Hornig
Károly báró, kat. püspök, szül. Budán 1840 aug. 10. Elemi és
gimnáziumi iskoláit Budán, Bécsben és Nagyszombatban végezte. Ezután az
esztergomi egyházmegye papnövendékei közé vétetett fel és a budapesti központi
papnevelőbe küldetett, hol 1858-62. elvégezte a teologiát. Pappá szentelték
1862 dec. 10. Négy esztendőt 1862-1866. a bécsi Augustineumban töltött. 1866. a
budapesti központi papnevelőben tanulmányi felügyelő és egyetemi hittani
tanársegéd lett. 1869. doktorrá avatták. Résztvett 1869 nov., 1870 márc. elején
a vatikáni zsinaton Simor hercegprimás oldala mellett. Az 1870. tanév kezdetén
nyilvános rendes hittanár lett a budapesti egyetemen. 1874 jul. 3. pápai titkos
kamarás, 1878 jul. 1. esztergomi kanonok és hercegprimási irodaigazgató, 1882
okt. 17. kultuszminiszteri osztálytanácsos. 1882 dec. 23. babolchai cimzetes
apáttá, 1883 febr. 9. scardonai cimzetes püspökké nevezték ki. 1884 jul. 20.
miniszteri tanácsosi cimet és jelleget nyert. 1888 ápr. 18. óta veszprémi
megyés püspök. Szerkesztette a Religiót (1873-1878), az Irodalmi Értesítőt
(1876). Önállóan megjelent több egyházi beszéde: Szt. Istvánnapi (Budapesten
1877); Első főpásztori beszéde (Veszprémben 1888) és Főpásztori körlevele. V. ö.
Zelliger A., Egyházi irók csarnoka és Népnevelő (1888, 11. sz.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|