Pál Henrik Detre báró, francia filozofus, született
Heidesheimban, a Pfalzban 1723., megh. 1789 jun. 21. Rendkivül sokat irt, de
csak egy munkája tett nagy hatást kortársaira: A természet rendszere (Systcme
de la nature ou des lois du monde physique et du monde moral), mely 1770.
jelent meg, az enciklopedista-mozgalomnak egyik legfőbb alkotása, az akkori
francia gondolkodásnak legrendszeresebb összefoglalása, mely istent tagadja, a
tiszta materializmust tanítja, az akarat szabadságáról nem akar tudni, a tudást
az érzékekből származtatja, az erkölcsöt a közjó szeretetére alapítja, s ezt az
egész tanítást a társadalmi s állami forradalom szolgálatában szegődteti. A
könyv álnév alatt jelent meg, mint Mirabaudnak, a francia akadémia meghalt
titkárának hátrahagyott műve, ami akkoriban éppenséggel nem volt szokatlan
irodalmi bujósdi. Mondták, hogy többen irták e könyvet, mondták, hogy Diderot
az igazi szerzője. (V. ö. Morley, Diderot II. 155. l.). Egyike volt azon
könyveknek, melyek óriási megütközést keltettek. Ami a szerzőt illeti, Rousseau
Az uj Helodse-ban megrajzolta arcképét; Wolmar sok tekintetben hasonlít H.-hoz;
ez is jóakaró, tevékeny, barátságos, emberszerető, az emberek javáért tiszta
lelkesedéssel munkálkodó ember. Német alapossággal, rendszerességgel és
szivóssággal küzd az ellen, amit ő előitéletnek nevez, mely az emberi
boldogságnak utját állja, főkép a legvészesebb előitélet, a vallás ellen, s a
természettudományban látja az emberi haladás és boldogulás egyedüli föltételét.
Nagy könyvtára, képtára és szép természetrajzi gyüjteményei voltak; igen gazdag
ember volt, ki gazdagságát a legnemesebben használta fel. Kedves, előzékeny,
vendégszerető ember volt, kit elneveztek a filozofia vendéglősének, maître d"
hôtel-jének, mig házának tréfás neve Café de L"Europe volt. Főleg vasárnap és
csütörtök telistele volt háza a legkiválóbb irókkal, előkelő idegeneket is itt
lehetett találni; Hume, Garrick, Franklin, Priestley sürün fordultak meg nála.
Két évvel a mű megjelenése után egy rövid kivonatot készített a nagy kétkötetes
műről e cimen: A józan ész; vagy természetes fogalmak ellentétben a
természetfölöttiekkel. Ezenkivül tömérdek más könyvet irt; 1770-ig a
szentirásra vonatkozókat (Szt. Pálról, Jézus Krisztus története stb.), később
Az előitéletekről, A természetes politikáról, A társadalmi rendszerről,
Egyetemes erkölcstan; lefordított számos természettud. művet. Mindezek
feledésbe merültek, csak a Természet rendszere maradt fenn, mint a XVIII. sz.
materializmusának legjellemzőbb kődexe.
Forrás: Pallas Nagylexikon