Hollósy

l. Egyed, bencés, iró, szül. Szt. Mártonban 1728 jan. 24. Előbb itt lelkész volt, utóbb tihanyi prépost lett. Megh. 1808 okt. 28. Munkái: Halotti beszéd gróf Barkóczy Borbála felett (Sopron 1772); Halotti beszéd Kis Sándor Veszprém megye alispánja felett (Győr 1777); Kincsem adta, egymással való barátságos beszélgetés (Komárom 1802).

2. H. Jusztián, bencés apát, szül. Nagyszombatban 1819 dec. 26. Középiskolái végeztével, 1835 szept. 16. a bencések közé lépett. A teologiát Pannonhalmán hallgatta. Pappá szentelték 1843 okt. 8. Ez időtől kezdve 1866-ig tanár volt Győrött, Sopronban és Pannonhalmán. 1863 jun. 13. akadémiai levelező tag lett. 1866-69. szubprior és titkár, 1873-74. esztergomi gimnáziumi igazgató. 1874. dömölki (Kiscell) apát. Művei, melyek leginkább a csillagászatra vonatkoznak s melyek neki e téren tekintélyt biztosítottak, a következők: Könnyen érthető elemei a természettannak alreál és gimnáziumok számára (Schabus I. után, Sopron 1855); Népszerü csillagászat (a magyar tudományos akadémia által koszoruzott pályamű, Pest 1864); A távcsők történelmének vázlata (székfoglaló értekezés, Magyar Akad. Ért. 1864-65); A földfejlődés jégkorszakának főokairól (gimnáziumu progr. értekezlet, Esztergom 1872-73); A naprendszer égi testeinek legősiebb fejlődéséről (Uj Magyar Sion 1874); Adatok Győrmegye földtani viszonyaihoz (Győrmegye és város egyetemes leirása, Budapest 1874).

3. H. Kornélia, énekesnő, a «nemzet csalogánya», szül. Gertenyesen (Temes várm.) 1827., jómódu s előkelő magyar nemesi családból, megh. Dombegyházán 1890 febr. 10. Korán kifejlett nagy zenetehetsége. Első énekoktatását Temesváron nyerte, de csakhamar Bécsbe ment, hol Salvi olasz énektanár vezetése mellett képezte magát, majd Milanóba tette át lakását s ott két évig volt Lamberti tanítványa. Legelőször Korfuban lépett szinpadra mint Elvira Ernanui operájában s mindjárt oly sikert aratott, hogy Torinóba kapott szerződési ajánlatot, mit el is fogadott. 1846-ban a bukaresti operánál aratott feltünő sikereket, melyek hire Magyarországba is eljutott s mikor még az évben a nemzeti szinházban is bemutatta művészetét, az akkori igazgatóság nem késett őt állandóan az intézethez csatolni. A magyar közönség szivét egy csapással meghódítá s ettől kezdve rohamosan emelkedett hirneve bent az országban épp ugy, mint a külföldön. Nem is vált meg többé a nemzeti szinház kötelékétől, másfélévi távollétét kivévén, melyet a varsói udvari operánál töltött. Onnan visszatérve aztán egészen 1862 jul. 20-ig állandóan tagja volt a nemzeti szinháznak s működése szakadatlan láncolatát képezte a legfényesebb diadaloknak. Az 50-es években nőül menvén Lanovics I.-hoz, a későbbi csanádvármegyei főispánhoz (a nagyhirü csanádi püspök Lanovics unokatestvéréhez), a nevezett évben visszavonult a szinpadtól, hogy csendes s boldog családi életet éljen. Mielőtt azonban végleg visszavonult volna a nyilvános pályától, még egy műutazási körutat tett Magyar- és Erdélyországban, mely páratlan diadallal végződött.

Forrás: Pallas Nagylexikon