Hopliták

(gör.), Eredetileg a. m. fegyveresek, később nehéz fegyverzetü gyalogos katonák. A hőskorban ők voltak az egyes hősöknek kisérői, csatlósai; később a dór bevándorlás után ők képezték a sereg magvát, sőt mondhatni magát a sereget, mert a lovasság (l. Hippeis) később indul kifejlődésnek. Mig a hőskor páros mérkőzések kora, a H. szorosan zárt sorokban (falanxok) küzdenek. A H. fegyverzete is olyan volt, hogy csak közelről küzdhettek; hosszu (7-9 lábnyi) dárdából állott, melyet lehetetlen volt hajítani. Volt még kardjuk, sisakjuk, mell- és lábvértjük (l. az ábrát), össze-vissza 35 kg.-nyi súlyt viseltek, a csatában egymaguk, menetközben csatlós állott rendelkezésökre, de akkor is jutott nekik vagy 20 kg. A H. a makedon korban ugyanazt a fegyverzetet kapták, de könnyebb anyagból (a vért bőrből volt, sisak helyett kerek kalap, a nehéz pajzs helyett kicsiny kerek pajzsocska) és falangiták nevén voltak ismeretesek. V. ö. Reinhard, Griech. und Röm. Kriegsalterthümer.

Forrás: Pallas Nagylexikon