Hordalék

tágabb értelemben véve mindaz, amit a mozgásban levő viz a föld felszinéről elmos, magával visz, odébb görget. Meredek hegyoldalakról a rohamos hóolvadásokból s még inkább a záporesőkből származott vizfolyások (tordák) tömérdek földes anyagot, elmállott követ, meglazult sziklát sodornak le a völgybe. E kövek néha tonnányi nehézségüek. A völgyben az esés csekélyebb lévén, a viz mozgató ereje is megfogy, minek következtében nemcsak a hegyoldalról lehempergetett nagyobb sziklákat, hanem a könnyü H. egy részét sem képes magával tovább vinni. A völgyben összegyülő H.-tömeg alakja többé-kevésbé kúphoz hasonlít, melynek alapja a völgy fenekére, csúcsa a hegyoldalra támaszkodik: miért is nevök H.-kúp. Ott, hol a folyó vizek esésében hirtelen változás, csökkenés áll be, a részben lerakodó H., melyet a viz meggyöngült hajtóereje nem képes továbbvinni, nagymérvü mederelfajulásokat okoz. Ilyen hely p. a Dunának Pozsonytól a Rábatorokig terjedő szakasza, mely fölött (Felső- és alsó-Ausztriában) az esés 40 cm. km.-ként, mig az említett szakasz alsó részén csak 10 cm. Hasonló jelenségek fordulnak elő ottan is, hol valamely nagyobb eséssel, tehát nagyobb szemü H.-kal biró mellékfolyó ömlik a főfolyóba. A H. anyaga szakadatlanul változik, illetve kicserélődik. A folyók ugyanis természetes állapotukban az egyik oldalon szaggatják és elmossák a partot, mig a másik oldalon (s árvizek alkalmával az elöntött területeken) lerakják a magukkal hozott H. egy részét. S minthogy e szaggatás helye folyton változik, az egyszer már lerakott H.-ot idővel a folyó ismét továbbviszi magával. A folyók H.-ának mennyisége a különböző vizállások mellett nagyon különböző. L. Folyó (VII. köt. 343. oldal).

Forrás: Pallas Nagylexikon