hószám v. havi vérzés (menstruatio), az a vérveszteség,
amely a nő életében nemi érettségével (nálunk a 13-15. évben) kezdődik s
rendszerint 28 napi időközökben ismétlődik, mignem az 50. év körül elmarad
(klimax). A H. folyamatába tulajdonképen két külön élettani működés tartozik.
Az egyik rejtve folyik le: ez a peteérés, a Graaf-féle tüsző repedése, a
petének kilépése fészkéből, az ovariumból. A másik láthatóvá lesz, amennyiben a
méh nyálkahártyáján végbement változások egyik tüneményeképen megjelenik a vérzés.
Ez a tulajdonképeni menstruatio, amaz az ovulatio. E kettő között benső
összefüggés van: egyszerre kezdődnek az ifjukorban és egyszerre szünnek meg az
aggkor küszöbén. Peteérés nélkül nincs menstruatio; a petefészek kiirtása után
a H. kimarad. De peteérés, peteleválás lehetséges H. nélkül; emellett szólnak
azok az esetek, amikor a fiatal leányoknál fogamzás történik, mielőtt még a H.
náluk egyáltalán megjelent volna; valamint azok az esetek, amikor a nő a
szoptatás ideje alatt ujra teherbe esik, anélkül, hogy a H. az utolsó szülése
óta beállott volna. A H. rendesen 3-4 napig tart s mintegy 100-200 gramm
vérvesztességgel jár, amelyhez nyálka és a méhüreg mirigyeinek lehámló sejtjei
vannak keverve. A vérzés a méh nyálkahártyájának hajszáledényeiből kerül ki és
pedig ugy, hogy a duzzadásig telt hajszáledényekből, annak falain keresztül,
kilépnek a vérsejtek; csak nagyobb vérzéseknél ered a vér megrepedt
véredényekből. A nagy vértorlódás a méhben és petefészkekben a H. idejében a nő
vizsgálatakor abban ismerhető fel, hogy a méhet nagyobbnak, puhábbnak és
érzékenyebbnek, a petefészkek egyikét v. másikát duzadtabbnak és
elasztikusabbnak tapintjuk. A vérzés szüntével a méh nyálkahártyája lelohad s a
lehámlott sejtek helyén ujak képződnek. A H.-ot annak jeléül tekintjük, hogy az
utolsó érett pete nem lett megtermékenyítve s igy nem volt alkalmas arra, hogy
a duzzadó nyálkahártyába befészkelődjék, s azt arra ingerelje, hogy védő és
tápláló burkává fejlődjék és változzék át, mint az megtörténik, mihelyt a pete
megtermékenyítve jut valamely redőjébe, amikor azután a H. elmarad. A H.-mal
járó változások a méh nyálkahártyáján biztosítják a méhnek azt a tehetségét,
amelynél fogva képes a megtermékenyített petét magába rejteni, fejleszteni és
kiviselni. A H. tehát élettani és nem kóros folyamat, mely a legtöbb nőnek
semmiféle kellemetlenséget nem okoz. De némely nők a H. idejében valósággal
betegek; zavarva van náluk az emésztés, fáj a fejük, álmatlanok, izgatottak,
levertek; a bőrükön apró kelések, csalánkiütés, az arcban duzzanat mutatkoznak,
s az idegesebbjénél olyan görcsrohamok lépnek föl, hogy 2-3 napon át nagy
betegen fekszenek az ágyban. Ez a H. zavarának egyik alakja (l. Diszmenorrhea).
Más természetü zavar az amenorrhea, a H. hiánya és a menorrhagia (l. o.), az
igen bő vérvesztességgel járó menstruatio.
A H.-nál követendő magatartásra nézve az első dolog a
tisztaság. Ebben a tekintetben még manapság is roppant elavult nézetekkel kell
szembeszállni, amilyen az, hogy ez időben nem szabad fehérnemüt váltani, nem
szabad mosakodni. Ellenkezőleg; naponta kétszer is lehet, sőt kell külsőleg
langyos vizzel mosakodni, de nem szivaccsal, hanem tiszta, puha vászonruhával.
Fecskendés nem ajánlatos, hacsak egyébként orvosi rendeletből nem szükséges.
Fürdeni csak a vérzés szüntével szabad; a hideg fürdő határozottan tilos a H.
idejében. A fehérnemü kimélése szempontjából s meghülés kikerülésére is nagyon
célszerü kötelék viselése, amely törülközőből is előállítható s szalaggal
felköthető. Ágyban maradni csak akkor kell, ha az orvos egyenesen rendeli; de
kerülendő a megerőltető munka és mozgás, nagyobb gyaloglás, korcsolyázás és
főképen a tánc. A házas életben ilyenkor szigoru önmegtartóztatás a követendő
szabály. Az étkezésben semmi különös változás sem szükséges, de a belek
működésére ebben az időben inkább kell figyelni mint bármikor s nem kell
visszariadni a hashajtóktól, kivéve az aloët v. ennél erősebbeket. Orvosságot
is lehet szedni, de nagy dozis kinin és vas talán fokozhatná a vérzést.
Forrás: Pallas Nagylexikon