Hősugárzás

A hő terjedésének azon módja, midőn az nem részecskéről részecskére halad a testekben, hanem a fény módjára rendkivüli gyorsasággal hatol keresztül a közegeken (p. levegőn, vizen stb.). A Nap melege is sugárzás utján jut a Földre, anélkül, hogy a levegőt észrevehetőleg melegítené. A hősugarak melegítő hatása csak akkor kezdődik, ha azok vmely testre esnek, mely azokat elnyelni képes. Hogy ez igy van, arról meggyőződhetünk, ha fütött kályha felé fordulunk. Arcunk hőt érez, de ezen hőérzet rögtön megszünik, mihelyt a kályha elé ellenzőt teszünk. A kályha melege ugyan ezentul is fölmelegíti a szoba levegőjét, de e fölmelegítés már csak a meleg levegő áramlása által történik. A kályhától közvetlen sugárzás által keltett hőérzet egészen más. A sugárzó hő egyenes irányban halad a levegőn keresztül, épp ugy, mint a fény az átlátszó testeken. A meleg testből kiáramló hősugarak lehetnek világítók és sötétek. A fütött, de nem izzó kályha, melegített fémgolyó, forró vizzel telt edény stb. sötét hősugarakat bocsátanak ki; a nap s a lánggal égő testek világítókat. E kétféle sugarakkal szemben a testek nem viselkednek egyformán. Igy p. az ablak üvege átbocsátja a nap világító és melegítő sugarait, de a kályha sötét hősugarait visszatartja. A kősólemez ellenben az utóbbiakat is átbocsátja. A hősugarakat tükrök is visszaverik, prizmák, lencsék megtörik, mint a fénysugarakat.

Ha p. két nagy homoru tükröt (l. az ábrát, p. csiszolt sárgaréz- v. ezüstből) egymással szemben 5-6 m. távolban fölállítunk s arra vigyázunk, hogy a tükrök tengelyei egy vonalba essenek s az egyik tükör gyujtópontjába izzó fémgolyót vagy izzó parazsat, a másikba taplót vagy más gyulékony anyagot helyezünk, azt tapasztaljuk, hogy a tapló meggyulad, mintha tüz közelében volna. Ha az egyik vagy másik testet a gyujtópontból eltávolítjuk, a hatás megszünik, jeléül annak, hogy a hősugarak a gyujtópontból a tükör lapjára, onnan a tengellyel párhuzamosan a másik tükörre, s végre ennek gyujtópontjába verődtek vissza s ezen összegyüjtés miatt erélyes a hőhatás. Gyujtólencsével a meleg golyónak láthatatlan melegképét idézhetni, melyet hőmérővel v. radiometerrel szintén ki lehet mutatni.

A testek hősugárzási v. hőkibocsátó képessége (emissio) nagyon különböző és lényegesen függ a felület állapotától. Ha sárgarézből való üres kockát forró vizzel töltünk meg (Leslie-féle kocka) s az oldalfölületek egyikét korommal, másikát ólomfehérrel, harmadikát tussal vonjuk be, mig egy fényesre csiszolt fémfelület marad, akkor a multiplikátor tűje különböző kitéréseket mutat aszerint, melyik felület van a termo-oszloppal szemben. Ha a korommal bevont felület emisszió-képességét 100-zal jelöljük, az ólomfehéré 100, a tusé 85, a sima felületé 12. Melloni általában azt találta, hogy valamely fémlap annál több hőt sugároz ki, mennél kevésbé sürü a felülete. Öntött fémlap jobb hőkibocsátó, mint hengrelt, kovácsolt vagy csiszolt lap. Ha ilyen csiszolt lapot karcolnak, hőkibocsátó képessége emelkedik, mert kisebb sürüségü részek kerülnek felszinre. Egyéb testekre is áll, hogy a kisebb sürüségüek jobb hőkibocsátók, mint a sürübbek. A hőátbocsátási és elnyelési képesség különböző testeknél szintén nagyon különböző. L. Adiatermán és Diatermán.

Forrás: Pallas Nagylexikon