Homjakov

Sztepanovics Elek, orosz költő, szül. Moszkvában 1804 máj. 1., megh. u. o. 1860 okt. 5. Az irodalomban korán kezdett szerepelni s szabadelvü, hazafias szellemü munkássága mellett lelkesedéssel tanulmányozta a történelmi tudományokat. 1821. a görög szabadságharcban részt óhajtván venni, megszökött hazulról, de szökése nem sikerült s büntetésül besorozták egy szt. pétervári testőr-lovas-ezredbe. 1825. mint tiszt lépett ki a hadseregből s nagyobb utazásokat tett, hosszasabban tartózkodott Párisban, hol Jermak c. első drámáját irta. Hazatérve meglátogatta a szláv földeket s tanulmányozta azok nyelvét és szellemét. 1828. az orosz-török háboru alkalmából ujra belépett a hadseregbe, végigharcolta a hadjáratot, de a békekötés után ujra kilépett a katonai szolgálatból s ettől kezdve kizárólag az irodalomnak élt. Ebben az időben irta magvas és lendületes tragédiáját: Dmitríj Szamozvanec (Bitorló Demeter, Moszkva 1833) és egy kötetnyi lirai munkáját: Sztihotvoreníja (Versek, u. o. 1844. 1861), mely művei nevét hazáján tul is ismertté tették. Művei különben szlavofil irányuak. H. sokat foglalkozott ipari dolgokkal is és szorgalmas dolgozótársa volt a gazdasági közlönyöknek. 1844-45. megint nagyobb utat tett Európában s élményeit a Ruszkája Beszjedában (Orosz Mulattató) irta meg. Tagja volt a szt. pétervári tudományos akadémiának, melynek kiadványaiban érdekes tanulmányban hasonlította össze az orosz nyelvet a szanszkrittal. Munkái 4 kötetben jelentek meg (Moszkva 1861; ujabb kiadás 1868).

Forrás: Pallas Nagylexikon