Horváth

-család, l. (gradeci). Régi, Horvátországban már a XIII., Magyarországban a XVI. sz.-tól fogva szereplő család, melynek neve eredetileg Stansics (Stansith) volt. Nevezetesebb tagjai: H. Márk. Eleinte a győri vár lovas katonáinak hadnagya volt. 1556., mint Kerecsényi László utóda és Zrinyi Miklós elődje, szigetvári kapitány lett. A vár környékén garázdálkodó és zsarolásokat üző hajdukat több izben megverte és nyugalomra kényszerítette. Szigetvárát Szolimán szultán vezére, Ali pasa ellen 48 napig hősiesen védelmezte, ugy hogy a nagyszámu török sereg kudarccal volt kénytelen elvonulni. I. Ferdinándtól jutalmul Bihar és Szepes vármegyében nagy birtokokat nyert. Később Baranya vármegye főispánja lett, de az már nem valószinü, hogy 1559. bárói rangra emelték volna. Megh. 1561. - H. Gergely, Márk fia, 1590-92. Szepes vmegye alispánja. Tudománykedvelő ember, ki Vittenbergában végezte tanulmányait és később is előmozdítani igyekezett vmegyéje tanügyeit. Megh. 1597. - Fia, H. Boldizsár, 1622-23. szintén Szepes vármegye alispánja. - H. Imre, 1711. ugyanezen állást tölté be. Az 1712-iki pozsonyi országgyülésen, melyen mint követ volt jelen, hirtelen meghalt. - H. Imre, császári királyi udvari tanácsos, 1790-92. Szepes vmegye alispánja. Megh. 1801. A család e század elején halt ki.

2. H. (lomnicai és palocsai). Szepes vmegyében elterjedt, horvát származásu, eleinte Kissevich nevü régi család. A közélet terén szerepeltek: H. Mihály, 1505. Árva várának vitéz kapitánya. Mint a Szapolyai-család buzgó hive, ettől a Szatmár vmegyében fekvő Palocsát nyerte adományban. Fia, H. János, szepesi prépost, majd I. Ferdinánd alatt királyi tanácsos. Prépostságába csak nehezen juthatott be, mert Bakócz Tamás esztergomi érsek fiatalsága és állítólagos tudatlansága miatt nem akarta megerősíteni. Pártfogói: Szapolyai István özvegye, Hedvig és fiai, János és György Rómába küldték, hogy a tudományokban tökélyesbítse magát. 1511-24. folytonos viszályban volt a megerősítést végre mégis megadó Bakócz-cal, valamint ennek utódjával, Szakmáry Györggyel, kik ellenséges indulatból ismételten csorbítani akarták a szepesi prépostság fontos jogait. A mohácsi vész után hálátlanul elpártolt Szapolyai Jánostól és I. Ferdinánd hive lett, ki őt Szapolyai jelöltjével, Bácsi Ferenccel szemben megerősítette ujra a prépostságban, sőt 1537. a Szepesség kapitányává nevezte ki. De H. visszaélt hivatalos hatalmával, és sok panaszra adott alkalmat plébánosai és egyéb alattvalói részéről, kiket rendkivül zsarolt. Szepes vármegye tisztikarával és az ország hadainak főkapitányával, Báthory Bonaventurával szintén örökösen patvarkodott a nyugtalan ember, kit 1543. I. Ferdinánd megfosztott prépostságától, melyet azonban 1544. visszanyert. De a most már nyiltan lutheránus vallást követő H. önként lemondott és visszavonult jószágaira. Utóbb kétszer is megnősült. Megh. 1564-ben. - H. László, Szepes vármegye derék alispánja 1602-16. - H. György, tanácsos a pozsonyi királyi kamaránál. Több izben végzett diplomáciai megbizásokat. Mint buzgó katolikus, különösen a protestáns városi polgárok visszatérítésén fázadozott, nem csekély sikerrel. 1686. bárói rangra emeltetett.

Forrás: Pallas Nagylexikon