Hőmérsék
a testek meleg állapota, tekintettel azon képességökre, hogy
más testekkel hőt közölhetnek (l. Hő). Két test H.-ét akkor nevezzük
egyenlőnek, ha érintkezéskor egymásra sem térfogat, sem meleg állapot dolgában
nem hatnak. Melegebb test mindig közli melegét a hidegebbel s az átadás
mindaddig tart, mig az egyensúlyi állapot, t. i. az egyenlő H. helyre nem
állott. Kezünkkel még ilyenkor sem birjuk ezen egyenlőséget megérezni, ha a két
test nem egyforma anyagu; p. ugyanazon környezetben levő vas, fa, szövet a
különböző hővezetési képesség miatt nem érzik egyforma melegnek, vagy hidegnek.
A H. megitélésére tehát szubjektiv érzetünktől független eszközt használunk (l.
Hőmérő). A kénesőhőmérő rendesen használt beosztásán kivül az elméleti
fizikában fontos szerepe van az u. n. abszolut H. skálájának. Ha t. i. a
Celsius-féle skála szerint a fagypont alatt 273 fokot számlálunk, az igy elért
pont az abszolut nullapont. Ha a Celsius-féle skála szerint valamely test
hőmérséke t°, akkor t°+273° = T ezen test abszolut hőmérséke. Az abszolut
nullpontra (t. i. -273 °C.) a gáztörvények vezettek s ezek az abszolut hőmérsék
használata mellett sokkal egyszerübbek és áttekinthetőbbek, mint más hőmérséki
skála használatánál. Gyakorlatilag nem használható ezen skála, mert az az
abszolut nullapont kisérletileg meg nem állapítható. Az emberek, emlős állatok
és madarak hőmérsékét l. Állati meleg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|