Hónapok neve

A közönségesen használt hónapnevek római eredetüek; p. Martius, mely eleinte a hónapok elseje volt, Mars istentől; Januarius Janus istentől vette nevét; Junius vagy Junótól vagy az első konzultól, Lucius Junius Brutustól; a Julius hó Julius Caesartól, a naptár reformálójától vette nevét, mert e hóban született, azelőtt Quintilis volt a neve, mert ez volt az ötödik hónap, mint Sextilis a hatodik (később Augustus), September a hetedik stb. Hazánkban régebben a szentekről s ünnepekről vett elnevezések voltak használatban: boldogasszony hava, böjtelő-hó, böjtmás-hó, Szent György hava, pünkösd hava, Szt. István hava, Szt. Jakab hava, kisasszony hava, Szent Mihály hava, Mindszent hava, Szent András hava, karácson hava. Sylvester János az ő latin-magyar nyelvtanában más magyar neveket ajánlott a hónapok elnevezésére; azt mondja, hogy valamint a februárt és márciust böjtelő-hónak és böjtmás-hónak nevezik, el lehetett volna valamennyi hónapot nevezni az évszakokról ilyenformán: télelő, télmás, télharmadhó stb. Tudjuk, hogy ezeket a neveket, módosítva, csakugyan használatba vették a jelen században (télelő, télhó, télutó). Más magyar hónapneveket is említ, melyeket a természeti jelenségektől vett: főhó vagy erős hó, fagy hó, fűhegy, kinyiló hó stb. Ezeket legalább részben, a nép is használhatta még akkor, mert Sylvester maga mondja a fagyhónál: «Hunc quidam etiamnum asszú hó vocant, sicut et sequentem fűhegy». Ez annyival hihetőbb, mert a fűhegyet még mai napság is megtaláljuk a Kiskunságban; egy halasi elbeszélésben ezt olvassuk (Nyelvőr, VIII., 84.): «Egyször csikónyúzás volt fűhögyön, kis télbe (májusban)». Már pedig tudjuk, hogy a vogulok és osztjákok is ilyenféle nevekkel illetik az ő tizenhárom holdhónapjukat; p. a vogulok az áprilist fagyhónak, a májust avarfűhónak nevezik, szintugy van az osztjákoknál szénacsináló hó, mint Sylvesternél kaszáló hó és arató hó. De más ugor népeknél is szakasztott ilyen elnevezéseket találunk. Igy nevezik a finnek a januárt tölgyhónak, az augusztust gabonahónak stb. A XVIII. sz. végén Barcafalvi Szabó Dávid, a hirhedt nyelvujító, ilyen magyar neveket ajánlott: zózoros, enyheges, olvanos, nyilonos, zöldönös stb. Az 1834. Hazai Vándor c. naptárban találkozunk ismét több javaslattal a hónapnevek magyarosítására nézve. Az egyik nyilván Barcafalvit utánozta: jégtönös, zuzmorós, olvános, szikkanos stb. Egy másik javaslat azt akarta, hogy a római Junius, Julius, Augustus példájára régi vezéreinkről s királyainkról kereszteljük el a hónapokat: Attila, Árpád, Béla, Lajos, István stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon