Hormayr

József báró, osztrák politikus és történetiró, H. József bárónak (1705-79), Tirol kancellárjának unokája, szül. Innsbruckban 1782 jan. 20., megh. 1848 okt. 5. Jogi tanulmányainak végeztével a birói pályára lépett. Midőn a franciák Tirolt is kezükbe akarták keríteni, beállott nemzetőrnek és résztvett az 1799-1800-iki harcokban. 1802. Bécsben a külügyminisztériumban nyert alkalmazást, 1803. udvari titkár és a titkos udvari és családi levéltár igazgatója lett. Pártfogója és bizalmas barátja, János főhercegtől és Hofer Andrástól támogatva, előkészítette gondosan az 1809. tiroli fölkelést, melyben mint civil-főhadbiztos tevékeny része volt és csak a znaimi fegyverszünet hirére vált meg szülőföldjétől. Visszatérve előbbi állására, történelmi tanulmányainak élt. A tiroli hazafias párttal azonban nem szakította meg az összeköttetést és 1813-ra, János főhercegtől s néhány beavatott hazafitól támogatva, ujabb népfölkelést tervezett, midőn a bécsi titkos rendőrség H.-t Metternich parancsára, ki őt már régebben veszedelmes ujítónak és forradalmárnak tekintette, sőt attól tartott, hogy János főherceg H. segélyével Tirol országát el akarja szakítani Ausztriától, a szintén gyanakvó császár tudtával 1813 márc. 7. elfogatta és Munkács várába záratta, ahol 13 hónapig aránylag enyhe fogságban tartotta. Miután H. szabadságát visszanyerte, Bécsben levéltári kutatásainak élt. 1816. Ferenc császár udvari és birodalmi történetiróvá nevezte ki. Ez a kitüntetés azonban nem felejtette el H.-ral a szenvedett méltatlanságot és azontul is ellenséges lábon állott Metternich kancellárral, ki viszont vele is éreztette ellenszenvét. Ebben a feszült és kényes helyzetben szivesen fogadta el H. I. Lajos bajor király meghivását, aki őt 1828-ban a külügyi hivatalban magasabb állással kinálta meg. Ez a meghivás a forduló pontot képezi H. életében, amint az műveiből is kiviláglik. 1832. bajor miniszterrezidens lett Hannoverában, 1837. pedig a Hanza-városoknál (Brémában), ahol Duckwitz közreműködésével kiadta 1840. a Fragmente über Deutschlands, insonderheit Bayerns Welthandel cimü munkáját. 1846. visszatért Münchenbe és mint az országos levéltárnak igazgatója fejezte be regényes fordulatokban gazdag életét. H. rendkivül nagy irodalmi munkásságot fejtett ki; műveinek száma a 170 kötetet meghaladja. Legérdekesebbek az u. n. Denkwürdigkeiten és a Lebensbilder aus dem Befreiungskrieg (2. akiadás Jena 1845, 3 köt.). c. művei. Hatalmas vonásokban rajzolja bennök az osztrák politikát, melynek alapvonásai szerinte a cselszövény, alattomosság, az álszenteskedés és a hálátlanság; ellenben magasztalva emlékezik meg az általa régebben szidott és gyalázott bajor fejedelmekről és az «őserejü, gránithűségü» bajor népről. Művei közül (170 kötet) megemlítendők még: Geschichte der Abtei Stams (1796); Geschichte der Grafen von Andechs; Lexikon für Reisende in Tirol; Kritisch-diplomatische Beiträge zur Geschichte Tirols im Mittelalter (Innsbruck 1802-1803, 2 kötet, uj kiadás Bécs 1885); Geschichte der gefürsteten Grafschaft Tirol (Tübinga 1806-1808, 2 köt.); Historisch-statistisches Archiv für Süddeutschland (Bécs 1808, 2 kötet); Österreichischer Plutarch, oder Leben und Bildnisse aller Regenten des österreichischen Kaiserstaats (u. o. 1807-14, 20 köt.); Archiv f. Gesch., Statistik, Litteratur und Kunst (u. o. 1810-28, 18 kötet); Taschenbuch für vaterländische Geschichte (u. o. 1811-48, 38 köt.); Das Heer von Innerösterreich im Kriege von 1809 (Altenburg 1817, 2. kiadás Lipcse 1848); Geschichte Andreas Hofers (u. o. 1811), melynek második kiadása Das Land Tirol und der Tiroler Krieg von 1809 (u. o. 1845, 2 köt.) c. alatt jelent meg. Megemlítendők továbbá: Allgemeine Geschichte der neuesten Zeit, vom Tode Friedrichs des Grossen bis zum zweiten Pariser Frieden (Bécs 1817-1819, 3 kötet, 2. kiad. 1831); Wien, seine Geschichte und Denkwürdigkeiten (u. o. 1823-1824, 5 kötet); Kleine historische Schriften und Gedächtnisreden (München 1832); Die goldene Chronik von Hohenschwangau (u. o. 1842); Anemonen aus dem Tagebuch eines alten Pilgermanns (Jena 1845-47, 4 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon