Homeopátia

A homeopátia, vagy hasonszenvi gyógymód olyan alternatív gyógymód, melynek lényege, hogy nagy hígításban olyan gyógyszert juttatnak a szervezetbe, ami hígítatlanul az egészséges emberben a betegségben szenvedő panaszaihoz leginkább hasonló tüneteket vált ki. Elnevezése a görög hómoios = hasonló és a , páthos = szenvedés jelentésű szavakból indult ki. Mára nagyon sokat változott; a tudományos orvoslás eredményeit is figyelembeveszik, az alaptételeik egy részét is feladták. A homeopátia tudományosságát illetően heves viták folynak, kritikusai szerint a hatását demonstráló klinikai tesztek módszertani hibáik miatt nem bizonyító erejűek, helytelennek és túlhaladottnak tartják.

A kezdetek: A homeopátia alapelveit Samuel Hahnemann (1755 - 1843) lipcsei doktor alkotta meg 1790-ben. Hanemann az akkoriban a malária gyógyítására sikerrel alkalmazott kininnel kísérletezve azt figyelte meg, hogy kellően nagy adagot véve be a szerből, ugyanazokat a tüneteket tapasztalja magán, mint amit maga a betegség produkálna (ezt az utókor annak tulajdonítja, hogy Hahnemann idült maláriában szenvedett, és a bevett kinin maláriás rohamot provokált ki). Következtetése az volt: similia similibus curentur, azaz hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani, ami a mai napig a homeopátia első és legfontosabb elve maradt. Úgy találta, hogy valami, ami nagy mértékben tüneteket vált ki, az kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet, ráadásul minél kisebb az alkalmazott adag, annál nagyobb a hatása. Eredményeit 1796-ban publikálta A kísérletes orvosságok gyógyerejének új alapokon való meghatározása, ezek néhány előzménye címen a Hufelands Journal-ban. Később a homeopátiára vonatkozó összefoglaló művét az Organon der rationeller Heilkunde-ben jelentette meg 1810 és 1842 között hat alkalommal. Másik fontos műve a Reine Arzneimittellehre(1811). A homeopátia holisztikus gyógymódnak számít, szándéka szerint nem a betegséget, hanem az egész embert gyógyítja. Valószínűleg nagy hatással volt rá a brownianizmus - az is tagadta a szervezet öngyógyító képességét.

Hatása a modern időkre: a 20. sz. beköszöntére világossá vált a gyógyszerészek előtt, hogy H. doktor elveivel betegségeket gyógyítani nem lehet; amikor a betegek mégis gyorsabban gyógyúltak, mint a hivatalos régi iskolák módszerei esetében az, annak tudható be, hogy a homeopaták nem alkalmaztak durva gyógyszeres és nagy sebeket ejtő beavatkozásokat, példátlan mértékben odafigyeltek a betegek étrendjére, valamint a kevéssé kutatott placebo-hatás sem elhanyagolható az ilyen kezelések során. "Pedig a homeopátiával - köztudott - nem mintha betegségeket lehetne gyógyítani, de azáltal, hogy az akkor dívott heroikus gyógykezelés(hashajtás, hánytatás, köpölyözés, érvágás) alól a beteg elvonatott, s azok az önkéntes gyógyulást nem zavarták." (Pataki Jenő: Az erdélyi orvoslás kultúrtörténetéből. Sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba - Bp., 2004. Magyar udománytörténeti Intézet - SOMKL. p. 329) A legnagyobb érdeme Hahnemann kutatásainak, hogy megismertette az orvostudományt a betegségek gyógyszerek által nem módosított - természetes - lefolyásával, a szuggesszió szerepével és bevezette a betegek humánusabb módon való kezelését. Azonban veszélyeket is hozott: a könyveik egyszerűnek állítják be a gyógyítás mibenlétét és laikusok és kuruzslók kezébe olyan információkat adtak, amellyekkel önmagukat és másokat próbáltak kezelni, így gyakran megesett, hogy korai szakaszban még gyógyítható betegségekbe tömegesen halltak bele emberek, mert nem mentek el időben rendelőintézetbe. Valamint bizalmatlanná tették a tömegeket az orvosokkal (Skoda, Oppoltzer) szemben és a valóban ható gyógyszerek iránt (kinin, morfin). Schimert Gusztáv egyben fő szervezője volt az 1935-ben Budapesten megrendezett X. Nemzetközi Homeopátiás Kongresszusnak. Az 1930. évben Budapesten kiadott könyve "Allopathia - Homöopathia. Homöotherapia a modern tudományos kutatás megvilágításában" címmel jelent meg. Az 1949-ben a gyógyszeripar államosításakor a homeopátiás készítmények eltűntek a piacról, magát a homeopátiás terápiát pedig törvény erejű rendelettel betiltották[forrás?] és a tilalmat csak 40 év elteltével oldotta fel az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöksége. A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület (MHOE) 1991. október 12-én alakult. Az Egyesület az 1864-ben alapított Hasonszenvi Orvosegylet hagyományait szeretné folytatni. Az Orvosegylet 1949-es betiltása után, a magyarországi homeopátiában 1991-ig több, mint négy évtizedes kényszerű szünet következett. Az Egyesület rendes tagjai kizárólag diplomával rendelkező olyan orvosok (általános-, szak-, fog-, állatorvosok), valamint gyógyszerészek lehetnek, akik homeopátiás képzettséggel már rendelkeznek.