Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Horovitz... ----

Magyar Magyar Német Német
Horovitz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Horovitz

1. Fülöp, könyvkereskedő, született Boldog-Kőváralján (Abauj vmegye) 1815 jan. 20., megh. Budapesten 1886 nov. 22-én. Az elemi iskolát Boldog-Kőváralján, a gimnáziumot Pesten és Pozsonyban végezte, aztán orvostudományt hallgatott a pesti egyetemen s 1845. befejezte az öt évi kurzust, közben azonban egy magán nevelőintézetben tanárkodott; 1849-1851. kórházi orvos volt. H.-nak a könyvkereskedelem és különösen az antiquariumi üzlet terén vannak kiváló érdemei. Már 1836. foglalkozott könyvészettel s midőn 1847. antiquariumot akart nyitni, e törekvésében Toldy Ferenc, Erdélyi János, Bajza, Fejér György stb. támogatják. 1848. után a Ficher-alapította könyvkereskedésnek volt vezetője, 1852. megvette az üzletet s azt gazdagon felszerelte. Nagyon jól ismerte a régi irodalom forrásmunkáit s ezért a szakemberek nagyon becsülték. 1884. könyvraktárát eladták.

2. H. Lipót, genre- és arcképfestő, született Kassán 1848-ban. Szülői ügyvéddé vagy orvossá akarták képeztetni, s csak akkor álltak el e szándékuktól, midőn látták, hogy fiuk a művészeten kivül egyébre nem akar gondolni. Az ötvenes évek vége felé Bécsbe küldték tehát, hogy az ottani festőakadémiában kezdje meg tanulmányait. Több dijat nyert s tehetsége bámulatos gyorsasággal izmosodott. Elért sikerei csakhamar arra sarkalták, hogy Párisban, a modern művészetek metropolisában, képezze tovább magát. A francia példányképek hatása már első művén, egy gyermekarcképen meglátszott. A kis Eggly-ről, mint nagy figyelmet érdemlő tehetség termékéről nyilatkozott a párisi kritika, s a Salon juryje a mention honorable kitüntetésében részesítette. Párisban arcképeket s kisebb genreképeket festett; ezek a kompoziciók azokban nem elégítették ki ambicióját; valami nagyobb, maradandóbb becsü alkotás lebegett a szemei előtt s ehhez tárgyat az ó-testamentom könyveiben keresett. Igy született meg a Jeruzsálem pusztulásának emléknapja, de már nem Párisban, hanem Varsóban, hol a szegényebb zsidó lakosság tipusait nagy sikerrel tette tanulmányának tárgyává. Mindez a hatvanas évek vége felé történt, kevéssel a francia-porosz háboru kitörése előtt. H. Varsóban csakhamar olyan népszerüségre tett szert, hogy mindenki csak a magyar művésszel akarta festetni magát. Egymásután készítette el a lengyel és orosz arisztokrácia legkiválóbb tagjainak arcképeit s csakhamar fényes műtermet rendezett be magának, nem is gondolva többé a Párisba való visszatérésre. Ebben a műteremben készültek: a Lengyel-zsidó tanító, a Kis kacér, a humoros szinezetü Szakácskodó képiró, az Ártatlan háboru s az Elsőszülött cimü kedves életkép, melyet az 1885. budapesti országos kiállításon Koburg Ferdinánd herceg váltott magához. Ezek a kedves genreképek azonban csak egy részét alkotják H. munkásságának. Tevékenységét főleg az arcképfestés terén fejtette és fejti ki. Arcképei közt a felfogás nemessége, az ábrázolás egyszerüsége és mesteri tökélye által válik ki Sapieha hercegnő hasonmása. Festette ezenkivül, hogy csak a legnevezetesebbeket említsük, Bariatinsky herceg, Zamoyski herceg és hercegnő, Rzysczewska grófnő, Bniuska és Kronenberg kisasszonyok, Brandes György, Arany János, Jókai Mór, Pulszky Ferenc, Tisza Kálmán és mások arcképeit, melyek felfogás, jellemzés és kidolgozás tekintetében egyaránt kiváló példányai a modern arcképfestészetnek. Az utóbbi magyar arcképek már Budapesten készültek, mert H., ki hosszas távolléte alatt sem szünt meg magyarul érezni, pár év előtt gyermekei nevelése céljából hazájába visszaköltözött és most fölváltva majd Budapesten, majd Bécsben időzik. H. mint arcképfestő megveti a század elején lábra kapott dekorativ irányt, az aprólékos részletek pedánsságig menő kiemelését és mindezek helyett az egyéni tulajdonságokat, a lelki élet nyilvánulásait igyekszik visszatükrözni.

3. H. Simon, jogi szakiró, szül. Nagy-Sároson (Sáros) 1843. Középiskolai tanulmányait az eperjesi kir. kat. főgimnáziumban, jogi tanulmányait részint a budapesti, részint a bécsi egyetemen végezte. 1869. a budapesti egyetemen avatták doktorrá; 1871. a köz-, 1889. pedig a váltóügyvédi vizsgát tette le. Az 1872-1878. években gyakorló ügyvéd volt Eperjesen. 1875. az eperjesi evang. jogakadémia tanárául megválasztatván, a római jog és a büntető jog tanszékén mint rendes tanár működik. 1892. a magyar jogászegylet börtönügyi bizottsága Budapesten tiszteleti tagjává választotta. Irodalmi működésében legfontosabb, eltekintve Adalékok büntetési rendszerünkhöz cimü monográfiájától (Jogiszemle 1893), az 1891-ben megjelent: A magyar büntetőjog rendszeres tan- és kézikönyve, c. szakmunkája.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is