Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
holland Dutch
holland for... guilder
holland nye... Dutch
hollandi Dutch
hollandi nipple
hollandi ki... hooker
hollandusok... Dutch

Magyar Magyar Német Német
holland holländisch...
holland (em... Holländer (...
Hollandia Holland
hollandul holländisch...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hollán

Ernő, cs. és kir. altábornagy, volt m. kir. közlekedésügyi, majd honvédelmi államtitkár, szül. Szombathelyen, 1824 jan. 13. A gimnáziumot szülővárosában végezte és minthogy ifju hazafias lelkesedésében a katonai pályán remélte hazáját legjobban szolgálhatni, 1839. a bécsi hadmérnöki akadémiába lépett. Ez intézet legjobb növendékei közé tartozott és később, midőn az osztrákok ellen harcolt, elismerték felőle, hogy az akadémia becsületet vallott vele. 1844. hadnagy, 1846. főhadnagy lett a hadmérnöki karban. Lembergben állomásozott, midőn 1848 jun. 1. századosnak nevezték ki a kassai 9-ik honvéd zászlóaljhoz. Alig kezdett a begyakorláshoz, midőn gyorsan a szerb harctérre küldték oly nagy hirre jutó «vörös sapkásaival». Fehértemplomnál nyerte a vérkeresztséget, midőn a szerbek támadását századával visszaverte. Ott, majd meg Szt. Tamás ostrománál annyira kitünt vitézsége és hazafias szelleme által, hogy Kossuth őrnaggyá és hadmérnöki főnökké nevezte ki Pétervárad várában. E fontos vár részben gyönge, részben a magyar ügy iránt egyenesen ellenséges főtisztekre volt bizva - H. közvetlen elődje Hentzi volt - ugy hogy attól kellett tartani, hogy azok, a hű legénység ellenére, osztrák kézre szolgáltatják. Ezért H. kinevezésével együtt teljhatalmat is nyert, hogy szükség esetén mint várparancsnok léphessen föl. A belé vetett bizalomnak teljesen megfelelt, a várat harckész állapotba helyezte, a Duna hidját egy a folyón átfeszített lánccal az ellene küldött gyujtóhajók ellen megvédte, a zároló seregek műveit a gránátoknak meglepő távolságba vetése által elrombolta, több szerencsés kirohanást tétetett, és a mi fő, az egyre megujuló árulási kisérleteket meghiusította. A világosi katasztrófa után a vár megadta magát, de a katonai becsületnek megfelelő feltételek alatt. H. szülővárosába tért vissza, ahol, midőn utlevelet kért külföldre, internáltatott és szigoru felügyelet alatt állott. Ez időben irta első művét, a Taglalati (analytikus) mértant, melynek alapján őt az akadémia tagjának választotta. 1851 végén Hamburgból érkező feladás alapján elfogták. Bécsből visszakerülve, különösen a talajjavítással (drainage) foglalkozott. 1854. nőül vette Békássy Antóniát, ki mint a jótékonysági egyleteknek munkás tagja szerepel. Társadalmi helyzetére és hirére nézve jellemző, hogy lord Derby fia, Stanley, a későbbi angol hadügyminiszter, egy más angol főur fiával együtt 1857. azért tartózkodott Szombathelyen, hogy H. hadtudományi oktatásában részesülhessen. E poziciójának köszönheté, hogy a dunántuli vasutak alapításánál igen fontos szerepet játszott és előkelő részt vett azok irányának megállapításában. Mihelyt az ország szabadabban lélegzett, 1859. politikai kérdésekkel is foglalkozott. Memorandumot dolgozott ki a szükséges intézkedésekről, mely teljesen megnyerte Széchenyi tetszését és Rechberg miniszterrel is közöltetett. Ezen idő óta a Döblingben tartózkodó «legnagyobb magyar» bizalmával és barátságával dicsekedhetett. Szintén igen bizalmas lábon állott Deák Ferenccel is, 1861. Pestre jött mint a Déli Vasut magyarországi főinspektora. Ezen időből kelt a magyar gazdasági egyesület részére kidolgozott emlékirata a magyarországi vasuti hálózatról. E fontos munkálatban a magyar vasuti politika főelveit fejtegeti, ellentétben az osztrák kormány által követett, az ország érdekeinek nem mindenben megfelelő eljárásával. (Megjelent a Budapesti Szemlében 1862). A magyar mérnökök s építészek egyletének megalapítása, 1866. szintén H. érdeme.

Az országgyülésnek 1865 óta tagja volt, mint a felső-őri kerület képviselője, és a Diák-párthoz tartozott. Tagja volt a kiegyezést előkészítő 15-ös bizottságnak is, és ott különösen a hadügyi tárgyalásokban vett részt. Az alkotmányos kormány kinevezésekor, 1867 febr. mint államtitkár lépett a közlekedési minisztériumba, gr. Mikó mellé. Tevékenysége és szakképzettsége kiválóan alkalmassá tették őt ezen, az akkori viszonyok közt, midőn a sok évi mulasztást rohamos haladással kellett helyrehozni, sokszorosan nehéz állás betöltésére. Mégis éppen H. működésének ezt az epocháját támadták meg leginkább azon időszakban, midőn az Andrássy-éra felbuzdulását anyagi téren a teljes levertség váltotta fel. E támadásokat, melyeknek a képviselőházban különösen Simonyi Ernő volt szószólója s melyeket a fuzió után még a kormány részéről is hangoztattak, igazolni látszott a közgazdasági pangás idején a különben is kimerült államkincstárra a garantirozott vasutak kamatjából háruló teher. Hangsulyozták, kellő politikai belátás nélkül, könnyü vérrel fogtak a nagy vállalatokba, és tekintet nélkül az állam pénzügyi helyzetére, képzett szakerők nélkül, tulságos költséggel építettek. De a tények, ha elfogulatlanul akarunk itélni, mást mutatnak. Valóban a vasuti építkezés rendszere nagyon jól át volt dolgozva, hisz az Széchenyi munkáján és az említett 1862. memorandumon alapult, melyhez az 1867 jun. miniszteri előterjesztés majdnem betü szerint ragaszkodott. Igaz, hogy körülbelül 4000 km.-nyi vasut építése öt év alatt, 1875-ig nagyon megterhelte az államkincstárt, de leginkább azért, mert az 1867-68. évek nagy forgalma után több sovány év következett, és a vaggonok üresen közlekedtek. Bár az uj vonalak közt több nehéz, nagy munkát igénylő is volt, mint a károlyváros-fiumei, zólyom-ruttkai és a nagyvárad-kolozsvári, az átlagos költség mérföldenkint nem volt nagyobb 900.000 frtnál. Az utólagos tőkeszaporítás és kamatemelés sem egész 20 milliót tett ki, az egész költségnek 3 százalékát. A garanciából 15 milliónyi évi teher hárult az államra, mit az akkor nagyon megsinylett, de másrészt nem lehet kétségbevonni, hogy csakis a vasutak ily rohamos fejlesztése tette lehetővé az állami gazdaság későbbi rendkivüli kiterjesztését. Arról is megfeledkeztek, hogy a képviselők és kerületeik igazi vasutépítési lázban szenvedtek, mindenki a maga portája elé követelte az állomást, és H.-nak elég fáradtságába került a tulságos követelések elutasítása. Mind e tekintetben csak a későbbi kor szolgáltatott neki teljesen igazságot, pedig, mint Lipthay Sándor mondja (Vasutépítéstan I. 25 l.), «közlekedési hálózatunknak a helyes alapon való kifejlesztése körül H. E. szerzett elévülhetetlen érdemeket». Különös érdem illeti meg őt a törökországi vasuti csatlakozás ügyében. A magyar vonalak csatlakozását ő vitte keresztül, egy a király elnöklete alatt tartott koronatanácsban, melyben Beust a boszniai, novii csatlakozás mellett foglalt állást. Más érdeme volt a külön vasuti igazgatóság szervezése, a szakerők csoportosítása az uj tehetségek nevelése.

1870 máj. Mikó visszalépésekor lemondott állásáról. A honvédség felállításakor abban mint szabadságolt állományu ezredes szolgált és részt vett a szegedi I. brigád gyakorlataiban, 1870 nov. honvédelmi államtitkár lett Andrássy alatt, és két éven át Lónyay bukásáig maradt e polcon. Ez a időbe esik a honvédtisztek képzését lehetővé tevő 1871. VI. t.-c. hozása, majd a Ludovika Akadémia szervezése, és a honvédlovasságnak nyolc századdal való szaporítása. Az 1871. hadgyakorlatok alkalmával a király kifejezte legfelsőbb megelégedését és Andrássy, távozásakor, honvédelmi minszternek ajánlotta H.-t. Lónyay azonban magának tartotta fenn e tárcát, ebben is követni akarván Andrássy példáját. 1872 dec. H. visszalépett, de megmaradt képviselőnek. Mint a delegáció tagja 1875. az Uchatius-féle tábori tüzérségi anyag beszerzése mellett szólalt fel. 1875. soron kivül lett tábornok, 1876 elején pedig a tényleges állományba lépett mint a székesfehérvári honvéd kerület parancsnoka. Ezzel parlamentáris munkásságának vége szakadt. 1881. altábornagy lett, 1886. pedig nyugalomba vonult és tagja lett a főrendháznak. Ott a legtöbb kérdésben a szabadelvü irányt támogatta. Különben is élénk résztvett a közéletben, mint a magy. tud. akadémia haditörténeti bizottságának és a millenniumi kiállítás katonai csoportjának elnöke. V. ö. R. Horváth Jenő, Katonai évkönyv 1886-ra.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is