Hohenzollern

régi német fejedelmi ház. A H. név a «Söller» (magaslat) szóval függ össze. A nemzetség őseit kevésbé ismrjük. Régente a római Colonna családtól származtatták a H.-eket, avagy a Colaltoktól, ami bizonyára mesebeszéd. Hihetőbb, hogy a sváb eredetü Burchard családtól származott. A Burchardok, kiknek családfája Nagy Károlyik nyulik vissza, 914. nyerték el a sváb hercegséget; 973-ban azonban a család V. Burchardban kihalt. A H. család jobban ismert ősei közül bizonyos Zolorini Burchard és Wezel említendő, akik a IV. Henrik császár ifjusága idejében támadt belviszályokban estek el (1061). Wezel fia, Zollern-Haigerloch Adelbert, 1095. Alpirsbachban (a Fekete-erdőben) kolostort alapított s ugy látszik, hogy családja már leányában, az istenfélő Irmintrudban kihalt. II. Burchard, a föntemlített Burchard fia és Stauf Frigyesnek, a sváb hercegnek rokona, 4 fiut hagyott maga után: Burchardot, Eginót, Frigyest és Gottfriedet. Burchard (II.) alapította az u. n. Hohenberg grófi nemzetséget, mely a tulajdonképeni Zollern-ággal folytonos viszálykodásban élt és 1486-ban kihalt. Ez a gyülölség abban a tényben is mutatkozott, hogy a Hohenbergek birtokai nem a rokon Zollern-családra, hanem Ausztriára, Württembergre, Pfalzra és Badenre szállottak. I. Frigyes (II. Burchard 3. fia), örökölte az ősi várat, és ezzel a Zollern-ág tulajdonképeni megalapítója lőn. Olaszországba kisérte V. Henrik császárt és megh. 1115 körül. Az ő fia, II. Frigyes (aki 1139 körül halt meg), nagy tekintélyben állott Lothár és III. Konrád császároknál, Berthold öccse pedig Barbarossa Frigyesnek volt igaz hive. III. Frigyes gróf, aki 1201. halt meg, nagyban emelte házának fényét. Mint a Staufok rendületlen hive, nagy tekintélyben állott Barbarossa Frigyes, VI. Henrik és Sváb Fülöpnél. Nöül birta Raabs Zsófiát, II. Konrád várgrófnak örökösét, 1191. pedig a nürnbergi várgrófságot kapta hűbérül. A heilsbronni kolostorban temették el, ahol különben sok utódja is pihen. Fiai IV. Frigyes és III. Konrád, egyideig közösen uralkodtak, 1227. azonban megosztozkodtak a családi birtokokon és IV. Frigyes a sváb, III. Konrád pedig a frank ágnak lett a megalapítója. Az utóbbi eleinte II. Frigyest, az után egyideig Raspe Henriket, végre pedig a Stauf IV. Konrádot szolgálta. Több következetességet tanusított az ő fia III. Frigyes (1261-97), aki mindvégig kitartott a Staufok mellett. Később Habsburgi Rudolfot támogatta. A Dürnkrut mellett vivott csatában ő vitte a császári zászlót. Fia és utódja, IV. Frigyes (másik fia, János, korán hunyt el) 1297-1332. uralkodott. 1314. Bajor Lajos pártjához csatlakozott és a mühldorfi csatát is eldöntve részére, amiért Lajos «a birodalom megmentőjé»-nek nevezte őt. Fiai II. János (aki 1357. halt el) és Szép Albrecht a bajor párthoz szítottak, de 1347. IV. Károly császárral békét kötöttek. János fia, V. Frigyes (1358-97) hasonlóan IV. Károly császárhoz szegődött, akitől (1363) a birodalmi hercegi méltóságot kapta. Miután Frigyes 1397. leköszönt (megh. 1398). a várgrófságot III. János és IV. Frigyes fiainak hagyta. III. János gyermektelenül halt el (1420); VI. Frigyes (l. Pallas Lexikona VII., 631) pedig megszerezvén a brandenburgi őrgrófságot (1415), megalapította házának világtörténeti állását. Mint választó-fejedelem I. Frigyesnek nevezte magát. I. Frigyes után tizenegy hohenzollerni választófejedelem következett, miglen III. Frigyes 1701 jan. 18. I. Lipót császár engedelmével, de sajátkezüleg Poroszország királyává koronázta magát. Mint ilyen I. Frigyes nevet vett fölt (l. Pallas Lexikona VII., 642.). I. Vilmost, Poroszország hetedik királyát, 1871. ugyancsak jan. 18. a német fejedelmek Versaillesben Németország császárává kiáltották ki. (L. Brandenburg és Poroszország.) A brandenburgi főágnak mellékágai: Ansbach (l. o.), Baireuth (l. o.) és Schwedt (l. o.) időközben kihaltak.

Az idősebbik, vagyis a sváb ágat IV. Oroszlán Frigyes alapította meg. Meghalt 1251. Unokái közül: Lovagias Frigyes a hohenzollerni és Merkenberg Frigyes a schalksburgi ágnak lettek megalapítói (1288-iki osztozkodás). Az első 1298., az utóbbi 1302. halt meg. A schalksburgi ág 1408. halt ki. Maga a főág 1344. két ágra szakadt, amennyiben Lovagias Frigyes unokái: Frigyes «az öreg fekete gróf» 1344. öccsével, az u. n. Strassburgi Frigyessel a családi birtokon megosztozkodtak. A «fekete gróf»-nak hasonnevü fia hősies küzdelemben esett el Sempach mellett (1412) s vele ez az ág is kihalt. A strassburgi ág 1401. ujabban oszlott két mellékágra, amennyiben Öttingi Frigyes megosztozkodtak a családi birtokokon, mely osztozkodás hosszas viszálykodásoknak kutfejévé lőn, mignem a győztes Eitel Frigyes a sváb városok és Württemberg segítségével 1423 máj. 15. bátyjának fészkét, a Zollern-várat bevette és a császár parancsszavára a földig lerontotta. Maga Öttingi Frigyes fogságba került és midőn előtte 1440. a börtön kapui megnyiltak, nem áhítozott többé világi hatalom után, hanem elzarándokolt a szentföldre és ott lelte halálát (1443). Benne kihalt nemzedéke. I. Eitel Frigyes fia, Jost Miklós ujra egyesíté a Zollern-ház összes birtokait és brandenburgi rokonaival, különösen a frank Albrecht Achillesszel, szorosabb viszonyba lépett, 1454. megkezdették az ősi várnak az ujjáépítését és néhány év mulva ujra büszkén emelkedtek ormai. Jost fiai is jó viszonyban éltek brandenburgi rokonaikkal; bizonyítja ezt az a szerződés, melyet Jost fiai 1488. kötöttek és amely a család kihalása esetére a brandenburgi rokonokat jelöli meg örökösöknek. Ez az első örökösödési szerződés (Erbverbrüderung) a Hohenzollern és a H.-Brandenburg ág között. I. Miksa császár a birodalmi kamara-törvényszéknek birájává nevezte ki II. Eitel Frigyest, mely méltóság a családban azután örökössé lőn. II. Eitel Frigyes szerkesztette továbbá közhiedelem szerint az u. n. hohenzollerni országos törvényt is (melyet különben régibb irók az atyjának nevével hozták kapcsolatba). Unokája I. Károly (aki 1558-76. vala a család feje) V. Károly császártól Sigmaringen és Vehringen grófságokat kapta hűbérül (1534). Két fiut hagyott maga után, akik közül az idősebbik IV. Eitel Frigyes, a H.-Hechingeni, a másik, II. Károly, a H.-Sigmaringeni ágnak lettek megalapítói (1576).

A H.-Hechingen család sarjai tulságos szigorral uralkodtak népük felett, mit abból is következtethetünk, hogy IV. Eitel Frigyes alatt (1584-1596-ig) 15-ször tört ki H.-ben parasztlázadás. IV. Eitel Frigyes fiát, János Györgyöt (1605-23), II. Ferdinánd császár örökös birodalmi herceggé nevezte ki (1623). Családja megmaradt ugyan a katolikus hiten, mindamellett országa a 30 éves háboruban sokat szenvedett. 1634. a württembergiek foglalták el az ősi várat s az országot és majdnem egy évig tartották mind a kettőt megszállva. 1635. bevonultak a bajorok, 1650. pedig a császáriak és ez időtől fogva III. Ferdinánd császár parancsolt az országban, mely csak 1661. jutott a törvényes örökös, Fülöp Kristóf Frigyes herceg kezébe, még pedig azon kikötéssel, hogy a császár a várat szükség esetén megszállhassa. (Ezt az előjogot a császárok 1798-ig birták.) Frigyes Vilmos (1671-1735) alatt jött létre (1695) az emlékeztes örökösödési szerződés (Erbeinigung), mely szerint a sváb ág kihaltával az összes országrészek a brandenburgi ágra voltak szállandók. Hermann Frigyes Ottó alatt (1798-1810) az országot a franciák sanyargatták, 1806. pedig ő maga a rajnai szövetségbe lépett; fia, Frigyes Hermann Ottó 1813. a szövetségesekhez pártolt át és 1815. a német szövetség tagja lőn. A jobbágyságot már 1798. eltörölte; 1833. pedig létrejött az uj községi törvény, 1835. meg az uj városi törvény. 1838-1850. Frigyes Vilmos Konstantin herceg állott az ország élén, ki az 1848-iki zavarokban a máj. 16-iki alkotmányt irta alá, mely szerint a rendek az uralkodó mellé egy 15 tagu bizottságot rendeltek. A kormány és a népképviselet között támadt egyenetlenségek hirére Poroszország szállotta meg H.-t és Sigmaringent (aug. 6.), mire a herceg 1849 dec. 7. országát szerződésileg a poroszoknak átengedte. A porosz kamara 1850. febr. 20. iktatta törvénybe e szerződést, mely szerint Frigyes Vilmos Konstantin megtartván családi birtokait és H. tizedét, a porosz kormánytól élte fogytáig 10.000 tallért huzott évi dijul. Vele kihalt (1869 szept. 3.) a H.-Hechingen ház férfiága. IV. Frigyes Vilmos, porosz király, márc, 12. formailag is birtokba vette az uj országot s 1851 aug. 23. fogadta uj alattvalóinak hódolatát. Alatta az ősi várnak restaurálását is serényen folytatták és I. Vilmos király 1867 okt. 3. már annak termeiben fogadhatta az északnémet birodalmi gyülés szerencsekivánatait.

A H.-Sigmartingen-család megalapítója, János, 1623. lett birodalmi herceggé. Unokája, I. Miksa, (1681-89) Németalföldön is szerzett birtokokat s ugyanott alapítá meg Ferenc Vilmos (1712) a Bergh gróf nevü mellékágat, mely azonban 1781. kihalt. Károly Frigyes herceg (1769-1785) egy kézbe egyesíté a családi birtokokat (1785), csakhogy fia, Antal Alajos (aki 1831. halt meg), kénytelen volt azokról Franciaország javára lemondani (lunevillei béke 1801). 1803. ugyan a birodalom területi rendezésével megbizott bizottság e veszteségért kárpótolta; szintugy tett 1806. I. Napoleon császár, midőn t. i. Antal herceg a rajnai szövetségbe lépett. 1815. H.-Sigmaringen is a német szövetség tagja lőn. Károly herceg adott ugyan (1833 jul. 11.) valami alkotmányfélét, de ez ki nem elégítette a kedélyeket és igy 1848. itt is kitört a forradalom. Ennek hatása alatt Károly 1848 aug. 27. Károly Antal fia (I. Károly) javára leköszönt, de az egyenetlenség a kormány és népképviselet között ezentul sem szünt meg, mire a poroszok ez országba is bevonultak. Ekkor (1849 dec. 7.) Károly Antal is lemondott országáról Poroszország javára. (Megh. Sigmaringenben 1885.) Neje, Jozefa, badeni hercegnő 6 gyermekkel áldotta meg. Legidőseb fiát, Lipótot (szül. 1835 szeptember 22.) 1870. a spanyol cortes szemelte volt ki királlyá, mi az 1870-71-iki nagy francia-német háborura szolgáltatott ürügyet. Lipót Antoniát, Portugália királyának leányát vette nőül, kitől 3 gyermeke született. Vilmos, a legidősbik, 1864. márc. 7. látott napvilágot. Károly Antalnak másodszülött fia, Károly (szül. 1839 ápr. 20.) 1866 ápr. 20. óta herceg, 1881 márc. 26. óta pedig Romániának királya. 1869 nov. 15. nőül vette Wied Hermann hercegnek Erzsébet nevü leányát (l. Carmen Sylva). Harmadik fia, Antal (szül. 1841 okt. 7.), Königgrätz mellett (1866 jul. 3.) halálosan megsebesülvén, aug. 5. halt meg. Negyedik fia Frigyes (szül. 1843 jun. 25.) a 3-ik porosz testőrlovas-dandár parancsnoka. Károly Antal legidősebb leánya Stefánia, Pedro, Portugália királyának neje volt (szül. 1837 jul. 15., meghalt 1859 jul. 17.); másik, Mária (szül. 1845 nov. 17.), 1867 ápr. 25. óta Fülöp, Flandria grófjának a neje.

Forrás: Pallas Nagylexikon