Hossbach
1. Péter Vilmos, német prot. lelkész és egyházi iró, szül.
Wusterhausenben 1784 febr. 20., megh. Berlinben 1846 ápr. 7. A hallei s a
majnafrankfurti egyetemeken teologiai, nyelvészeti és természettani
tanulmányokkal foglalkozott; 1806-1808-ig magánnevelő volt, majd középiskolai
tanár, ezután a berlini hadapród-iskola lelkésze, mely utóbbi állásától a
de-Wette-féle ügyben (l. De-Wette) való részessége folytán meg kellett válnia,
s ekkor az uj-jeruzsálemi egyház lelkésze (1821), majd 1830. szuperintendens és
egyháztanácsos lett. Mint Schleiermacher hive és egyik legmelegebb keblü
barátja, középhelyet foglalt el az ébredő igazhitüség és az egyháziatlan
szabadelvüség között. Kiválóbb művei: Das Leben Joh. Wal. Andreäs (1819);
Spener und seine Zeit (1828 és 1853, két köt.); Egyházi beszédek 8 kötetben.
Schleiermacher koporsója felett (1. Korint. 13, 8.) tartott gyászbeszéde az
enemü beszédek legjelesebbjei közé tartozik. - 2. H. Tivadar János, az előbbinek
fia, protestáns lelkész, szül. 1839 jul. 1. 1861. Berlinben segédlelkész, 1866.
az Elbe-hadsereg előcsapatánál tábori lelkész, 1868. a berlini Szt.
András-templom, 1881. ugyanitt az uj egyház lelkésze lett. Bár a főbb
vonásokban atyja teologiai irányát követte, mégis az ellenzékhez sodortatott és
kivált 1877 óta, midőn a különböző pártok egyesülését sürgette, s egyszersmind
magát egész határozottsággal az egyházi szabadelvüség hiveként nyilvánította.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|