Holda

(Hulda, Huldra, Holla, Holle; v. a. m. nyájas, gót hulths, ném. hold, v. a. m. elrejtett, ó-izl. huldr), a német mitologia egy nőalakja; mint Freyja, Berchta, Harke (l. o.) valószinüleg ő is a felhők istennőjének egy külön alakulása. Ő is mint a levegőben repülő v. kocsikázó lény tünik fel s miként maga a felhő, ő is majd jótékony, majd kárt hozó. Hol aranyhaju szép nő, hol borzas, fekete szörnyeteg; majd tevékeny jó szellem, majd észbontó, betegségeket okozó gonosz kisértet. Az időjárás változásaiban nagy része van: ha fátyolát mossa, eső esik; ha ágynemüjét porolja, havazik. Az apró fehér felhők H. asszony báránykái. Télen, főleg karácsony, ujév és vizkereszt estéjén, bősz csapatával vadászatot tart, kürtszó és kutyacsaholás hangjai mellett és zugó vihar közepette száguldozik át a levegőn. E sereg élén jár a hű öreg Eckart (l. o.), valószínüleg a viharokat megelőző langyos szél. H. asszony, a néphiedelem szerint olykor hegyekben (Kyffhäuser, Venusberg) lakozik.

Forrás: Pallas Nagylexikon