Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hohenwart... ----

Magyar Magyar Német Német
Hohenwart... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hohenwart

Károly Zsigmond gróf, osztrák államférfiu, szül. 1824. febr. 24. Nagybátyja H. Ferenc József Hannibal (1771-1844), Krajna korona-tartomány emelése körül szerzett nagy érdemeket és ő reá hagyta nagy vagyonát. H. a bürokráciai pályán haladt felfelé, egy ideig (német időben) Fiumében, majd Karintiában és Felső-Ausztriában szolgált. A polgár-minisztérium alatt mint helytartó működött ez utóbbi tartományban. Midőn az alkotmányhű párt és bizalmi férfiai a kabinetben (Hasner, Herbst, Giskra) 1871 tavaszán a választási törvény reviziójának kérdésében a koronával, továbbá a csehekkel s lengyelekkel ellenkezésbe jutottak és a kabinet ápr. 4. állásáról visszalépett, Potockinak átmenetét jelző minisztériuma után a császár 1871 február 4. közmeglepetésre H. grófot bizta meg az uj kabinet megalakításával, melyben Jirecek-, Habietinek- és Schäffle-n kivül még néhány federalisztikus, avagy klerikális politikus nyert tárcát (Holzgethan, Scholl, Grocholski). Bármennyire is emlegette H. a birodalmi alaptörvények és a centralisztikus tradició tiszteletbentartását: az ellenzék padjaira szorult szabadelvü németek az első pillanattól kezdve a federalizmus és klerikálizmus előharcosát látták H.-ban és elkeseredett harcot folytattak ellene. A többséggel rendelkező ellenzék az uj minisztériumnak összes javaslatait (igy a Galicia számára követelt autonomiát is) elvetette és máj. 26. Herbst indítványának értelmében bizalmatlanságot szavazott a H.-kabinetnek, melyet azzal vádolt, hogy a dualizmussal meg nem férő politikájával a fennálló alkotmányt veszélyezteti. Ferenc József azonban máj. 30. bizalmának uj jelét adta a kabinetnek és igy H. gróf továbbra is megmaradt a kormány élén. Aug. 11. H. a birodalmi gyülést feloszlatta és a tartományok gyüléseit hivta össze, melyek szept. 14. kezdték tárgyalásaikat. Ezek sorából a cseh tartománygyülés vonta magára a közfigyelmet, mely a német képviselők kilépése után a cseh közjog elismerését követelte a H.-kabinettől, mely kivánságnak H. elvileg csakugyan eleget tett. Azután Csehországnak Ausztriához való viszonyát szabályozták federalisztikus alapon és azt követelték, hogy a többi koronatartomány közjogi állása is e szellemben rendeztessék. Elvégre a csehek azt követelték, hogy a császár magát cseh királlyá koronáztassa és a cseh alkotmányra esküt tegyen. H. ezekre is kedvezően felelt, ámde Beust külügyminiszter mégis kivitte, hogy a császár határozatát a döntő pillanatban elnapolja. Mig ezalatt a viszonyok Ausztriában egyre jobban bonyolultak, Andrássy Gyula gróf (magyar miniszterelnök) erélyesen kikelt H. politikája ellen, melyben ő is a dualizmus veszélyeztetését látta és szükségesnek mondotta ez irány bukását. Hasonlóan nyilatkozott a közös hadügyminiszter is. A császár sem zárkózhatott el ez érvek elől és ezért az okt. 20. tartott minisztertanácsban a cseh közjog és u. n. cseh alapcikkelyek szentesítését megtagadta. Erre a H.-minisztérium okt. 26. beadta lemondását, melyet a császár okt. 30. a németek nagy örömére, a csehek bánatára, elfogadott. H. azonban bukása óta is egyre nagy szerepet játszott az osztrák parlamentáris életben és amint 1893-ig szlovén, cseh és német (klerikális) csapatjával a Taaffe-kabinetnek volt egyik kiváló támasza, ugy jelenleg Windischgrätz-minisztériumnak és a koalíciónak egyik oszlopa. Megjegyzendő egyébiránt, hogy az utolsó parlamentáris válság óta H. híveinek száma megfogyott. A jelenleg készülőfélben levő választási reformnak, mely a munkásoknak is biztosít néhány helyet a birodalmi gyülésben, H. és pártja nem nagy barátja, a Cilliben alapítandó szlovén gimnázium kérdésében pedig H. és hivei annyira sürgetik ennek az intézetnek a felállítását, hogy felléptükkel magát a koaliciót és az ezen alapuló kabinet fennállását veszélyeztetik (1894 febr.-márc.). H. 1885 óta a legfelsőbb osztrák számvivőszéknek elnöke.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is