Horom

vagy Haram vára, a Névtelen szerint (44. fej.) Glad marosi vezér földjének déli határán, alkalmasint Ó-Palánka helyén feküdt. Ott az ugynevezett Kordon-épülettel szemközt levő szigetet most is gradnak (várnak) nevezik. Mások inkább az Ó- és Uj-Palánka közt levő Karaula-magaslaton keresik. Első okleveles nyoma 1239 máj. 18-ról van, midőn IV. Béla ott tartózkodott. 1364-ben Lőrinc, Domokos fia a H.-i várnagy és krassói főispán. Még tekintélyes hely a XV. sz.-ban; Zsigmond király és császár 1428 márc. 28. itt töltötte virágvasárnapját; 1447. Brankovics György szerb despota a török császár nevében a magyarokkal 7 évre békére lépvén, kikötötte, hogy a török kereskedők H. piacára is eljárhassanak. 1483. külön bánja volt Dóczy Imre személyében. A magyar H.-mal átellenben levő szerb H. 1519. már a szultán birtoka volt. A hely népes lévén, magából rajokat is bocsátott ki; igy a XV. sz. közepén haramiák szállták meg a csongrádvármegyei Alpárt s utóbb Tenyőt is. H. mint vármegye is szerepelt s követei még 1499. is megjelentek a rákosi országgyülésen; de bizonyos összefüggésben állt Krassó vármegyével, mely p. 1355. gyülését is itt tartotta. Jellemző, hogy H. a XIV. században a krassói főesperességhez tartozott, holott a vármegyék rendesen külön főesperességet képeztek. Bárány Ágostontól megirt története nem maradt reánk. Első történetirója Festhy Frigyes (Horom vármegye. Századok 1874 és Eltünt vármegyék. I.).

Forrás: Pallas Nagylexikon