Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hóra-lázadá... ----

Magyar Magyar Német Német
Hóra-lázadá... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hóra-lázadás

néven azt a parasztlázadást értjük, melyet 1784. Hóra (Horia) Miklós Erdélyben támasztott. Ürügyet a katonai összeirás elrendelése, okot az oláh köznép sanyaru helyzete s a magyar földesurak iránt való százados gyülölete szolgáltatott reá. II. József, hogy az erdélyi oláh jobbágyokon segítsen, már 1781 dec. 5. elkészítette az uj urbéri munkálatot, 1783 jun. 4. eltörölte jobbágynevöket és biztosította személyes szabadságukat s 1784 ápr. 13. orvoslatot igért azoknak az oláh jobbágyoknak, kiknek nevében Hóra és néhány társa 1780. és 1783. ismételve járt Bécsben, hogy a zalatnai kincstári uradalom ellen való sérelmeket előterjessze. A szebeni kormányszék azonban nem tulajdonított fontosságot a dolognak, mire a jobbágyi szolgálat alól menekülni vágyü oláhok rablóbandákká verődtek össze, fölverték a zarándi Ribicét s jul. 27. elfogták Forray András aradi alispánt is, kit csak akkor bocsátottak szabadon, mikor II. József aug. 3. valamennyiöknek megkegyelmezett; más oláhok viszont küldöttségek utján kérték a gyaulafehérvári hadbiztosságot, vegye föl az oláh jobbágyokat a katonai összeirásba, mert azt remélték, hogy ha határőrök lesznek, a jobbágyság terheitől még hozzátartozóik is megmenekülnek. Ortmayer főhadbiztos 81 falu népét valóban össze is iratta; mire a nép azonnal megtagadta az urbéri munkát s Hunyadban, Alsó-Fehérben a hatóságnak is ellene szegülve, gyujtogatással, gyilkolással fenyegetőzött. Erre az erdélyi kormány biztos, Halmágyi István marosszéki főkirálybiró, az oláhok katonai összeirását megsemmisítette s a népet földesurai s a hatóság iránt engedelmességre intette. Az összeirás azonban tovább folyt s a nép titkon fegyverkezni kezdett, sőt néhol már a nyáron dacolt a rend helyreállítására kiküldött katonasággal, melynek tisztjei különben maguk is sok tekintetben izgatták a földesurak ellen; igy különösen Karp alezredes. Nagyobb hadi erő kiküldését a főhadparancsnokság megtagadta. Hóra (Horia v. Ursu Miklós) topánfalvi jobbágy (szül 1730.), kit a zalatnai uradalomnak 1782-ben tett ellenszegülése miatt a hatóság körözött, fiával Jánossal faluról-falura járva izgatta a népet. A Criseanu (Krizsán) György kiszolgált közkatona vezetése alatt Mesztákonban október 31-én tartott népgyülésen az oláhok elhatározták, hogy másnap Kuretyről Gyulafehérvárra indulnak s a «császár» katonái lesznek. Gál és Naláczy zarándi szolgabirákat, ki Kuretyen Krizsánt elfogatta, nov. 1. a nép agyonverte s ezzel a lázadás kitört. Nov. 2. Kristyórban és Brádon, 3-án Ribicén s még 10 zarándi helységben dühöngött földesurai s a magyarok ellen a tömeg, mely másnap Hunyadban Hóra és Kloska János csapataival egyesült. Nov. 6. Zámon át Arad vmegyében is betörvén, itt és Hunyad vmegyében a Maros két partján 80 helységben 232 nemesi udvart dultak fel, s nov. 10-ig több száz nemest mészároltak le s a római kat. templomokat is megszentségtelenítették. A lázadás Hunyad, Zaránd, Arad, Fehér, Torda, Kolozs és Szeben vmegyékben dühöngött leginkább. Schultz alezredes találkozásra szólította fel Hórát s a kegyelmen kivül bajaik orvoslását igérte neki és társainak, ha hazatérnek; Hóra azonban a helyett, hogy igérete szerint járt volna el, nov. 10-én felszólította Hunyad vmegyét: nemesei térjenek át a görög-keleti hitre, mondjanak le jogaikról s javaikban a parasztok is osztozzanak, sőt később, hogy főkapitányul ismerje el őt. Az, hogy független Oláhország alapításáról álmodozott volna, nem deríthető ki; egyelőre a magyarok kiirtását tartotta fő feladatnak, amit 30 000 lázadója élén nem tarthatott teljes lehetetlenségnek, s hivait már is Hunyad és Zaránd vármegye nemesi birtokainak felosztásával hitegette. Nov. 10-ike óta Arad vmegye rendei, a katonaság segítségével, már visszaszorították a lázadókat s néhány csapatot a hunyadiak is szétvertek. De bár II. József Fabri altábornagyot küldte be Hóra leverésére, Hóra fejére 300 arany dijat tüzött ki s Jankovics Antalt és papilla tábornokot teljes hatalmu biztosokká tette, a nép bizalma mégsem csökkent Hóra iránt s a nov. 26. kihirdetett kegyelmet csak kevesen vették igénybe. Hóra most megizente Fehér vármegye Kolozsvár alatt táborozó főispánjának, Csáky Zsigmond grófnak, hogy nemcsak békét köt a magyarokkal, hanem szövetkezik is velök, ha a császár ellen támadnának. Mivel feleletet sem kapott, Fabri pedig dec. közepén Szebenbe érkezett, Hóra maga tanácsolta hiveinek a kegyelem elfogadását, ő maga pedig alvezéreivel, kik közt Kloskán és Krizsánon kivül ott volt Bécs Péter is, az aradi harambasa, bujdosásnak indult. Hórát, Kloskát és Krizsánt azonban dec. 27. maguk az oláhok fogták el s átadták Kray alezredesnek. Hiába hivatkozott rá Hóra, hogy fontos közleni valói vannak a császárral, a törvényszék nem engedte s halálra itélte. Krizsán a börtönben öngyilkos lett, Hórát és Kloskát pedig 1785 febr. 28. kerékbetörték. Igy végződött a rablókalanddal kezdődő lázadás, melynek mintegy 4000 magyar és 1500 fölkelő oláh esett áldozatul. Annyi eredménye azonban mégis volt, hogy II. József 1785 aug. 22. nyilt parancsban szabályozta a földesurak s jobbágyok közt való viszonyt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is