Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hortobágy... ----

Magyar Magyar Német Német
Hortobágy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hortobágy

1. az Oltba ömlő Szeben (Cibin) folyó baloldali mellékvize, ered Nagy-Küküllő vármegyében Báránykut környékén, a Pásztorkürt, Sánc és Lempes hegyeken fakadó csermelyekből s meglehetős tágas völgyben eleintén Ény-, majd Dny-felé folyik, Bendorfon felül Szeben vármegye földjére lép át s Ujegyház, Hortobágyfalva és Hermány érintésével Moh és Vestény közt a nála rövidebb Szeben folyóba ömlik. Hossza mintegy 80 km. - 2. H., a Berettyó jobboldali mellékvize, ered Hajdu és Szatmár vármegyék határán, Hajdu-Nánástól Dny-ra, az ott gyülemlő belvizekből több csermellyel egyesülve, nagy kanyarodásokkal DDNy-fel folyik, Nádudvaron alól balfelől felveszi a Kősülyért s egy darabig a határt képezve Jász-Nagykun-Szolnok vmegye felé (ez a része csatornázva van), Karcagtól DK-re a Berettyóba ömlik. Hossza mintegy 80 km. Mellékei részben mocsarasak. - 3. H., puszta (l. a mellékelt térképet), Debrecen városának tulajdona s állattenyésztésének súlypontja. A puszta a H.-viz mindkét partján terül el s egész kiterjedése 27 000 ha., miből tulnyomólag szikes talajánál fogva 24 000 ha.-t legelőnek használnak ősidők óta. A H. tavasszal kitünően tápláló mező, de nyáron a nagy hőség és szárazság folytán rendesen annyira kiszárad, hogy a marha alig tud rajta megélni. A H.-on még föntartotta magát őseredeti valóságában a ménes- és gulyagazdálkodás. Rajta jelenleg (1894) 83 813 gazdasághoz való háziállattal legel, u. m. 14 328 drb szarvasmarha, 5337 ló, 4629 sertés, 3890 magyar juh és 57 629 birka. A legelőterületek elkülönítve nincsenek, hanem a ménesek, gulyák és nyájak legelőterülete a folyópartok és égtájak szerint, de csak szemmérték szerint, van kijelölve. A marhára nézve egyébiránt nem jó, hogy árnyékot adó fa és védelmet nyujtó épület alig van a pusztán. Régi költészetéből a H. már sokat veszített; ma már vasut is hasítja Debrecentől Csege felé. A H.-ot már a XIII. és XIV. sz.-ban legelőnek használták, amidőn az ohati és zámi apátságok elpusztultak s az egész H. Debrecen város birtokába került. E nagy legelőre nézve nagy csapást képezett a századunk derekán bekövetkezett Tisza-szabályozás, mert azóta nem öntözi meg tavaszonkint a Tisza árja s igy esőtlen nyáron a H.-on nagy szárazság áll be, mely Debrecen virágzó állattenyésztését veszélyezteti. Debrecen városa már 1845., Széchenyi István buzdító leveleire, sürgette a H. folyónak öntöző-csatornává való alakítását. Az 1863-ik évi nagy szárazság után küldöttséggel és feliratban kérte Debrecen, a Hajduság és Nagykunság, hogy a felső Tiszától a Kőrösig hajózható és öntöző-csatorna építtessék. Az előmunkálatok meg is indultak, de a terv nem valósult meg. Csak 1894. indult meg ujabb mozgalom, mely az alsó-szabolcsi tiszai társulat körében, az ez által tervezett belvizszabályozással együtt igyekszik a H. öntözésének kérdését megoldani.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is