Hornyik

János, történetiró, szül. Kecskeméten 1812 okt. 13., megh. u. o. 1885 okt. 8. Elemi és középiskolai tanulmányait a helybeli piaristák gimnáziumában végezte, 1829. a pesti egyetemre ment s három évig ott maradt. 1838. Kecskeméten a főjegyzői hivatalba jutott, megnyiltak előtte a gazdag levéltár titkai, a régi jegyzőkönyvek, oklevelek, pergamenek, török levelezések, mindazon becses emlékek, melyekből Kecskemét monográfiája, legrégibb s középkori érdekes életének egész összefüggő rajza el volt készíthető. 1842-ben helyettes levéltárnokká s majd városi jegyzővé s rendes levéltárnokká neveztetett ki. 1848., midőn főjegyzővé választották, történelmi tanulmányt irt az alvidéki rác lázadásról (Életképek 1848). 1851. kinevezték, tudtán és akaratán kivül, a kecskeméti társas birósághoz ülnökké. 1856. visszatették kedvelt munkássága tüzhelyéhez, a városi levéltárba s megirta Kecskemét nagy monográfiáját. Az első kötet (a mohácsi vészig terjedő rész) megjelent 1860 májusban, ezt követte a második rész 1861 őszén, mely a hódoltság történetét foglalja magában 1683. évig, s a harmadik kiegészítő rész, mely 1703-ig terjed. Az akadémia 1863. levelező tagjává választotta, s monográfiáját a Marcibányi jutalommal dijazta, mint Csengery biráló jelentése szerint a legjobb magyar monográfiát. Székét az akadémiában «az idéző pecsétről» szóló értekezésével foglalta el 1863. 1865. megirta Pusztaszer történetét, s e szintén igen becses monográfiáját Kecskemét városa oklevéltárral ellátva adta ki. 1866. azután elkészítette Kecskemét történetének negyedik kötetét, mely a kurucvilág eseményeit foglalja magában az 1711. évig. Még egy ötödik kötetet szánt Kecskemét gazdasági fejlődése történetének, de ennek csak egy részével készülhetett el. 1861-től kezdve s az 1867-iki kiegyezés után is a nagy város igen elfoglalt főjegyzője lévén, s helybeli lapszerkesztésre is vállalkozván, tulságosan el volt foglalva. A lap gondjai, melynek részint főszerkesztője, részint Horváth Dömével s Madarassy Lászlóval szerkesztőtársa volt, és a városban kiütött pártoskodás s demagogikus izgatások, de ismételt családi gyásza is, igen megkeserítették élete végső éveit. Még egyszer olvasott jeles történeti értekezést a történelmi társaság ülésén, melynek választmányi tagjává lett, a rácok ellenforradalma cimmel. 1872. visszalépett a lapszerkesztéstől. 1883. lemondott főjegyzői hivataláról is, amit hálás szülővárosa, melyet félszázadon át hiven szolgált, teljes fizetésének s örökös tiszteletbeli főjegyzői cimnek megadásával fogadott el. Emlékbeszédet Szilágyi Sándor tartott felette az akadémiában. 1894 nov. 11. emléktáblát állítottak tiszteletére Kecskeméten. Az emlékünnepély alkalmával Kovács Pál egy Hornyik Albumot adott ki (1894), melyben Bagi László H.-nak hátrahagyott, Kecskemét városra vonatkozó feljegyzéseit tette közzé.

Forrás: Pallas Nagylexikon