Honvédség

Az államok véd- és hadszervezetének egyik intézménye. A hadviselés ujabb módja, mely a hadseregek oly tömeges alkalmazását kivánja, minőt nemcsak a régmultban, de még a közelmultban is képzelni sem mertek, szükségessé tette a polgárok védkötelezettségét életkor tekintetében tetemesen kiterjeszteni, ugy hogy a védkötelesek még sorhadi és tartalékos szolgálatkötelezettségüknek lerovása után is, háboru esetére honvédelmi v. hadviselő célokra kötelezőleg rendelkezésre álljanak.

A védkötelesek ezen csoportját, mely sorhadi és tartalékos szolgálatának eleget tett, békében már semmi v. igen csekély szolgálati kötelezettséggel bir, háboru esetén azonban külön ujabb csapatok alakítására és általában a hadsereg erősítésére és szaporítására alkalmazzák, megkülönböztetőleg a sorhadtól, tartaléktól és póttartaléktól, melyeket váltakozva álló, rendes, 1-ső vonalbeli, aktiv stb.-nek szoktak nevezni: általában H.-nek nevezik (Landwehr, armée territoriale, milizia mobile, opolcenie stb.). Mivel a H.-hez tartozó csapatok legénysége az első vonalbeli csapatokénál előrehaladottabb koru; a csapat- és fegyveres gyakorlatoktól már elszokott; ruházatára, fölszerelésére, fegyverzetére és vezényletére általában az első vonalbeli csapatokénál kevesebb előgondoskodás szokott történni; végre mivel a H.-et csak ritkán és csakis szükség esetén szokták a hadviselés elsőfoku fontosabb feladataira, hanem többnyire másodrangu hadi feladatokra alkalmazni (helyőrség, megszállás, hadtáp, őrkiséret, katonai biztosítás stb.), ez okból joggal a H.-et is egészben másodrangu seregintézménynek szokták nevezni.

Forrás: Pallas Nagylexikon