Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
hold moon
hold parish lant...
hold satellite
hold első n... prime of th...
hold föld acre
hold körüli... pericynthio...
hold körüli... apocynthion...
hold- lunar
holdas táj moonscape
holdas tájk... moonscape
holdciklus lunar cycle...
holdfény moonbeam
holdfény moonlight
holdfényes moonlit
holdfényhat... moonlight e...
holdfogyatk... lunar eclip...
holdfölkelt... rise of the...
holdhal kingfish
holdhónap lunar month...
holding-tár... holding com...

Magyar Magyar Német Német
hold Mond (r)
hold (terül... Joch (s)
hold (terül... Morgen (r)
holdfogyatk... Mondfinster...
holdvilág Mondschein ...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hold

(Luna, Selene,), A Földhöz legközelebb eső égi test, mely a Föld körül 385.080 km.-nyi közepes távolságban 27 nap 7 ó. 43 p. 11,5 mp. alatt kering és a Földdel együtt a Nap körül jár.

Mig a Földhöz viszonyítva a többi bolygó módjára ellipszist ir le, melynek excentricitása 0,054908, addig pályája a térben huroknélküli hullámvonal, epicikloida. Pályájának a körtől való eltérése miatt a Földttől való legnagyobb és legkisebb távolsága 407.110 és 356.650 km. között változik, az ekliptikához ezen pálya 5° 8" 40""-nyi szöglettel hajlik, mig a H. forgási tengelye az ekliptikával 88° 28"-nyi állandó szöget képez; a forgási tengelynek hajlása a holdpályához képest ellenben változó és 83° 13" - 83° 31" között váltakozik. A H. mozgás különösen a Nap s a többi bolygó vonzása miatt nem követi a Kepler-féle törvények által előirt tiszta elliptikus mozgást, hanem ettől tetemesen eltér. Ez eltérések együttesen a holdegyenlőtlenségek nevét viselik (l. o.) s számuk, amennyiben még megfigyelés tárgyát tehetik, több százra rug. Ugyanazon idő alatt, mig a H. a Földet körülfutja, forog egyszer egyenletesen tengelye körül is, még pedig oly módon, hogy equatorának, pillanatnyi pályájának és az ekliptikának csak egy közös metszési vonala van. Ezen Cassini által felfedezett törvényeknek elméletileg is szükséges voltát már Laplace mutatta ki. A H. ezek szerint a Föld felé mindig ugyanazon felét fordítja, de pályájának elliptikussága és az ekliptikához való hajlása folytán látszólagos nem a H.-hoz tartozó ingadozások jönnek létre, melyek folytán az egész H.-felület több mint fele, t. i. 0,590-ede látható. Amazt hosszuságbeli, emezt szélességi libraciónak szokás nevezni, mig parallaktikus librációval illetjük azon eltolódást, mely a megfigyelési helynek megváltoztatása által jő létre. Az első 7° 54"-et, a második 6° 51"-et tesz, a harmadik 1°-on tul növekedhetik és minden irányban hathat.

Nagysága, alakja, fázisai.

A 60.2703 equatorsugarat tevő közepes távolságban a H. látszó átmérője 31" 8".0, mi 3480 km.-nyi való átmérőnek felel meg. És 1o-nak megfelelőív a Holdtányér középpontján 1.83 km.-t tesz ki. Ennélfogva felülete a Földének 0,0745, térfogata 0,0203-ed részét teszi. Tömege, mely az árapály jelenségekből meghatározható, a Földének 0,0123-adát és ennélfogva sürüsége 0,604-át teszi, mi vizre vonatkoztatva 3,34, körülbelül a palakő sürüségét adja. A Hold tányérja a leggondosabb mérés után is teljesen lapultságnélkülinek mondandó, de az elmélet kimutatta, hogy a Föld felé csekély meghosszabbítással bir, oly módon, hogy (Hansen szerint) tömegközéppontja mintegy 59 km.-rel távolabb áll tőlunk, mint geometriai középpontja. A H. ezen alakját, mely nagyjából a folyadékkal borított Földnek árapálymódosította alakjához hasonlít, már Kant is sejtette. Ezen alaknál fogva a H. keringése és forgása közben valóságos ingalengéseket is végez a Föld felé irányított hosszabb tengelye körül, melyeket fizikai librációnak szokás nevezni; amplitudoja igen csekély, alig 1"-nyi. A H. földköruli futásának legfeltünőbb jelensége a fázisváltozás, melynek periodusa a szinodikus hónap, 29 n. 12 ó. 44 p. 2"9 mp., mely multán a H. a Föld és a Nap ugyanazon viszonyos helyzetbe jut. És éppen e helyzetből folynak a fázisok. Ha ugyanis a H. együttállásban (konjunkcióban) van a Nappal, azaz vele együtt delel, akkor felénk sötét oldalát mutatja, tehát ránk nézve láthatatlan, Ujhold van. A Napnál gyorsabb keleti mozgásánál fogva csakhamar a Nap keleti (bal) oldalán találjuk és tányérjának a Nap felé irányított (nyugati, jobb) oldalán keskeny fénylő sarló mutatkozik, mely napról-napra jobban nő. A H. mint mondjuk, nő. Napnyugta után a nyugati égen látható és 7 nap mulva első negyedben lévén, az éj első felében világít. Ekkor 90°-ra áll a Naptól, quadraturában van vele. A következő napokban a korong már felén tul telik, mindinkább reggel felé nyugszik és az első negyed után ismét v. 7 nappal teljes kivilágított tányérját fordítja felénk. A H. ekkor szembenáll a Nappal (oppozició), éjfélkor delel és egész éjjel látható. Ezen fázis a Holdtölte nevét viseli. Most a H. a Napot nyugat felől megközelíti, világító sarlója a korong keleti részén van és folytonosan kisebbedik, fogyó H.-unk van, mely napnyugta után mindkésőbb kel. Körülbelül 7 nappal Holdtölte után a Holdtányér bal fele még teljes, utolsó Holdnegyed van, mely éjfélkor kel és az ég második felét világítja be, ugy hogy napkeltekor délen áll. A H. most 270°-ra áll a Naptól, ismét quadraturában van vele. Erre a H. mindinkább a Nap sugaraiban merül, sarlója mindinkább keskenyedik és Ujhold alkalmával ismét elenyészik. Ezen fázisváltozásokat feltüntető hónap az, mely felváltva 29 és 30 napnyinak véve, a holdévekben szereplő hónapokat adja.

A Hold légköre.

A régibb holdészlelők (Hevelius, Schröter) véleménye szerint a H. légkörrel bir, az ujabbak Herschel William óta annak lételét tagadják, s ezekkel tart, számos okra támaszkodva, a jelenkor is. Ha ugyanis észrevehető légkör venné körül a H.-at, akkor csillagfödés esetén a sugártörés miatt a csillagot még akkor is kellene látni, midőn ez már a H. teste mögé lépett, azaz a csillagfödésekből levezetett holdátmérőnek az egyenesen megfigyeltnél kisebbnek kellene lennie. Az erre vonatkozó gondos megfigyelések arra vallanak, hogy a H.-nak légköre v. éppen nincs, v. csak olyan, melynek sürüsége a miénknek a legfölébb 1/300-ával egyenlő, s mely megegyezik legjobb köpüs szivattyuinkban előállítható vakuumbeli levegő sürüségével. Ezzel természetesen ki van mondva az is, hogy a H.-on viz sem folyós, sem szilárd állapotban nem létezhetik, mert mindkettő párolgása folytán csakhamar elég sürü gázburkot képezne. A lég hiánya mellett még elméleti okok is szólanak. Ugy a gázelmélet, mint a hő dinamikai elmélete kimutatja, hogy minden égitest számára létezik ennek megszabott nagysága mellett egy hőmérsékleti határ, melyen tul a testen légkör meg nem állhat, hanem a végtelen térben szétszóródik. E hőmérséklet a H. esetében mintegy - 70° C., tehát sokkal alacsonyabb, mint azon mérséklet, melyet a H. felülete 14 napig tartó nyara alatt okvetlenül elér. A levegő hiányának udandó be, hogy a H. felületi képleteit a fény és árnyéknak levegő által nem mérsékelt éles ellentétei folytán oly tisztán megfigyelhetjük.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is