Horn

1. Antal E., publicista, H. Ede öccse, szül. Vág-Ujhelyen 1834 jan. 14. Gimnáziumi tanulmányait Pesten végezte: 1849 jul., midőn Haynau csapatai behatoltak a fővárosba, honvéd lett és részt vett a szőreghi és temesvári csatákban. Az utóbbi helyen fogságba is került. Majd a 61. (bukovinai) gyalogezredbe sorozták be, amelytől 6 évi szolgálat után 1856. őrmesteri ranggal vált meg. Bátyjához ment Párisba, hol számos cikket irt hazánkról a Journal d. Économistes-ba 1859-ig, amikor is a Journal de St. Pétersbourg szerződtette. 1870 végén szerkesztője lett a lapnak s mint ilyen 1890-ig működött; ekkor Budapestre tért vissza. A Párisban Raffalovics A. kiadásában évenkint megjelenő Marché 1890. és 1895-iki évfolyamaiban H. Ausztria-Magyarország pénzügyi viszonyairól értekezett.

2. H. Ede, nemzetgazda és statisztikus, szül. Vág-Ujhelyen 1825 szept. 25., megh. Budapesten 1875 nov. 2. Rabbinak készült, részt vett a szabadságharcban és e miatt kénytelen volt külföldre menekülni. 1850-1851-ben többnyire Lipcsében, későbben Brüsszelben, végre állandóan Párisban telepedett le, hol nemsokára mint kiváló nemzetgazda igen tisztelt állást foglalt el. Tagja volt a Société d"économie politique-nak és a Journal des Débats nemzetgazdasági részének szerkesztője. Különösen a napoleoni régime pénzügyi következményei ellen erős támadást intézett; a munkások érdekében is többször erélyesen felszólalt. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki a nemzetgazdaság és statisztika terén, de politikai kérdésekben is nyilatkozott. 1869. visszajött hazájába, bár már 1867. őt kinálták meg a Pester Lloyd szerkesztőségével, ami azonban különböző okokból meghiusult. Visszajövetele után a Tisza Kálmán által vezérelt ellenzékhez csatlakozott. 1870. Pozsonyban megválasztották képviselőnek, 1875. államtitkár lett a kereskedelmi minisztériumban; azonban ez állásából nemsokára kiragadta a halál. Nevezetesebb munkái a következők: Zur Judenfrage in Ungarn (Buda 1847); Zur ungarisch - österreichischen Zentralisationsfrage (Lipcse 1850); Spinoza"s Staatslehre (Dessau 1851); Statistisches Gemälde des Königreichs Belgien (Brüsszel 1853); Bevölkerungswissenschaftliche Studien aus Belgien (Lipcse 1854); Brüssel nach seiner Vergangenheit u. Gegenwart (u. o. 1855); Das Kreditwesen in Frankreich (u. o. 1856); John Law (u. o. 1858); La Hongrie et l"Autriche de 1848-59 (Páris 1859); Annuaire international du crédit public 1859-61; Liberté et nationalité (u. o. 1860); La Hongrie en face de l"Autriche (u. o. 1860); Les finances de l"Autriche (u. o. 1860); La Hongrie et la crise européenne (u. o. 1860); La crise cotonniere et les textiles indigenes (u. o. 1863); Du progres économique en Égypte (Alexandria 1864); La liberté des banques (Páris 1866, német és magyar fordításban is); L"économie politique avant les physiocrates (Páris 1867, a francia akadémia által koronázott pályamű); Caisses syndicales (Páris 1867); Le bilan de l"empire (u. o. 1868); Frankreichs Finanzlage (Bécs 1868); Salut au troisieme milliard (Páris 1868); Les finances de l"hôtel de ville (u. o. 1869); Államháztartásunk rendezéséről (Budapest 1874). Halála után kiadatott: La grande nation 1870-1871, avec préface de Jules Simon (Páris 1871). Ezen önállóan megjelent munkákon kivül számos cikke és értekezése jelent meg hazai és külföldi politikai és szaklapokban.

3. H. Ödön, katonai szakiró, néhai H. Ede államtitkár fia, szül. Párisban 1864. Atyja halála után Pétervárra ment nagybátyjához s ott végezte gimnáziumi tanulmányait. Hogy katonai kötelezettségének eleget tegyen, 1881. visszatért Magyarországba. 1885 óta kinevezett tanára a Ludovika Akadémiának, hol most mint honvéd-főhadnagy az orosz nyelvet adja elő a budapesti honvéd-tisztikarnak. 1889-92. a Katonai Lapokat szerkesztette. Önálló munkája: Rövid katonai magyar-orosz nyelvtan (Budapest 1893 és második kiadásban u. o. 1894). Gyakran ir a Ludovika Akadémia Közlönyé-be is.

Forrás: Pallas Nagylexikon