Hollandiai festészet

Hollandia művészetében az építészet és a szobrászat aránylag csekély jelentőséggel bir, festészete azonban oly nagy sikereket ért el, hogy méltó helyet foglal el Németalföld többi tartományai, azok között Flandria mellett is. A legrégibb hollandiai festő, kinek nevét ismerjük, Aalbert van Ouwater, a XV. sz.-ban élt., a flandriai Eyck testvérek kortársa volt; egyetlen műve sem maradt fönn. Ennek tanítványa Geertien (Gerard) van Sint-Jan haarlemi festő, szintén a XV. sz.-ban élt s noha a flandriai iskola tanítványa, mégis bizonyos önállósággal birt, amiről a bécsi császári képtárban levő két nagy festménye tanuskodik. Thierry van Dirck Bouts a XV. sz. egy másik jelentékeny művésze csak születésére nézve hollandiai, amennyiben igen fiatalon Flandriában, Löwenben telepedett le. A XV. század vége felé a mily arányban megfogyatkozik a középkori festészet ereje, azon arányban kezd mutatkozni Németalföld D-i és É-i tartományainak, Flandriának és Hollandiának festészetében az elütő fölfogás. Azonban még a XVI. sz.-ban elég gyakori az érintkezés a két tartomány festészete között. Igy a spanyol uralom Flandiából és Brabantból számos festőt üzött Hollandiába. Carel van Mander szintén flandriai származásu. Vele együtt alapítá Cornelis van Haarlem és Goltzius Hubert a haarlemi művészeti akadémiát. A XVI. sz. elején a flandriai hatás révén a H. is az olasz hatás alá került. Az utóbbi iránynak főbb képviselői Schoreel, Heemskerk, az előbb említett Cornelis van Haarlem, Goltzius és mások. Ugyanekkor a hollandiai önálló fölfogást művelik Engelbrechtsen Cornelis, kivált pedig Lukas van Leyden. Az utóbbinak festői fölfogása, mely rézmetszetein is érvényre jutott, nem idézte elő a H. nagyobb arányu fejlődését, bár az hathatósan elősegítette az arckép, a tájkép és a népies tárgyu ábrázolások néhány kiváló művelője, névszerint Mostaert Jan, Aertsen Pieter.

Forrás: Pallas Nagylexikon