Holdfű

V. holdruta (fürtharaszt Hazsi., fürtös páfrány, Istenke kalácsa, ludrettentő fű, Botrychium Sw.), a kigyónyelvfélék töbnyári füve.

A földben kurta tőkéje van. Egyetlen egy levelének egyik fele meddő marad, többször hármas vagy szárnyas sallangu, a másik fele ágas-bogas, az ágain két sorban gömbölyded és keresztben felrepedő sporangiumai helyezkednek el. Tiz faja (hazánkban 4) az északi félgömb hegyein terem, Ausztráliában s K.-Indiában csak kevés. A B. (Osmunda) Lunaria L. (Valburga-fű), levelének sallangja félholdképü. Európa, Ázsia, É.-Amerika és Ausztrália rétjein nő, nálunk ritkább s inkább a magas vidék rétjein szálankint nő. Ezelőtt Herba lunariae v. herba lunariae botrytidos néven gyengén összehuzó sajátsága miatt sebre használták. Sárga gyümölcsfürtje az alkémistákban azt a gondolatot keltette, hogy vele a bölcsek kövét megtalálhatják. A népnek is babonás füve, azért a megbabonázástól védő szent Valburgáról is nevezik. L. Boszorkányfű.

Forrás: Pallas Nagylexikon