Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Holbein... ----

Magyar Magyar Német Német
Holbein... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Holbein

1. Ferenc Ignác (holbeinsbergi), német drámairó és szinigazgató, szül. Zizzersdorfban, Bécs mellett 1779 aug. 27., megh. Bécsben 1855 szept. 5. 17 éves korában a lembergi lottóhivatalnál alkalmazták, de csakhamar odahagyta állását és kalandos vágyainak engedve, Fontano néven beutazta Olaszországot, énekléssel és gitárpengetéssel keresve kenyerét. A szinpadon is megpróbálkozott, majd összekelt Lichtenau grófnővel, de öt év mulva elvált tőle. Most Bécsbe ment, majd más városokban működött, hol mint rendező, hol mint igazgató; 1825. a hannoverai udvari szinház, 1841-től kezdve pedig a bécsi várszinház direktora volt. Ez utóbbi állását 1849-ig tartotta meg; 1848. ezenkivül az udvari opera vezetését is elvállalta, amelytől 1853. lépett vissza. Művei részben összegyüjtve megjelentek Theater (1811-1812); Neues Theater (Pest 1820-1823) és Dilettantenbühne (1826) cimen. Emlékirataiból az első kötet jelent meg Deutsches Bühnen wesen c. művében.

2. H. János, az idősb, német festő, szül. Augsburgban 1460 és 70 között, meghalt Elzászban, valószinüleg Isenheimben 1524. Korábbi művei világosan mutatják Schongauer Márton hatását, de valószinű, hogy ismerte és követte a németalföldi festők műveit is. Ismeretes festményei közül a legkorábbi (1493-ból) két oltárszárny, melyeken, eredetileg a weingertani apátság számára, 4 jelenetet festett Jézus gyermekségének történetéből (Augsburgi székesegyház). Nagyon kedves a Madonnát ábrázoló két kis függőképe, aranyos alapon, a nürnbergi Szt. Móric-kápolnában és Várban. Az augsburgi Szt. Kalatin-zárda apácáinak megbízásából a római Sa. Maria Maggiore és a Szt. Pál-templom képés festette meg; amazon Mária születését és megkoszoruzását, ezen szt. Pál életét ábrázolta (augsburgi képtár). Nevezetesek azon festményei, melyeken Krisztus kinszenvedését ábrázolta, még pedig egészen a népszerü passziójátékok nyomán, durva de erőteljes, drámai modorban. Élete vége felé művészete páratlan, szint titkozatos módon lendült föl. Alakjainak kifejezése mind drámaibb, szinezése mind ragyogóbb, rajza mind erőteljesebb lesz. Csak az olasz renaissance hatása alatt keletkezhettek olyan művek, mint az augsburgi képtárban őrzött szt. Katalin, szt. Péter és mások vértanuságát ábrázoló oltárszárnyak, de kivált nagyszerü, 1516. elkészített Sebestyénoltár a müncheni képtárban. 1516. eladósodva távozott Augsburgból és Elzászban, Isenheim városában telepedett le, hol elfeledve, dicstelenül halt meg. V. ö. Woltmann, H. Holbeins des ältern Silberstiftzeichnungen (Nürnberg 1876).

3. H. János, az ifjabb, német festő, az előbbinek fia, szül. Augsburgban 1497., megh. Londonban 1543., eleinte atyja és Burgkmair hatása alatt fejlődött, de már 1514 közül Baselbe került, ahol asztalok, házak homlokzatainak befestésével, cégtáblák, fametszők számára való rajzok elkészítésével kereste kenyerét. Hiresek azon tollrajzai, melyekkel 1515. Rotterdami Erazmusnak A boldogság dicséretéről irt, 1514. megjelent könyvét diszítette, sok humorral, szellemmel. 1517. Luzernbe ment, hol nagyban virágzott a házak kifestésének divatja és igy monumentális tevékenységének tág tere nyilt. Visszatérve Baselbe, 1519. az ottani festőcéh tagja. 1520-ban Basel városának polgára lett és megnősült. Ebből az időből való Amerbach Bonifác arcképe (baseli muzeum). Ugyancsak ez időből való H.-nek szines krétával rajzolt saját arcképe a baseli muzeumban. Hét éven át óriási tevékenységet fejtett ki. Az egyszerü házak homlokzatait gazdag renaissance-építészeti képekkel, történeti, mitologiai, allegoriai és népies alakokkal diszítettem. Sokáig hires volt egy ház, melyen táncoló parasztokat ábrázolt és melyet azért a «Tánc»-ról neveztek el. Baselben vannak szellemes arcképtanulmányai és nagyszerü pompás dekorativ jellegü tusrajzai, melyeket üvegfestményekhez készített. Ez utóbbiak közül leghiresebb Krisztus kinszenvedését, Kaifás kihallgatásától egész haláláig ábrázoló 10 rajza, melyek ugy elrendezés, mint természethűség és a formák szépsége dolgában remekművek. Ugyanezt a tárgyat már kora fiatalságában ábrázolta 5, később 8 olajfestményben. Ez utóbbi képeket, melyek a baseli muzeumban egy keretben vannak egyesítve, évszázadokon át H. legjelesebb művének tartották. 1521. való a holt Krisztusnak remekül megfestett realisztikus képe, mely azóta minden hasonló ábrázolásnak mintául szolgál. Vallásos tárgyu képei közül sok elpusztulhatott az 1529-iki baseli képrombolás alkalmából, de szerencsére, néhány elsőrendü remekmű megmaradt közülök. Ilyenek: a freiburgi monostor-templomban levő két képe, melyek egyike Krisztus születését, másika a királyok imádását ábrázolja; Madonna, szt. Márton és szt. Ursus között a solothurni városi gyüjteményben; de kivált a Meyer polgármester világhirü Madonnája (1526), mely jelenleg Darmstadtban, a nagyhercegi család birtokában van. Arcképeket is nagy számmal festett. Barátját, Rotterdami Erazmust csak az 1523. évben háromszor festette le (Angol magángyüjtemény, párisi Louvre, baseli muzeumban), azonkivül számos fametszetben örökítette meg. 1523. jelent meg Luther bibliafordításában a Jelenések könyvében rejzolt 21 rajza, 1538. az ó-testamentomhoz rajzolt 91 gyönyörü kis képe.

Lützelburger János metszette ezeket fába, valamint H.-nak talán legnagyszerübb, mindenesetre legnépszerübb művét is, az eredetileg 41 lapból áll világhirü Haláltáncot. Bámulatos találékonysággal, borzalmas humorral ábrázolja, mint keres föl a halál ifjut, öreget, szegényt, gazdagot egyaránt; életet lehel a merev csontvázba, mély értelemmel tölti el a látszólag merevszerü jeleneteket. A reformáció mellett elfoglalt pártállását mutatja a Bucsukereskedést és Krisztust, az igazi világosságot ábrázoló ké kis csipős fametszete, de éppen a reformáció következtében nem akadt munkája Baselben és azért Erazmus tanácsára, aki a hires Morus Tamásnak ajánlotta, 1526 őszén Angolországba utazott. 1532-től fogva eg ideig főleg a londoni német kereskedők szolgálatában állott. A régi céhház, az u. n. Acéludvar disztermét a Gazdagság és Szegénység diadalát ábrázoló nagy allegoriai frizekkel diszítette; fájdalom, ezeknek is csak másolatai maradtak meg. 1537. VIII. Henrik királyt festette le egész családjával egy whitelhalli falfestményen (csak másolatokban maradt fenn), utóbb egy miniatürképecske alakjában. A bécsi muzeumban van két bájos női képe: az egyik Jane Seymour királyné képe, a másik ismeretlen előkelő hölgyet ábrázol. A király 1538. Brüsszelbe küldte, hol lefestette menyasszonyát, Krisztina dán királyleányt, Sforza Ferenc milanói herceg özvegyét; néhány hónappal később ismét az ő küldetésében utazott Felső-Burgundiába. 1539. ujévre lefestette Jane Seymour fiát, Eduárd herceget (hannoveri képtár), ugyanezen év nyarán Németországba utazott és megfestette Klevei Anna hercegnő, a király uj jegyesének képét (Páris, Louvre), valamint utóbb Howard Katalinét (Windsor Castle). Egy nagy festményen a királyt ábrázolja, amint a borbély- és sebészcéh előjáróinak átnyujtja a szabadalomlevelüket (a londoni borbélyok céhházában). A windsor-castlei gyüjtemény 85 remek arcképtanulmányát foglalja magában a londoni brit muzeumban és a baseli muzeumban őrzött két vázlatkönyve iparművészeti célokra ötvösök és fegyverművesek számára készített rajzainak nagy tömegét tartalmazza. Az antik formákat teljesen önállóan dolgozta fel és ez által a német renaissance-stilus egyik legkiválóbb alapvetője. Java férfikorában, munkássága közepette ragadta el a Londonban dühöngő dögvész az 1543. év őszén. Nagyon csekély vagyont hagyott hátra. - 4. H. Ambrus, német festő, az előbbinek bátyja, 1516-19. körül élt Baselben. Három képe: Ecce homo, Dürer nyomán és két fiu képmása, a baseli museumban van; egy fiatal ember képe a szt. pétervári Eremitageban. Csinos könyvdiszítéseket, illusztrációkat és rajzokat is készített.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is