Hossbach

1. Péter Vilmos, német prot. lelkész és egyházi iró, szül. Wusterhausenben 1784 febr. 20., megh. Berlinben 1846 ápr. 7. A hallei s a majnafrankfurti egyetemeken teologiai, nyelvészeti és természettani tanulmányokkal foglalkozott; 1806-1808-ig magánnevelő volt, majd középiskolai tanár, ezután a berlini hadapród-iskola lelkésze, mely utóbbi állásától a de-Wette-féle ügyben (l. De-Wette) való részessége folytán meg kellett válnia, s ekkor az uj-jeruzsálemi egyház lelkésze (1821), majd 1830. szuperintendens és egyháztanácsos lett. Mint Schleiermacher hive és egyik legmelegebb keblü barátja, középhelyet foglalt el az ébredő igazhitüség és az egyháziatlan szabadelvüség között. Kiválóbb művei: Das Leben Joh. Wal. Andreäs (1819); Spener und seine Zeit (1828 és 1853, két köt.); Egyházi beszédek 8 kötetben. Schleiermacher koporsója felett (1. Korint. 13, 8.) tartott gyászbeszéde az enemü beszédek legjelesebbjei közé tartozik. - 2. H. Tivadar János, az előbbinek fia, protestáns lelkész, szül. 1839 jul. 1. 1861. Berlinben segédlelkész, 1866. az Elbe-hadsereg előcsapatánál tábori lelkész, 1868. a berlini Szt. András-templom, 1881. ugyanitt az uj egyház lelkésze lett. Bár a főbb vonásokban atyja teologiai irányát követte, mégis az ellenzékhez sodortatott és kivált 1877 óta, midőn a különböző pártok egyesülését sürgette, s egyszersmind magát egész határozottsággal az egyházi szabadelvüség hiveként nyilvánította.

Forrás: Pallas Nagylexikon