Hopfen
1. Ferenc báró, osztrák politikus és bankár, szül. 1825. és
1861. lépett a politikai pályára. Előbb a morva tartománygyülésben, majd (1863
óta) a bécsi birodalmi gyülésben szerepelt a centralista párt soraiban. Utóbbi
gyülés 1863. alelnökké választotta, 1870-73. pedig elnökének. Számos banknak és
részvénytársulatnak volt a tagja, illetőleg igazgatója, de az 1873. pénzválság
napjaiban ő ellene is annyi vádat emeltek, hogy H. kénytelen volt a politikai
pályáról visszavonulni. A pénzarisztokracia soraiban most is szerepel.
2. H. Hans lovag, német iró, szül. Münchenben 1835 jan. 3.;
u. o. hallgatta a jogi és történelmi előadásokat; 1858-60. államszolgálatban
volt, 1862. Velencében, 1863. Párisban, 1864. Bécsben tartózkodott s 1866 óta
Berlinben él. Irt költeményeket is, de főképen mint termékeny novella- és
regényiró működik; műveit élénk fantázia és eredeti, sokszor kissé nyers humor
jellemzi; nem válik azonban javukra irójuknak hajlama az erőszakolt elmésség és
sokszor a modoros irány felé. Megemlítjük mintegy két tucat könyve közül:
Peregretta (1864); Arge Sitten (1869); Juschu, Tagebuch eines Schauspielers
(1875); Die Heirat des Herrn von Waldenburg (1879, 2. kiad. 1884); Der alte
Praktikant (1878, 3. kiad. 1891); Die Geschichten des Majors (1879, 3. kiad.
1882); Zum Guten (1885, 2. kiad. 1887); Der Stellvertreter (1891); Glänzendes
Elend (1893). Irt essay-ket (Streitfragen u. Erinnerungen, 1876) és drámákat is
(Theater és Neues Theater, 4 köt.). A Hexenfang és Der König von Thule c.
darabjai ebben a gyüjteményben jelentek meg (1893-1894). Legujabb szinműve a
Die Göttin der Vernunft (1894). Művészileg legsikerültebb H. lirikus-epikai
műve: Der Pinsel Mings, eine chinesische Geschichte (1868).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|