Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Horvát-Szla... ----

Magyar Magyar Német Német
Horvát-Szla... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Horvát-Szlavonország

(l. a mellékelt térképet), a magyar szent korona országainak részét képező királyság, mely Horvátország és Szlavonia királyságokból és a polgárosított Határőrvidék vagy katonai végvidék legnagyobb részéből alakult.

Fekvése.

H. jelen kiterjedésében az é. sz. 44° 7´ és 46° 24´ és a Ferrótól számított k. h. 32° 4 1/2´ és 38° 7´ közt terül el. Kiterjedése ÉD-i irányban 245. KNy-i irányban 480 km., sajátszerü alakjánál fogva azonban, mely egy D-felé kinyuló függelékkel biró, K-felé keskenyedő szalagot képez, az ország teste sehol 150 km.-nél nem szélesebb, sőt K-i részében átlag csak 50-70 km. szélességet ér el. Az ország területének legészakibb pontja a Dráva folyó kanyarulata Virjétől É-ra Varasd vmegyében (a stájer Friedau-val szemben); legdélibb pontja a Zermanja völgye Palankától D-re (Lika-Krbava vmegyében); legnyugatibb pontja a Recsina völgye Zoretieitől É-ra (Modrus-Fiume vármegyében); legkeletibb pontja a Száva és Duna összeömlése Zimonyon alul.

[ÁBRA] Horvát-Szlavonország cimere.

Határai. H. É-on és K-en Magyarországgal és pedig É-on Zala, Somogy, Baranya és Bács-Bodrod vmegyével, Ny-on Stájerországgal, Krajnával, Isztriával, Fiuméval és területével, D-en Dalmáciával, Boszniával és Szerbiával határos, Ny-on 150 km. kiterjedésben az Adriai-tenger képezi határát, melynek partszegélye mindenütt magas, meredek hegyektől alkotva, bár egészben véve meglehetősen szabályos lefolyásu, de számos apróbb s egy nagyobb (Buccari) öblöt alkot; az egész partkifejlődés 180 km. A határok legnagyobb része természetes: É-on egész hosszában a Dráva és Duna jelöli határát (csak kevés helyen tér el a határ kissé a folyóktól), K-en a Duna, D-en Zimonytól felfelé egészen Usticáig a Száva, innen Stanicáig az Una képezi a határt Bosznia felé. Innen kezdve egészen a dalmát határig kevésbé éles a határ, mely hegyeken, völgyeken vonul keresztül, miglen Dalmácia felé a Sveto brdo gerincére (Velebit) kapaszkodik fel. Krajna felé részint az Uszkóki hegység s a Kulpa folyó, Stájerország felé a Macelj-hegység s a Dráva határolja az országot. Területe a többszöri átalakulások folytán lényegesen változott. A Határőrvidék polgárosítása előtt H. területe 19 253,74 km2 volt (ebből Horvátország 9812,92, Szlavonia 9435,82 km2); a varasd-kőrösi és varasd-szt.-györgyi ezredek területének (Belovár vmegye név alatt) polgárosítása s H.-hoz csatolása után a polgári H.-területe 23 277,87 km2 volt, mihez a volt határőrvidék még fenmaradt 5 kerületének 19 238,15 km2 területe járult. Ez utóbbiak megszüntetése s H.-nak a mostani 8 vármegyére való felosztása óta területe 42 535,25 km2.

Fizikai viszonyok.

Hegyrajz. H. orográfiai alkotása szerint két, egymástól teljesen elütő részre oszlik; mig K-i része tulnyomóan sikság, melyből csak egyes kisebb szigethegységek emelkednek ki, addig Ny-i része a Dráva és Száva közt a középhegység jellemét ölti magára, DNy-i, a Kulpa, Una s az Adriai-tenger közti része pedig a magashegység, s részben a Karszt jellemét veszi fel. H.-ot eszerint két hegyrendszer jellemzi: a Dráva és Száva közét az Alpok kiágazásai hálózzák be, melyeknek K-i tagjait tőlük különálló szigethegységeknek is szokták tekinteni, a Száván tuli emelkedéseket ellenben immár a Karszt rendszeréhez számítják.

Az Alpok hegyrendszeréhez tartozó hegyláncok egészben véve K-ről Ny-felé csapnak, s egymással többé-kevésbé összefüggnek. E hegyrendszer a Stájerország és Varasd vmegye határán emelkedő Macelj hegységgel (622 m.) lép H. földjére, melynek harmadkoru homokkő-magját fiatalabb tercierképződmények (mediterrán mész és cerithium-rétegek) födik; e hegységben fekszik a Trakostyáni-tó. D-felé a Solta és Krapina völgye közt az alacsonyabb Kosztel-hegység (491 m.) csatlakozik, mely cerithium- és congeria-képződményekből áll. A Krapina és Bednja völgyei közt az emelkedések jelentékenyebbekké válnak s az Ivanscsica-hegységben (1061 m.) legmagasabbra emelkedik az Alpok rendszerének horvátországi része. Szabályos, hosszukás gerince hallstadti mészből s felső-triaszból áll, melyet helyenként trachit szakít meg, tövében pedig mediterránmész és cerithium-rétegek települnek. Ezt a Novimarof és Hum közti mélyebb nyereg választja el a Kalnik-hegységtől (645 m.), mely a Bednja és Glogovnica völgyei közt emelkedve, főtömegében csillámpalából s juramészből, É-i lejtőin fiatal harmadkori képződményekből épült fel. A Kalnik-hegységtől DNy-ra, a Lonja-völgye által elválasztva a Zágrábi- vagy Szljeme-hegység (Bisztra 1035 m.), csekély kiterjedésü, de aránylag magas tömege emelkedik, mely egészen a Száva folyó partjáig nyomul elő s magvában kristályos kőzetekből (csillámpala) áll, melyekre mediterrán mész és régibb mészkő települ, Ny-i részében pedig dioritpala, hallstadti mész, chloritpalák és werfeni rétegek fellépése által van jellemezve. A Szljeme és Ivanscsica közti Krapina-völgy mellékvölgyeivel együtt a szépségéről s termékenységéről ismert Zagoria (1500 km2).

A Glogovnica és Bisztra völgyei s az ezeket összekötő mély hágótól (192 m.) K-re eső hegyeket előbb szintén az Alpok hegyrendszeréhez számították, ujabban azonban önálló szigethegységeknek is tekintik. Ilyen a Kalnik-hegységhez csatlakozó Bilo-hegység (294 m.), melynek DK-felé csapó szabályos gerince fiatalabb tercier-képződményekből (kongéria-rétegek) épült fel, takarva lősztől és diluviális kavicstól. Ettől D-re, a Csazma tág s termékeny völgylapálya s az Ilova völgye közt a Moszlavinai vagy Garics-hegycsoport (Hunka 489 m.) terül el, mely lajtamész és cerithium-rétegektől övezett gránit és csillámpala-képződmény, váltakozva diorittal és hiperszténnel; jeles bortermeléséről ismeretes. Az ezen hegycsoportok közt elterülő lapályok részint harmadkoru, részint diluviális képződésüek; Varasd és Zágráb vmegye sikjain a neogén képletek uralkodnak, helyenként lignit és barnaszén előfordulásával; a Moszlavinában s a Csazma teknőjében a lősz és diluviális kavics a tulnyomó. A Bilohegységtől, illetve az Ilova völgyétől K-re ismét jelentékeny hegytömegek következnek (Csenri vrch 865 m., Ravna gora 856 m., Papuk 953 m.), melyeket legnagyobb emelkedésükről Papuk-hegységnek szoktak nevezni; ezen tulnyomóan gnájsz és dolomitból álló hegység a Londja és Vuka forrásánál D-re kanyarodik, majd a Londja balpartján Djel vagy Bródi hegység név alatt (459 m.) Ny-felé kanyarodik s a Londja és Orljava összefolyásánál ér véget, ahol a Ravna gorához D-felé csatlakozó Sujnik vagy Psunj hegységből (Brezovo polje 984 m.) kiágazva s az Orljava folyót jobbfelől szegélyző, tulnyomóan csillámpalából, gránit és gnájszból álló Pozsegai hegység v. Babje gore (Maximov hrast 637 m.) végnyulványaival azon keskeny völgyszorost alkotja, mely az említett hegységektől teljesen körülzárt s számos pataktól öntözött termékeny s sürün népesített pozsegai völgykatlan (1000 km2) egyedüli (D-felé nyiló) kijárása. Az ezekhez csatlakozó alacsony dombvidék leginkább kongériamárgából áll, mig a Száva lapálya diluviális kavics, homok és alluviumból épült fel.

[ÁBRA] Horvát-Szlavon ország

A Papuk és szomszédos hegyek Verőce vmegye K-i részében teljesen lelapulnak s mélyfekvésü (80-90 m.) lapálynak engednek helyet, melynek É-i, a Dunával határos részét Vinkovci és Tovarnik közt alacsony, kiszáradt vizfolyásoktól barázdált fentérség foglalja el, mely Sid és Sarengrad közt magasabbra emelkedve, lassanként a Duna jobbpartját Sarengradtól Karlócáig szegélyző szép Fruska gora-hegységbe (Cserveni Csot 539 m.) megy át; ezen tulnyomóan régi agyagpalából és kristályos kőzetekből álló, de grauwacke-palák, homokkövek s fiatalabb rétegek, és helyenként szerpentin és trachit, valamint É-on a márga (Beocsin) fellépése által jellemzett hegység az Alpok egész rendszerének legkeletibb tagja, melynek 268 m.-ig lealacsonyodó végső ága Ó-Slankamennél, a Tisza torkolatával szemben szakad meg, mig D-felé hirtelen átmegy a Száva mélyfekvésü mocsaras lapályába.

A Karszt hegyrendszeréhez tartozó hegységek a Szávától D-felé az Adriai-tengerig és Bosznia határáig terülnek el. E hegycsoportok geologiai alkata és orografiai szerkezete az Alpokhoz tartozó csoportokétól teljesen elütő; főleg fensik jellegüek s jelentékeny magasságuak; kréta-, triasz- és karbon-képletekből állanak. Legészakibb tagjok a Száva és Kulpa közt a krajnai határon emelkedő Uszkóki vagy Gorjanci hegység (Svati Gera 1051 m.), K-i szakaszában szamobori-hegység (Plesivica 780 m.), felső triasz- és karbon-képletekből álló láncolat, melyhez K-felé a Kulpa torkolatáig huzódó Vukomeri dombvidék (242 m.) kongéria-képződményei csatlakoznak. A Kulpántuli karsztvidék a krajnai Hóhegyre (1796 m.) támaszkodik; ez a tenger felől hirtelen emelkedő, átlag 7-800 m., sőt nagyobb magassággal biró fensik, melyet két jelentékeny, a tengerparttal párhuzamosan ÉNy-ról DK-re csapó hegylánc, a tenger felől a Velebit, K-en a Kapela-hegység zár be. A két hegylánc közti fensikot rendszertelenül huzódó kisebb emelkedések kisebb-nagyobb fensikokra s völgyteknőkre osztják fel, melyeket mély hasadékokban kanyargó buvópatakok s a ravaszlyukak, nyelők s dolinák fellépése jellemeznek. Kifejlődött hegygerincek alig fordulnak elő, annál gyakoriabbak a hegyesen kidudorodó szirtek s egymásfölé halmozódott sziklatuskók, melyek a vihartól felkorbácsolt s hirtelen kővé vált tenger képét mutatják. E karsztfensik növényzete igen silány, háta - a két hegyláncot kivéve, mely nagyrészt erdős - egészen meztelen s vizben szükölködik, termőföldjét a lakosok mesterséges kőrakásokkal védik az esők s a duló fergetegek pusztításai ellen. A felföldet É-on, a krajnai Hóhegyhez csatlakozólag egy magasabb hegytömeg uralja, melynek főbb tagjai a triász-képletekből fleépült Sneznik (Hóhegy 1506 m.) és Risnják (1528 m.). Ezektől DK-re azon mintegy 1801 km.-nyi hosszban elterülő hegyvonulat kezdődik, melynek főbb tagjai a Nagy- és Kis-Kapela s a Pljesivica. Geologiailag e hegycsoportokat az alsó- és felső-triász mészköveinek óriás elterjedése jellemzi, mig a tengerfelé nyuló ágak inkább krétakori eredetüek. E hatalmas hegyvonulat is inkább egyes kimagasló csúcsok sorozata mint összefüggő láncokat, nevezetesebb emelkedései a Nagy-Kapelában a Bitoraj (1383 m.) és Biela Lazica (1533 m.), a Kis-Kapelában a Seliski vrh (1280 m.), a Pljesivicában a Gola Pljesivica (1649 m.) és Ozeblin (1657 m.). H. D-i határán e hegység találkozik a tengerpart mentén emelkedő Velebit-hegységgel, melynek kréta-, jura- és karbon-képletekből alkotott főemelkedési vonalában a Rajnac (1699 m.), Satorina (1624 m.) és Sveto brdo (1753 m.) a legkiemelkedőbb tagok. A két nagy hegység által körülzárt területet egyes belső láncolatok (Kamenita gorica 1269 m.; Vrbacka staza (1199 m.) több elkülönített lapályra osztják, ilyen az otocsáci mély lapály (Gacskopolje 439 m.), a likai felföld (600 m.), a Krbava fensik (7-800 m.). E karsztjellegü vidéktől K-re a Korana völgyén tul a Petrova gora (507 m.) tulnyomóan fiatalabb neogén képletekből álló csoportozata s a Glina és Una völgyei közt a Zrinyi-hegység (Priszeka 615 m.) régibb (kőszén- és eocénkoru) kőzetekből felépült csoportja emelkedik.

A nagyobb hegycsoportokat egymástól elkülönítő folyók mentében jelentékeny lapályok terülnek el; a Dráva lapálya (Podravina) a stájer határtól egészen a Dunáig kiséri a folyót, tenger fölötti magassága 180 m.-től 84 m.-ig csökken, legnagyobb szélességét (25 km.) Verőce vmegyében éri el. Hasonlóan kiterjedt a Száva lapálya (Podsavina), melynek Zágráb és Sziszek közti termékeny része Turopolje (100-120 m.), Sziszek és a Lonja közti mocsaras része Lonjskopolje (96 m.) nevet visel; a Száva alsó folyásának mellékei, alacsony fekvésü (70-85 m.), vizdus, mocsaras térség. Kisebb lapály a Károlyváros és Jaska közti Pokupje. Mind e lapályok alluviumból, részint diluviális kavicsból állanak, mig a Karszt hegyvonulatai közt az alluviális képződmények csak a folyók keskeny völgyfenekére szorítkoznak s a fensikok talaján nagyobbára régibb geologiai formációk alkotják.

A tenger. Az Adriai-tenger H. partját mintegy 150 km. hosszu vonalban mossa; partja mindenütt igen meredek, magas és sziklás, egészben véve meglehetős tagolatlan s csak apróbb, kevéssé használható öblöktől megszakítva. A H. partját locsoló tenger a Quarnero-öböl, de még ez sem terül el szabadon előtte, hanem kisebb-nagyobb szigetek csoportozatával van behintve, minek folytán a tengerszegély sehol sem szélesebb 10 km.-nél, de több helyen 1-2 km.-re, sőt Veglia szigetével szemben még ennél is keskenyebbre összeszorul. H. partvonalával szemben elterülő (de kivétel nélkül Isztriához vagy Dalmáciához tartozó) szigetek: S. Marco, Veglia, Perviechio, Golo, S. Gregorio, Arbe és Pago. Az ezektől elválasztó tengercsatorna É-i részében Canale di Maltempo, lejebb D-felé Canale della Morlacca nevet visel. Fiumétől Porto Réig a Quarnero viztükre szabad. A tenger mélysége a part mentén 40-60, beljebb 60-80 m. Hullámzása kevésbé erős mint a nyilt tengerben, de a Canale di Maltempóban a tenger igen erősen szokott zajongni; legerősebb a hullámzás a scirocco-szelek alkalmával, melyek DK-felől, a nyilt Adria felől fujnak. A legjelentékenyebb áramlás a dalmát-áramlás, mely a Canale della Morlacca és a Canale di Maltempo keskeny szorosán hatol át. A hajózást az Ék-ről, fuvó bóra nagyon megnehezíti s sokszor lehetetlenné teszi a partokhoz való közeledést.

Folyók, csatornák. Bár H. földje két irányban, K-felé a Duna és Ny-felé az Adriai-tenger felé lejt, mégis folyóvizei majdnem kizárólag a Duna felé sietnek. A Velebit hegységnek az Adriai-tenger felé hirtelen megszakadó fensikja folyóvizek kifejlődésére nem alkalmas; az egész partvonalon csak két folyócska, a Recsina vagy Fiumara (Fiume mellett) s a Zermanja (utóbbi már dalmát földön) ömlik az Adriába. A belföldi Karszton több nagyobb folyó (Lika, Gacka, Obcenica, Ricice, Krbava) ered, mely hosszabb folyás után eltünik s ismeretlen helyen ömlik a tengerbe. A Duna, a Dráva torkolatától a Száva torkolatáig, 215 km. hosszban határolja H.-ot, szélessége Vukovárnál 760, Péterváradnál 1100 m. H. területén 3 folyót vesz magába: a Drávát, Vukát és Szávát. A Dráva hosszából 375 km. esik H. területére, 155 km. hajózható; folyása kanyargós, sokfelé elágazó, számos szigetje és holtága van; partmelléke, főleg Verőce vmegyében mocsaras. Mellékvizei közül a Plitvica, Bednja, Bisztra, Strug és Vucsinka (csupa jobboldali) említendő, bár egyik sem nagyobb jelentőségü. A Vuka, mely a Djel hegységben ered s terjedelmes mocsarakon át jut (Vukovárnál) a Dunába, szintén jelentéktelen. A Száva, H. legjelentékenyebb folyója; bár folyása szabálytalan és rendezetlen, mégis mint Magyarországnak nagyságra nézve harmadik folyója, melynek hosszából 736 km. esik hazánk földjére s 595 km. gőzösökkel járható, nagyfontosságu. H. területén beléömlenek balfelől a Solta, Krapina, Lonja (a Csazmával és Ilovával), Strug, Orljava (a Londjával), Bosut és Jarcina, jobbfelől a Kulpa (Sziszeknél) és Una (Usticánál). A Kulpa egészen H. folyója, 379 km. hosszából 136 km. kisebb evezős hajókkal járható, nagyobb mellékvizei a Dobra (mely Ogulinnál a sziklák közt eltünik), a sziklabarlangból előtörő Mreznica, a Plitvicai tavakból eredő Korana s a Glina. Az Unának csak felső s alsó folyásának egy része esik H. földjére. Hajózható csatornák nincsenek; a létező néhány kisebb csatorna csak a mocsarak lecsapolására szolgál; ilyen a Glogovnica, Bisztra, Bic és Jarcina csatornája. Tervbe van véve egy hajózható csatorna építése, mely Samac és Ó-Vukovár közt a Szávát a Dunával összekapcsolná.

Tavak, mocsarak. H.-nak csak kevés tava van; legnagyobbak a szépségükről elhiresedett Plitvicai tavak (Lika-Krbava vmegyében), számra 13, melyek lépcsőzetesen egymás fölött feküsznek s szép vizeséseket is képeznek; belőlük ered a Korana. Tóvá szélesül a Gacska is, Otocsácon alul. Kisebb a Blata-tó a Kis-Kapéla hegységben. A mocsarak a folyók mentén elég gyakoriak; a Dráva mentén főleg Gjurgjevác és Eszék körül, a Száva mentén, a Bic s Bosut vidékén, valamint Jaraktól Zimonyig terjedelmes mocsarak vannak, melyeken kivül a Lonja mentén a Lonjsko polje, cepin mellett a Palaca, Brod mellett a Moszunja mocsár említendő. A mocsarak mintegy 5000 km2 területet borítanak; keletkezésük részint a (kiterjedt erdőségek folytán gyakori) csapadékokból, részint a folyóvizek csekély eséséből magyarázható, melynek következtében a lomhán csavargó viz sokfelé ágazik szét s a csekély esésü sikon mocsárrá gyülemlik meg; szárazabb éveken a mocsarak részben kiszáradnak s ujabban lecsapolás által is sok föld tétetett termővé.

Ásványos forrásokban H. meglehetős gazdag; különösen jellemző a tiszta hévvizek gyakori fellépése, minők Krapina-Teplic (43,1 °C), Topuszko (56,3-61,3°), Szutinszko (36,2°), Stubica (58,7°), Daruvár (42-46°), Lesce (36,3°) mellett nagy bőségben fakadnak; ezenkivül Varasd-Toplicán kénes hévforrások (56,3-58,8°), Lipiken jódtartalmu égvényes savanyuforrások (64°) fakadnak. Mindezen helyeken gyógyfürdők is vannak, melyek közül Lipik, Krapina, Teplic és Daruvár legismertebb. Egyéb ásványforrásai közül említendő az apatovaci égvényes sós savanyuviz, a jamnicai égvényes savanyuviz, a laszinjai és kamenszkói savanyu- és a valpovói vasasforrások. Tengeri fürdő Cirkvenicán van.

Éghajlat. Bár H. területe nem igen nagy, az égalj az ország különböző részeiben egészen eltérő. Mig a szlavoniai lapály égalja a magyar Alföldével, a kisebb hegységeké a dunántuli Dombvidékek égaljával azonos, addig a DNy-i felföldön a Karszt zord égaljával, a tengerparton az olasz éghajlat derült egével találkozunk. A tenger mérséklő hatása csak keskeny partszegélyen érvényesül, ahol a déli növényzet teljes virágjában pompázik, mig csak néhány kilométerrel odább K-felé a Karszt kopár fensikját zord északi szelek járják s gyakran még hó is fekszik. A nyári meleg mindenütt majdnem egyforma, de a tél a Karszton igen kemény (-27° hideg is előfordul), a tengerparton ellenben felette enyhe (a legnagyobb hideg -7,9°). Ilyformán a tengerpart évi közepes hőmérséklete 14 °C., a karszti fensiké csak 9°, a hőmérséklet abszolut ingadozása amott csak 44, itt 60-65°. Az éghajlat eltérésére vonatkozó adatokat a következő 391. oldalon levő táblázat tünteti föl.

A csapadék a tengerparton és a Karszt magaslatain igen jelentékeny (1500-2200 mm.), K-felé folyton csökken s Zimonyban már csak 621 mm.; H., de különösen Szlavonia éghajlata tehát száraznak mondható. Itt az éjjeli harmat pótolja a csapadék hiányát. A tavasz H.-ban igen kellemes és hosszu, a szlavoniai lapályon azonban hirtelen megy át a forró nyárba; az ősz ködös, a tél nedves. A Karsztvidék éghajlata, D-i fekvéséhez képest, igen zord és hideg; szélsőséges szárazföldi éghajlatát felette zord s hosszu telei, rövid, de igen forró nyarai jellemzik; télen óriási hómennyiségek esnek, melynek maradékai helyenként majdnem egész éven át megtalálhatók. Egészen más a tengerpart klimája; mig a Karszton fél évig tart a tél, addig Fiuméban hathónapos a nyár, szinte türhetetlen a hőség s havazás itt télen is ritkaság. A szelek közül a bóra a szárazföld felől a tenger felé fuj, hideg és száraz s oly erős, hogy nemcsak emberben és állatban is kárt tehet, de oly helyeken, melyek neki ki vannak téve, semmiféle növényzet sem (még zuzmó sem) terem meg; a scirocco DK-i szél, mely tikkasztólag hat az emberre, ősszel és télen rendesen viharba megy át. Az É-i a tramontana, az ÉNy-i a maestral, a D-i a jug, a DNy-i a libeccio.

[ÁBRA]

Ásványország. Ásványkincsekben H. nem nevezhető gazdagnak; bár 32 bányászható ásvány jelenléte konstatáltatott, nagyobb jelentősége mégis csak a vas- és rézércek, a barnaszén, nafta és kén előfordulásának van. Arany és ezüst csak elenyésző csekély mennyiségben fordul elő; jelentékeny azonban a vasércek (Trgove, Beslinac, Topuszko) és barnaszén és lignit (Szamobor, Krapina, Lupinjak, Radoboj vidéke, Fruska gora, Ivanec) előfordulása; említendők továbbá réz- és ólomércek (Beslinac, Gradiskipotok), cink (Ivanec), kénérc (Radoboj), cinober (cabar), mangánérc (Petrovagora), nafta (Moszlavina, Paklenica), galenit (Lika, Szamobor, Ivanec), gipsz (Szamobor), továbbá kevés aszfalt, kromit, grafit, realgar stb. Igen nevezetes a márga fellépése, melyet Beocsinnál nagy mennyiségben tárnak fel.

Növényvilág. H. növényzete, földrajzi alakulásának megfelelőleg, négy regióra osztható; mig keleti, tulnyomóan lapályos részének vegetációja a magyar alföld flórájához hasonlít, a Szávától É-ra eső részek pedig a stájer flórára emlékeztetnek, addig a felföldön a Karszt jellemző növényzete, a tengerparton a mediterrán flóra ismerhető fel. Magassági különbözetei szerint pedig megkülönböztethető az alföld és dombvidék növényzete (300 m. magasságig), a hegységi flóra (300-1000 m.), a subalpin (1000-1800 m.) és az alpinflóra (1800 méteren tul). E flórák egymástól nagyon eltérők s az eltéréseket a különböző geologiai alakulás még fokozza. A Dráva és Száva közti lapályokon szántóföldek mellett rengeteg erdők vannak, melyekben bükk- és tölgyfák, a lejtőkön szőllők és gyümölcsösök uralkodnak. A Kapela és Pljesivica hegység még erdősek (fenyvesek), de a Karszt teteje és a Velebit hegység majdnem teljesen kopár; ugyanott művelhető talaj alig van. A tengerparton déli jellegüek az erdők s általában a növényzet. H. növényfajainak száma 3461.

Az állatvilág az eltérő természeti viszonyoknál fogva szintén igen gazdag. A hegységekben őz, nyul, róka, nyuszt, menyét, továbbá medve is előfordul; a madárvilágból kitünik a fajdtyuk, nyirfajd, a ragadozók közül Strix bubo, Strix scops, Buteo cinereus, Archibuteo lagopus, Falco nisus, keselyü, továbbá Perdix saxatilis stb. A kétéltüek közül a mérges viperák különösen a tenperparton gyakoriak. A faunában általában felismerhető a délies éghajlat hatása. Rendkivül gazdag a tenger állatvilága. A házi állatokról az állattenyésztés fejezetében lesz szó.

Népesség.

Népesség száma. H. tényleges polgári népessége volt (a jelen kiterjedést véve alapul) 1870. 1 838 198 lélek, 1881-ben 1 892 499 lélek, 1891. 2 186 410 lélek. A lakosság szaporulata eszerint az első évtizedben 2,95, a másodikban 15,53, együtesen pedig 18,94% volt. Ezen lakosság vármegyék szerint következőleg oszlik meg:

Vármegye

1870

1881

1891

Szaporodás %-ban

Belovár-Kőrös

206 345

219 529

266 210

29,04

Lika-Krbava

185 281

174 239

190 978

3,07

Modrus-Fiume

205 837

203 173

220 629

7,19

Pozsega

164 274

166 512

202 836

23,47

Szerém

281 267

296 878

347 022

23,38

Varasd

213 275

229 063

258 066

21,00

Verőce

176 035

183 226

216 417

16,33

Zágráb

395 884

419 879

484 252

22,32

Népsürüség, lakóhelyek, háztartások. Az 1 km2-re eső (viszonylagos) népesség volt 1870-ben 43,22, 1881-ben 44,50, 1891-ben 51,41. A népsürüség legnagyobb Varasd vármegye Ny-i részébne, ahol a százat meghaladja, legkisebb Lika-Krbava vármegye tengerparti jártásaiban, Verőce vármege nasicei és Modrus-Fiume vármegye cabari járásában, ahol 20 és 30 közt ingadozik. A volt Szlavoniában a viszonylag népesség általában csekélyebb, mint a horvát vármegyékben. A vármegyékben a viszonylagos népesség a következő: Varasd 102,4, Zágráb 67,1, Belovár-Kőrös 52,7, Szerém 50,5, Modrus-Fiume 45,2, Verőce 44,6, Pozsega 41,0, Lika-Krbava 30,7. Az utóbbi vármegye a lakosság ritkasága tekintetében az egész magyar birodalomban a negyedik helyet foglalja el. A népesség 2 szabad királyi városban, 19 r. tanácsu városban, 63 nagy- és 4347 kisközségben s 2478 pusztán és telepen, összesen tehát 6909 lakhelyen él. Ezekben a háztartások száma 403 518, közöttük 3085 intézeti háztartás 67 262 lélekkel. A családi háztartásokban élt 543 917 családfő (köztük 78 458 nő), 1 501 894 családtag (köztük 958 726 nő) és 127 444 egyéb (közte 56 879 nő). Egy családi háztartásra Horvát-Szlavonországban átlag 5,39, egy intézetire 13,66 lélek esik.

Tényleges és jogi népesség. A tényleges népesség 2 186 410 lélek, a jogi, vagyis a H. kötelékébe tartozó népesség száma összesen 2 112 431 lélek, kik közt azonban 14 857 Ausztriában, 19,864 a külföldön tartózkodott s 18 297 tényleges szolgálatban álló katona volt. Nemi és családi viszonyok. A polgári népesség közt volt 1 089 755 férfi és 1 096 655 nő. Ezer férfira tehát átlag 1006 nő esett. A nők száma azonban a 3 szlavoniai vármegyében és Lika-Krbavában a férfiakénál kisebb, ellenben nagy nőtöbblet van Modrus-Fiuméban. 1000 férfira esik ugyanis nő: Lika-Krbava vármegyében 965, Szerémben 973, Pozsegában 989, Verőcében 991, Belovár-Kőrösben 1003, Varasdban 1011, Zágrábban 1012, Modrus-fiuméban 1118; a városok közül Zágrábban 1076, Eszéken 1081. Családi állapot szerint van a férfiak közt 614 228 nőtlen, 440 097 nős, 31 958 özvegy, 453 törvényesen elvált s 19 ismeretlen állapotu; a nők közt 555 531 hajadon, 450 501 férjes, 90 037 özvegy, 565 törvényesen elvált s 21 ismeretlen állapotu. Százalékokban kifejezve van a 16 éven felüli férfilakosság közt 26,1% nőtlen, 68,4 férfi, 5,4 özvegy, 0,1 elvált; a 16 éven felüli női lakosság közt 17,8% hajadon, 68,4 férjes, 13,7 özvegy és 0,1 elvált. A városokban egészen más a lakosság összetétele; Zágrábban p. 51,0% nőtlen s 44,0 nős férfi, 43,0% hajadon, 40,3 férjes s 16,1 özvegy találtatik.

Korviszonyok. Kor szerint van a polgári lakosok közt: 0-5 éves 317 295, 5-15 éves 522 062, 15-20 éves 185 115, 20-30 éves 334 134, 30-40 éves 282 948, 40-50 éves 230 725, 60-70 éves 273 158, 70-80 éves 33 365, 80 éven tuli 6496, ismeretlen koru 1112. A főbb korcsoportok százalékos eloszlása a következő: 0-15 éves 38,4, 15-40 éves 36,7, 40-60 éves 18,9, 60 éven felüli 6,0%, a gyermekek csoportja tehát oly erősen van képviselve, mint a magyar birodalom más országrészeiben sehol, viszont az aggastyánok Horvátországban a legritkábbak. A városokban lényegesen módosul az összetétel, amennyiben ott a felnőttek a gyermekek rovására sokkal számosabbak. Zágrábban p. 100 lakos közt van 0-15 éves 27,0, 15-40 éves 46,2, 40-60 éves 19,8, ennél idősebb 7,0, és hasonlóan tagozódik Eszék lakossága.

Szülőhely és illetőség. Szülőhely és illetőség tekintetében Horvát-Szlavonország lakossága ekként oszlik meg:

 

Szülőhely

%

Illetőség

%

horv.-szlavonországi

2 006 599

91,7

2 047 520

93,6

fiumei

1 230

0,1

867

0,1

magyarországi

113 179

5,2

79 964

3,6

ausztriai

56 334

2,6

48 118

2,2

külföldi

7 245

0,3

5 424

0,3

ismeretlen

1 823

0,1

4 517

0,2

A lakosság azon része, mely szülőhelyén (községében) lakik, 75,3%; ez arány legnagyobb a két déli vmegyében (Lika-Krbavában 90,0, Modrus-Fiuméban 85,1), ahol a lakosság legkevésbé mozgékony, ellenben legkisebb ez arány Verőce (63,8) és Pozsega vármegyében (64,3); a városokban ez arány természetesen sokkal kisebb (Zágrábban 32,8, Eszéken 53,7%). A magyarországi születésü lakosság száma az utolsó évtizedben 82 864-ről 113 179-re emelkedett, amennyiben a H.-ba való bevándorlás Magyarország szomszédos (s néhány más) vármegyéiből igen jelentékeny; a H.-gal való kölcsönös népcsere következtében az 1891. évi népszámlálás szerint Bács-Bodrog vármegye 28 644, Somogy 11 089, Baranya 6322, Zala 5656, Tolna, Torontál, Veszprém, Vas és Trencsén vármegyeék 2-3000 lélekkel fogytak meg, azaz annyival több lakosuk vándorolt az illető vármegyékből H.-ba, mint innen azokba. Ez áttelepedésre, mely főleg Szlavoniába irányul (Szerém vármegyében 49 298, Verőcében 32 989, Pozsegában 11 049, Belovár-Kőrösben 11 270 magyarországi születésü egyén él), kedvezőbb kereseti és megélhetési viszonyok és főleg az olcsóbb föld indítják a népet. Az idegen honosságu lakosok közt volt 13 189 csehországi, 11 777 stájerországi, 10 636 krajnai, 5414 morva, 1624 dalmáciai, 1462 alsó-ausztriai, 1157 isztriai stb.; a külföldiek közt 2166 olaszországi, 1311 bosznia-hercegovinai, 912 németországi, 144 bulgáriai stb.

Nemzetiségek. H. lakossága anyanyelv szerint a következőleg oszlik meg:

 

 

 

Százalékokban

Szaporodás

 

1881

1891

1881

1891

1881-91 %

horvát-szerb

1 712 353

1 921 719

90,5

87,9

12,2

magyar

41 417

68 794

2,2

3,1

66,1

német

83 139

117 493

4,4

5,4

41,3

tót

9 078

13 614

0,5

0,6

50,0

oláh

2 044

2 826

0,1

0,1

38,2

rutén

2 833

3 606

0,1

0,1

27,3

vend

20 102

20 987

1,1

1,1

4,4

egyéb

21 533

37 371

1,1

1,7

73,5

A magyar anyanyelvüek Verőce vármegyében legszámosabbak (44 002, vagyis 12,8%), mig Szerémben már csak 35 218 (6,05), Pozsegáben 14 331 (4,6%) magyar él. Az idegen anyanyelvüek közül csak 34 215 (1,6%) beszéli a magyar nyelvet.

A horvátok és szerbek - kik közt a hivatalos felvételek különbséget nem tesznek - általában erős, magasnövésü néptörzs, barnás arcbőrrel; hajuk azonban gyakran szőke, a szerbeké sötét. A falusi nép szegényes lakásokban él; a horvátok halinából készült fehér nadrágot, a szlovének bő vászonbugyogót viselnek, mely alul cafrangos. Az ismeretes bocskor (opánka), fehér köpönyeg s fekete, széleskarimáju kalap egészíti ki öltözetüket. A nők viselete egyszerü fehér vászon, a szlovének rövid, tarka, himzett kabátkát viselnek. H.-ban 3 nyelvjárást különböztetnek meg, t. i. a kajkavstinát (Zágráb, Varasd, Belovár-Kőrös vármegyékben), csakavstinát (a partvidéken) és stokavstinát (Szlavoniában). A köznép nagyon ragaszkodik az ősi szokásokhoz és intézményekhez s a házközösség (l. o.) még ma is divik.

Hitfelekezet szerint van H.-ban 1 553 075 róm. kat. (71,0%), 12 367 gör. kat. (0,6%), 567 443 gör. kel. (25,9%), 23 326 ág. evang. (1,1%), 12 365 helvét (0,6%), 27 unitárius, 17 261 izr. (0,8%) és 546 egyéb. Zágráb és Varasd vármegye majdnem tisztán katolikus; a görög keletiek tulnyomóan szerbek, kik a cirill iráshoz ragaszkodnak; ezek a két Karszt vármegyében, továbbá Pozsegában és Szerémben legszámosabbak. A protestánsoknak csak 10 jelentékeny községük van, több vármegyében szétosztva, az izraeliták csak a városokban élnek számosabban.

Hivatás és foglalkozás. Az 1891. népszámlálás szerint H. lakossága következőleg oszolt meg: értelmiségi kereset 11 580, őstermelés 925 346, bányászat és kohászat 947, ipar 81 838, kereskedelem 12 477, hitel 368, közlekedés 7208, járadékból élő 8124, napszámos 7559, házi cseléd 18 100, háztartás 313 734, egyéb foglalkozásu 1801, foglalkozásnélküli 14 éven alul 670 609, 14 éven felüli 20 393, letartóztatott 2799, ismeretlen foglalkozásu 104. A nemkereső személyeket az illető foglalkozási ághoz beosztva, kitünik, hogy az értelmiségi kereset a lakosság 1,5%-át, az őstermelés 85,2%-át, a bányászat, ipar és forgalom 10,8%-át tartja el, mig járadékból 0,8, napszám után 0,6% él.

Testi és szellemi fogyatkozások. H.-ban összeiratott 2916 vak, 2936 süketnéma, 1265 elmebeteg és 1705 hülye, összesen 8822 fogyatkozásokban szenvedő (ezek közt 4555 férfi, 4267 nő). Tizezer lakosra esik 14 vak, 14 süketnéma, 6 elmebeteg és 8 hülye.

Közgazdaság.

Őstermelés. Földje, a Karsztvidék terméketlen fensikjait kivéve, egészben véve termékeny s a szlavoniai lapály az egész magyar birodalom legjobb gabonatermő vidékei közé tartozik. Azonkivül az éghajlat a szőllő- és gyümölcstermelésnek is nagyon kedvező, a magasabb helységeken pedig kiterjedt erdőségek vannak. Az őstermelés minden ágára eszerint kedvezők H. természeti viszonyai, amiért is az őstermelés H. népének legjelentékenyebb foglalkozási ága. H. termőterülete az 1885. évi kataszteri adatok alapján 4 020 766 ha., ebből 1 338 117 ha. szántóföld, 51 981 ha. kert, 454 014 ha. rét, 588 670 ha. legelő, 3121 ha. nádas, 56 804 szőllő és 1 528 059 ha. erdő. A földadó alá nem eső terület 232 402 ha. Eszerint a termőterületről 33,3% szántóföld, 11,3 rét, 14,6 legelő, 38,0 erdő, 1,4 szőllő, 1,3 rét. A földmivelésben még ma is háromnyomásu rendszer divik nagyobbára, de a talaj intenzivebb megmivelése folyton terjed, mire a gazdákat már a házközösség feloszlása és a súlyosbodó adóteher utalja. Különösen javult a földmivelés helyzete az ország K-i részeiben, ahol a kultura magasabb fokán álló bevándorlók fejlettebb földmivelést honosítottak meg s ezáltal a föld jövedelmét fokozták; a gazdasági egyesületek működésének üdvös hatása szintén felismerhető. A földmivelés legfontosabb terményei a buza, rozsa, kétszeres, árpa, zab és kukorica; köles, tatárka, hüvelyesek szintén bőven teremnek. Kender és len leginkább Zágráb és Belovár-Kőrös vármegyékben; dohány csak Pozsega, Verőce és Varasd vármegyékben termeltetik. Az egyes művelési ágak területe és termése volt 11892-ben:

 

Learatott terület hektárokban

Termés

őszi buza

199 413

2 402 666 hl.

tönköly

6 501

59 867 hl.

kétszeres

59 162

800 847 hl.

őszi rozs

92 585

844 386 hl.

őszi árpa

48 773

583 969 hl.

őszi repce

4 173

30 432 hl.

tavaszi buza

9 147

89 126 hl

tavaszi rozs

5 104

38 821 hl.

tavaszi repce

148

1 532 hl.

tavaszi árpa

18 751

203 706 hl.

zab

94 587

1 228 005 hl.

köles

46 212

477 148 hl.

szemes kukorica

351 371

5 461 337 hl.

tatárka

15 411

105 831 hl.

hüvelyesek

30 222

261 459 hl.

len (fonal)

7 039

29 492 q

kender (fonal)

8 808

65 445 q

dohány

62

598 q

cukorrépa

1 215

81 017 q

burgonya

57 651

2 318 155 q

takarmányrépa

11 372

648 732 q

lucerna, lóhere, baltacim

41 470

1 240 158 q

bükkönykeverék, muhar

31 421

726 921 q

természetes kaszáló

454 015

9 704 827 q

ugar

202 072

-

A gyümölcstermelés H. dombos vidékein, leginkább azonban Szlavoniában a lakosságnak igen fontos kereseti forrása s az itteni gyümölcstermelés minőség és mennyiség tekintetében igen jelentékeny. A gazdasági egyesületek évenkint számos nemesített gyümölcsfát osztanak szét a lakosság körében s a nagyobb termelők nagy gondot fordítanak a gyümölcs nemesítésére. Legjelentékenyebb gyümölcsfajai az alma, körte, szilva, kajszin- és őszi barack, cseresznye és meggy, melyek kereskedésbe is nagy mennyiségben (aszalva is) kerülnek. A gesztenye Pozsega, Varasd s Zágráb vármegyében, füge Modrus-Fiuméban szépen diszlik, dió a mélyebb fekvésü vidékeken igen sok terem. 1892-ben termett H.-ban 21 370 q alma, 14 016 q körte, 235 674 q szilva, 7708 q cseresznye és meggy, 5322 q barack, 9538 q dió, 12 416 q gesztenye és 2535 q füge.

Borászat. H.-ban a bortermelés igen régóta divik; általában ismeretes, hogy már Probus római császár idejében ültettek a Szerémségben szőllőt, melyet Görögországból hoztak. Ma a borvidékek következők: Vinodol (a tengermellék Novitol-Kraljevicaig [Porto-Ré]), igen szezes és extraktdus csemege- és asztali borok (a bakarska vodica, champagnei-szerü pezsgőbor); Okic-Plesivica, többnyire világos asztali borok; zágrábi borok, nehéz, többnyire fehér asztali borok; zagoriai borok, egészen könnyü fehér és sillerborok; moslavinai borok, kitünő nehezebb asztali borok; petrinjai borok, könnyü fehér és vörösborok; pozsega-brodi borok, meglehetős nehéz vörös és sillerborok, néhol burgund

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is