Hohenzollern

1. az 1849 dec, 7-én kelt egyezség alapján a porosz államtestbe kebelezett H.-Hechingen és H.-Sigmaringen fejedelemségek a sváb földön, amelyek jelenleg Sigmaringen (l. o.) porosz kerületet alkotják. H. Württemberg királyság és Baden közé van ékelve. A Boden-tótól É-ra a felső Dunáig és a Neckarig ér; félköralaku. Kis, különálló részei Württembergbe és Badenbe is be vannak ékelve, Württemberg 4 kis részét pedig egészen körülfogja; ez utóbbiaktól eltekintve területe 1142 km², lakóinak száma 66.085. Legnagyobb része a Duna medencéjéhez tartozik, amelybe itt a Lauchert és a Schmiecke folyik. A Neckar mellékvizei az Eijach és Starzel. Vizválasztók a Zollerni- (850 m.) és a Kornbühli-dombok (886 m.). A földmivelés csak az É-i részében jelentékenyebb. Az állattenyésztés virágzó. 1892 dec. 1-én az állatállomány volt 5195 ló, 47.118 szarvasmarha, 10.521 juh, 22.896 sertés és 2957 kecske. Az ipar csekély jelentőségü. Az egykori H.-Hechingen hercegség 372 km² területtel az É-i részt, H.-Sigmaringen hercegség pedig 771 km² területtel a D-i részt foglalta magában. Mindkettő Károly zollerni gróf halálakor 1576. keletkezett, midőn két fia az atyai örökségen megosztozott. II. Eitel Frigyes H.-Hechingent, II. Károly pedig H.-Sigmaringent kapta; az előbbi 1620., az utóbbi pedig 1695. lett hercegséggé. - 2. H. (Zollern, Zolre, Zolra, Zolrin), várkastély, Sigmaringen porosz kerületben, 2 km.-nyire Hechingentől, a 866 m. magas Zoller-hegyen; a porosz királyi család ősi fészke. Az erősség először a XI. sz.-ban épült; 1423. azonban Henriette württembergi grófnő és a sváb birodalmi rendek elfoglalták és lerombolták. 1454. azonban ujra megkezdték a fölépítését; a 30 éves háboruban a svédek megint lerombolták; IV. Frigyes Vilmos azonban 1850-67. Stüler tervei szerint a XIV. század izlése szerint megint fölépíttette. V. ö. Stillfried-Alcantara gróf, H., Beschr. u. Gesch. der Burg (1871).

Forrás: Pallas Nagylexikon