A közönségesen használt hónapnevek római eredetüek; p.
Martius, mely eleinte a hónapok elseje volt, Mars istentől; Januarius Janus
istentől vette nevét; Junius vagy Junótól vagy az első konzultól, Lucius Junius
Brutustól; a Julius hó Julius Caesartól, a naptár reformálójától vette nevét,
mert e hóban született, azelőtt Quintilis volt a neve, mert ez volt az ötödik
hónap, mint Sextilis a hatodik (később Augustus), September a hetedik stb.
Hazánkban régebben a szentekről s ünnepekről vett elnevezések voltak
használatban: boldogasszony hava, böjtelő-hó, böjtmás-hó, Szent György hava,
pünkösd hava, Szt. István hava, Szt. Jakab hava, kisasszony hava, Szent Mihály
hava, Mindszent hava, Szent András hava, karácson hava. Sylvester János az ő
latin-magyar nyelvtanában más magyar neveket ajánlott a hónapok elnevezésére;
azt mondja, hogy valamint a februárt és márciust böjtelő-hónak és böjtmás-hónak
nevezik, el lehetett volna valamennyi hónapot nevezni az évszakokról
ilyenformán: télelő, télmás, télharmadhó stb. Tudjuk, hogy ezeket a neveket,
módosítva, csakugyan használatba vették a jelen században (télelő, télhó,
télutó). Más magyar hónapneveket is említ, melyeket a természeti jelenségektől
vett: főhó vagy erős hó, fagy hó, fűhegy, kinyiló hó stb. Ezeket legalább
részben, a nép is használhatta még akkor, mert Sylvester maga mondja a
fagyhónál: «Hunc quidam etiamnum asszú hó vocant, sicut et sequentem fűhegy».
Ez annyival hihetőbb, mert a fűhegyet még mai napság is megtaláljuk a
Kiskunságban; egy halasi elbeszélésben ezt olvassuk (Nyelvőr, VIII., 84.):
«Egyször csikónyúzás volt fűhögyön, kis télbe (májusban)». Már pedig tudjuk,
hogy a vogulok és osztjákok is ilyenféle nevekkel illetik az ő tizenhárom
holdhónapjukat; p. a vogulok az áprilist fagyhónak, a májust avarfűhónak
nevezik, szintugy van az osztjákoknál szénacsináló hó, mint Sylvesternél
kaszáló hó és arató hó. De más ugor népeknél is szakasztott ilyen elnevezéseket
találunk. Igy nevezik a finnek a januárt tölgyhónak, az augusztust gabonahónak
stb. A XVIII. sz. végén Barcafalvi Szabó Dávid, a hirhedt nyelvujító, ilyen magyar
neveket ajánlott: zózoros, enyheges, olvanos, nyilonos, zöldönös stb. Az 1834.
Hazai Vándor c. naptárban találkozunk ismét több javaslattal a hónapnevek
magyarosítására nézve. Az egyik nyilván Barcafalvit utánozta: jégtönös,
zuzmorós, olvános, szikkanos stb. Egy másik javaslat azt akarta, hogy a római
Junius, Julius, Augustus példájára régi vezéreinkről s királyainkról
kereszteljük el a hónapokat: Attila, Árpád, Béla, Lajos, István stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon