Homok

különféle kőzeteknek és ásványi anyagoknak apró szemü törmelése, melyet rendesen a viz, jég vagy szél messze elhordott eredeti képződési helyétől és alkalmas helyen lerakott. A szemek nagysága szerint van durva szemü és finom szemü H. Egyike a legfinomabb szemü és nálunk az Alföldön igen fontos szerepet játszó H..-nak a futó-H. (l. o.). A H. anyaga igen sokféle lehet, de mivelhogy a quarc az összetett kőzetek ásványi elegyrészei között a legfontosabb szerepet játsza és legerősebben áll ellen a mállásnak, a törmelékek között a leggyakoribb és igy a H.-nak is legközönségesebb anyaga a quarc. Az anyag szerint szokás a H.-ot megkülönböztetni: quarc-H., ritkán egészen tiszta quarc-szemek tömege, rendesen van 2-20 % egyéb ásványi törmelék is, nevezetesen csillámföldpát, mész; mész-H., csillámos H., sok csillámtartalmával; dolomit-H., glaukonit-H., glaukonit-H., glaukonit-szemek keveréke quarc-cal; magnetit-H., tulnyomóan titántartalmu magnetit-szemek keverve quarc-, csillám-, angit-, olivin-szemekkel; arkoze-H., gazdag földpáttartalommal. A H.-szemek rendesen gömbölyödettek, néha szögletesek, ritka esetben pedig apró, többé-kevésbé tökéletes kristályok. A közönséges H.-tól, mely mindig összetett kristályos kőzetek, esetleg pedig H.-kövek elporlásának eredménye, megkülönböztetendő a vulkáni H., mely csupa apró lávatörmelékek vagy a lávát összetevő kristályok törmelékeinek tömege és rendesen csakis működő vulkánok közelében található, gyakran hatalmas lerakodásokban. A vulkán kitörése alkalmával a kraterből szóródott ki és a levegőből rakódott le a szomszédos területre. A legfinomabb vulkáni H. a vulkáni hamu (l. Vulkanizmus). A H. rendesen az alluvialis, diluvialis és még a harmadkori rétegeknek képezi anyagát, vagyis fiatalabb képződményü; ritkán azonban régebb koru rétegeknek is alkotja anyagát, p. a kréta-szisztémabelieknek, sőt a szilurban is fellelhető.

Forrás: Pallas Nagylexikon