nyilv. rendes tanárává nevezték ki, hol létrehozta 1875. az Orvos-természettudományi társulatot, mely előbb külön, majd az erdélyi muzeum-egylettel fuzionálva, azóta szakadatlanul működik. 1883. a budapesti egyetemre az általános kór- és gyógytan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Buvárlatai nagyobbára a kisérleti kórtan és élettan, részben pedig a gyógyszertan körébe tartoznak. A m. tud. akadémia 1881. levelező, 1889. pedig rendes tagjává választotta. 1889. az országos közegészségügyi tanár rendkivüli, 1891. pedig rendes tagjává neveztetett ki. A természettudományi társulatnak 1889 óta egyik alelnöke. A magyar orvosi könyvkiadó társulatnak 1883-93. volt titkára, 1894 óta pedig elnöke. A budapesti királyi orvosegyletben a választmány tagja és a veszettség tanulmányozása végett kiküldött bizottságnak elnöke. 1887. bizta meg a törvényhozás és a kormány a veszettségellenes gyógyítási mód tanulmányozásával, mely tanulmánynak eredménye lett, hogy a budapesti Pasteur-intézet az ő igazgatása alatt felállíttatott és 1890 ápr. 15. óta kiváló sikerrel működik. A budapesti egyetemen több éven át vizsgálati elnök, 1887-92. az orvosi kar jegyzője, 1894-95. tanévben pedig mint az orvosi kar dékánja működik. Kiadótulajdonosa és szerkesztője az Orvosi Hetilapnak. Nagyszámu, magyarul, németül s részben franciául közzétett korszakalkotó buvárlatokat tartalmazó értekezései, melyek közül a nagyobb terjedelmüek a vese élet- és kórtanára, a fül ivjárataira, az asszociált szemmozgásokra, a hipnózis egyes tüneményeire, végre a veszettség gyógyítására vonatkoznak, nevét nemcsak a hazai, hanem a külföldi tudományos világ előtt is ismertté tették. A m. tud. akadémia 1890-ben a Marczibányi-jutalommal tüntette ki. Tudományos dolgozatai közül említendők: Kisérletek és észleletek a cantharidin élettani hatásáról; Az ondószálcsák behatolásáról a fiatal sejtek protoplazmájába; Adatok a vese élet- és kórtanához; Előleges közlemény a vese kanyargó csatornái és Malpighitestecsei hámfedezetének kóros változásairól (Örv. Hetilap 1872, 31. sz.); A vese szereplése az anyagforgalomban (Természettud. Közlöny, 1872); A vese vérkeringési viszonyairól (1873); Cohn kisérletei és a táplálkozási önállóság a vesevelő állományában (Orvosi Hetilap 1873, 11. sz.); A felbontott vér hatásáról az állati szervezetre (Természettud. Közl. 1873, jun.); A Bunsen-féle szivó fuvóról (Wassertrommelgebläse), mint mesterséges légzési készülékről a légvételi elégtelenségek kiegyenlítésére (Természettud. Közl. 1873, jul. és Orvosi Hetilap 1874, 7. sz.); Kisérleti töredékek a choleraürülékek hatásáról az állatokra (Orvosi Hetilap 1873, 34-40. sz.); A mesterséges vesebántalmaknál előforduló hengeres képletekről (magántanári értekezés, Orvosi Hetilap 1874, 15-20. sz.); A kórtan viszonya a többi természettudományokhoz (Orvosi Hetilap 1874, 8-12. sz.); Kisérleti adatok a légző mozgások fulladás alatti lefolyásához (Orvosi Hetilap 1875, 49-59. sz.); A dithiocyansavas káli és aethyl élettani hatásáról (Orvosi Hetilap, 1876); Az 1876. évi kölcsöntanszerkiállítás Londonban (Orv. Hetilap 1876); A lélegzés méréséről (spirometria) a Lowne-féle «transportable spirometer» bemutatásával (Orv. Hetilap 1876 és a kolozsvári Orvos-természettud. társulat Értesítőjében); A gelsemium sempervirens élettani hatásáról (Értesítő, 1877); Apróbb közlemények a kolozsvári egyetem általános kór-, gyógy- és gyógyszertani intézetéből (Értesítő, 1877); Adatok az emlősmagzat életszivósságához (Orv. Hetilap 1877, 23. sz.); Némely gáznemü anyag hatása a légző mozgások fulladás alatti lefolyására; Adatok a paprika (Capsicum annuum) élettani hatásához (Orvos-természettud. társ. Értesítője, 1877 és Orvosi Hetilap 1878, 10. sz.); Telephonszerkezetü magneto-inductor idegizomizgatásokra (Orvos-természettud. társ. Értesítő, 1878 és Orv. Hetilap 1878); A hallóerő meghatározása telephonnal; Megjegyzések a jodoform élettani hatásához (1878); Közlemények a kolozsvári kir. tud. egyetem általános kór- és gyógyszertani intézetéből; Az arczidegkiirtás után keletkező szembeli változásokról; Módszer a hallóerőnek telephonnal való meghatározására (Orvos-term.-tud. társulat Értesítője 1879, II. füzet); Észrevételek a jodoform élettani hatására és szervezetbeli átváltozásaira vonatkozólag (Orvosi Hetilap 1879, 43-51. sz.); Előleges jelentés a szemtekerezgésre (Nystagmus) vonatkozó vizsgálatokról; Az akaratlan együttjáró kétoldali szemmozgások idegmechanismusáról (bemutattatott a m. tud. akadémia 1880 ápr. 19. ülésén); Módszertani észrevételek az állatok végbélbeli hőmérséke meghatározásának módjairól és egy uj állatrögzítő módszerről, hőmérséki meghatározásokkal járó vivisectiókhoz (Orv. Hetilap 1880, 31-34. sz.); Néhány alkaloid hatása a test hőmérsékére (Orv. Hetilap 1880); Az associált szemmozgások idegmechanismusáról (első közlemény az Akadémiai Értekezések X. kötetében, 18. sz. 1880, második közlemény u. o., XI. köt. 1881); Néhány vegyi anyag hatása az associált szemmozgásokra (Orv.-természettud. társ. Értesítő, 1881); A szédülés tüneményeinek igazi okáról fokozódott dobürbeli nyomásnál (Orvosi Hetilap 1882); Az élettani módszertan ujabb irodalma Angol- és Németországban (Orvosi Hetilap 1876); Folytatólagos adatok a szédülés tanához (Orvosi Hetilap 1882); Smith Foods c. angol munkáját fordította, mely a Természettud. társulat könyvkiadványai között jelent meg; Adatok a veszettség fertőző anyagának ismeretéhez (M. Tud. Akadémiai Értesítő, 1886); Egy ujabb acusticus reflextüneményről (1886); Jelentés a veszettségre vonatkozó vizsgálatok jelen állásáról (Akad. III. oszt. ülés, 1886); Nystagmus és associált szemmozgáskisérletek hystero-epileptikáknál (1886); A budapesti és párisi fix veszettség-virus összehasonlítása (Akadémiai Ért., 1887); Közlemények a budapesti általános kór- és gyógytani intézetből (1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon