Honvédség
Az államok véd- és
hadszervezetének egyik intézménye. A hadviselés ujabb módja, mely a hadseregek
oly tömeges alkalmazását kivánja, minőt nemcsak a régmultban, de még a
közelmultban is képzelni sem mertek, szükségessé tette a polgárok
védkötelezettségét életkor tekintetében tetemesen kiterjeszteni, ugy hogy a
védkötelesek még sorhadi és tartalékos szolgálatkötelezettségüknek lerovása
után is, háboru esetére honvédelmi v. hadviselő célokra kötelezőleg
rendelkezésre álljanak.
A védkötelesek ezen csoportját, mely sorhadi és tartalékos
szolgálatának eleget tett, békében már semmi v. igen csekély szolgálati
kötelezettséggel bir, háboru esetén azonban külön ujabb csapatok alakítására és
általában a hadsereg erősítésére és szaporítására alkalmazzák, megkülönböztetőleg
a sorhadtól, tartaléktól és póttartaléktól, melyeket váltakozva álló, rendes,
1-ső vonalbeli, aktiv stb.-nek szoktak nevezni: általában H.-nek nevezik
(Landwehr, armée territoriale, milizia mobile, opolcenie stb.). Mivel a H.-hez
tartozó csapatok legénysége az első vonalbeli csapatokénál előrehaladottabb
koru; a csapat- és fegyveres gyakorlatoktól már elszokott; ruházatára,
fölszerelésére, fegyverzetére és vezényletére általában az első vonalbeli
csapatokénál kevesebb előgondoskodás szokott történni; végre mivel a H.-et csak
ritkán és csakis szükség esetén szokták a hadviselés elsőfoku fontosabb
feladataira, hanem többnyire másodrangu hadi feladatokra alkalmazni (helyőrség,
megszállás, hadtáp, őrkiséret, katonai biztosítás stb.), ez okból joggal a H.-et
is egészben másodrangu seregintézménynek szokták nevezni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|