Hooker

(ejtsd: hukker), l. József, másként: fighting Joe, É.-amerikai tábornok, szül. Old-Hadley-ben (Mass.) 1815 nov. 13., megh. Harden-Cityben (Long Island) 1879 okt. 31. Tüzértisztnek készült és az 1846-iki mexikói háboruban alezredessé lett. A polgárháborut az Unio hadseregében küzdötte végig. 1861-62. Mac Clellan alatt harcolt s különösen Yorktown és Williamsburgnál tünt ki, 1862 dec. azonban Burnside-del együtt Fredericksburgnál kudarcot vallott. 1863 elején ő lett Burnside fővezér utóda és Virginiában kereste fel a konföderáltakat, de ez izben is (máj. 2-4. Chancellorsvillenél) balsors verte. Emiatt jun. 28. degradálták és Meade alá rendelték. 1863 őszén Thomas és Shermann oldalán nagy részt vett a fényes Atlanta-expedicióban. 1864-ben Ohio Főparancsnoka lett, 1865. pedig ugyanebben az állásban New-Yorkba helyezték át. 1866 szept. 1. nyugalomba vonult.

2. H. József Dalton, angol botanikus, H. Vilmos fia, szül. a soffolki Halesworthban 1817 jun. 30. Glasgowban orvosi és természettudományi tanulmányait 1835-től 1839-ig befejezvén, Rosz kapitány déli sarki utjára mint az Erebus és Terror-expedició (1839-43) hajóinak alorvosa indult el, s e vidék felfedezőjéül őt is tekinthetni. 1847. a Himálaja középső szakaszát és Tibetet utazta át, innen Thomsonnal Bengália keleti határára és Asszámba ment, ezen utjából 6000 uj növényfajt hozott. 1855-ben atyja mellé Kewba aligazgatónak került; 1865-85. igazgató lett. 1871. Marokkón át a Nagy-Atlaszt mászta meg, 1877. pedig Észak-Amerikát utazta keresztül. Főművei: Botany of the antarctic voyage, 3 részben (Flora antarctica, Fl. Novae Zelandiae, Fl. Tasmaniae, London 1844-60); The Rhododendrons of Sikkom-Himalaya (London 1849-51., három köt.); Illustrations of Himalayan plants (u. o. 1855); The student"s flora of the British Islands (u. o., 1870 óta számos kiadás), melyet másfélezer fametszete kedvéért francia, dán, német és olasz nyelvre is átdolgoztak. Thomsonnal irta: Flora Indica (u. o. 1855), másokkal Flora of British India (u. o. 1872-86., 4 köt.); Benthammal kiadta: Genera plantarum ad exemplaria imprimis in herbariis Kewensibus servata definita (u. o. 1862-83, 3 köt.). Durand-nal kidolgozta: Genera plantarum phanerogamarum (Berlin 1880). Ujabb műve: Hortus Kewensis (London 1894) a növény szinonimáinak összefoglaló tárháza és kivezető kalauza.

3. H. Vilmos Jackson, sir, angol botanikus, szül. Exeterben 1785 jul. 6-án, Kewban, London mellett 1865 aug. 12-én. Szülei kereskedőnek nevelték, de szabad idejében a füvészetért rajongva 1809-ben Izlandra kivánkozott, hogy flóráját átkutassa. 1815-ben gazdagon nősülve, egészen hajlamának élhetett. Minthogy izlandi utjáról 1811., majd 1813. két kötetes művel (A tour in Iceland) számolt be és e művében bámulatos ismereteket tanusított, 1815. a glasgowi egyetem meghivta botanikai tanszékére. Itt dolgozta ki műveit: Flora Scotica (London 1821); Exotic flora (Edinburg 1823-27., 3 köt.); Flora boreali-americana (London 1833-40, 2 köt.). Ekkora tevékenysége után 1839-ben a Kew mellett elterülő királyi kertbe igazgatónak nevezték ki, s ezt tudományos állami intézetté változtatták. A rendszeres botanikát több műve dolgozza föl: Botanical illusztrations (Edinburg 1822); Icones plantarum (London 1837-54, 10 kötet); A century of orchidaceous plants 1846, 8 köt.); Victoria regia (London 1851). A kewi botanikai intézetről több művében irt, p.: Kew gardens (London 1847); Museum of economic botany (u. o. 1855). Harasztokról szól: Genera Filicum (u. o. 1842); Greville-lel: Icones filicum (u. o. 1829-31, 2 köt); Species filicum (u. o. 1846-64, 5 köt.) és mások. A mohokról több műve van, kivált a Taylorral együtt irt: Muscologia britannica (u. o. 1818, 2. kiad. 1827). 1834 óta szerkesztette a Curtis-féle Botanical Magazine-t és a London Journal of botany-t.

Forrás: Pallas Nagylexikon