Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
hold moon
hold parish lant...
hold satellite
hold első n... prime of th...
hold föld acre
hold körüli... pericynthio...
hold körüli... apocynthion...
hold- lunar
holdas táj moonscape
holdas tájk... moonscape
holdciklus lunar cycle...
holdfény moonbeam
holdfény moonlight
holdfényes moonlit
holdfényhat... moonlight e...
holdfogyatk... lunar eclip...
holdfölkelt... rise of the...
holdhal kingfish
holdhónap lunar month...
holding-tár... holding com...

Magyar Magyar Német Német
hold Mond (r)
hold (terül... Joch (s)
hold (terül... Morgen (r)
holdfogyatk... Mondfinster...
holdvilág Mondschein ...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hold

A Hold (nagybetűvel) a Föld kísérőjét (holdját) jelenti. A Földtől való átlagos távolsága 384 403 kilométer, nagyjából a Föld átmérőjének 30-szorosa, más mértékegység szerint 0,002 cse, vagy 1,3 fénymásodperc (a Nap visszaverődő fénye 1,3 másodperc alatt jut el róla a földi megfigyelőhöz). Átmérője 3476 kilométer, hozzávetőleg a Földének negyede. Ezzel a Hold a Jupiter három holdja, a Ganümédész, a Kalliszto és az Io, valamint a Szaturnusz Titán holdja után a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja. A testek súlya körülbelül hatoda, mint a Földön, így a rajta járó űrhajósok a 80-90 kg-os űrruhában is könnyedén tudtak mozogni, ugrálni. A légkör hiánya miatt az égboltja teljesen fekete nappal is. Kötött keringése miatt mindig ugyanazt az oldalát látjuk, és az innenső oldalán álló holdi megfigyelő (pl. az Apollo űrhajósok) számára a Föld mindig ugyanott látszik állni az égen (persze bolygónk ugyanúgy fázisokat mutatva elfogy és megtelik, ahogy az a földi égen is látható a Hold esetében). A Hold különleges helyet foglal el az emberiség kultúrtörténetében is. Az őskor és az ókor vallásaiban a Holdat istenségnek tekintették. A legismertebb holdistenségek a görög mitológiabeli Szeléné, vagy római megfelelője, Luna istennő, de az egyiptomiak Honszu istenétől kezdve a mayák Ixchelén át az észak-amerikai navahó indiánok Yoo?gai asdz??n istennőéig tucatnyi kultúrában tisztelték istenként a Holdat. Közelsége okán már régtől vizsgálják; ennek fő módszere sokáig a vizális megfigyelés volt (szabad szemmel, majd távcsővel, eleinte a Földről, majd műholdakról is). Így főleg domborzatáról gyűjtöttek mind részletesebb adatokat. A Holdat először egy szovjet űrszonda, a Luna-1 érte el 1959-ben a Luna-program keretében. Az első emberkéz alkotta tárgy, amely valóban eljutott a Holdra, a Luna-2 szonda volt, szintén még 1959-ben, a szonda egyszerűen becsapódott a felszínbe és megsemmisült. A Luna-3 volt az első űreszköz, amely közelképet készített a holdfelszínről, amikor elrepült mellette. Az első sikeres sima leszállás, a Luna-9 nevéhez fűződik, amikor 1966. február 3-án szállt le sikerrel a Oceanus Procellarumon. Nem sokkal később, 1966. április 3-án a Luna-10 lett az első szonda, amely Hold körüli pályára állt. A Holdat nemcsak űrszondákkal kutatták, hanem mindeddig ez az egyetlen olyan Földön kívüli égitest, amelyen ember is járt. Az amerikai Apollo-program keretében először az Apollo-8 repüléssel sikerült Hold körüli pályára állnia embert szállító űrhajónak (1968. december 24.). Majd az Apollo-11 űrhajósai, Neil Armstrong parancsnok és Buzz Aldrin holdkomp-pilóta lettek az első emberek, akik holdkompjukkal sikeres leszállást hajtottak végre (1969. július 20.) és küldetésük csúcspontjaként kiléphettek a holdfeszínre a Mare Tranquilitatison. A Szovjetuniónak is megvolt a maga holdprogramja, ám amikor nyilvánvalóvá vált elmaradásuk az amerikaiaktól, felhagytak a költséges versennyel. Eközben az Egyesült Államokban szintén pénzügyi okokból törölték az Apollo-program utolsó három repülését, így máig mindössze 12 amerikai űrhajósnak sikerült járnia a Hold felszínén. Egyes források szerint a déli pólusánál fagyott vizet találtak.



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is