Hölderlin
Frigyes, német költő, szül. Lauffenban a Neckar mellett,
1770 márc. 20., megh. Tübingában 1843 jun. 7. 1788. a tübingai egyetemre ment,
hol különösen Hegellel és Schellinggel ismerkedett meg. Midőn 1793. teologiai
államvizsgáját letette, Schiller közvetítésére Kalb Sarolta családjában
alkalmazták mint házitanítót. Házi tanítóskodás volt különben egész ifjusága. A
következményeiben legmesszebre ható volt az az állás, melyet 1795 végén Gontard
kereskedő házában Frankfurtban vállalt s ahol 1798 őszéig maradt. Gontard
felesége iránt szenvedélyes szerelemre gyult, s ez a szerelem üldözte teljes
életén keresztül az őrületbe. Imádottját műveiben Diotima néven ünnepli. Hirét
két emlékoszlop hirdeti, az egyik Tübingában, a másik Sodenben. H. legnagyobb a
lirában volt s itt is az ódában; e fajhoz tartozó költeményei alakilag a
legszebbhez s tartalmilag a legnagyobbszerühöz tartoznak a német irodalomban.
Gyönyörü külső alak és mélységes gondolatok jellemzik regényét, a Hyperiont is
(2 köt. 1797-99), melynek azonban szerkezete nem teljesen sikerült. Még
kevesebb szerencsével művelte a drámát (Empedokles). Lefordította különben
Sophokles Antigonéját és Oidiposát is, aminthogy a sivár valóból örömmel
fordult a helének világához. Összegyüjtött lirai műveit Uhland és Schwab adta
ki (1826., 4. kiad. 1878); összes műveit pedig a levelezéssel s életrajzzal
együtt Schwab K. J. (1846). Kronologiai-kritikai kiadást pedig Köstlin
rendezett H. műveiből: Dichtungen v. Fr. H. (1884). 1894. jelentek meg hagyatékából:
Ungedruckte Gedichte. Kiadta a költő életrajzával együtt Müller-Rastadt (Bréma
1894). H.-t méltatták Jung, H. u. seine Werke (1848); Haym, Die romantische
Schule (1870); Litzmann, Fr. H."s Leben (1890); végre Wilbrandt a Führende
Geister (1890) 2. kötetében.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|