A hő terjedésének azon módja, midőn az a testekben részecskéről részecskére halad. H. szempontjából a testek nagyon különbözők. Mig p. az egyik végén lángba tartott fémpálca egész hosszában gyorsan felmelegszik s a második végén is forró lesz, addig fapálca (p. gyujtó) ujjunkig éghet a nélkül, hogy a meleg tovaterjedését éreznők. Legrosszabbul vezetik a hőt az állat- és növényországból való laza szerkezetü testek, mint p. fa, hamu, szalma, selyem, tollak, gyapju, hajzat. Jobb hővezetők a kövek, üveg, porcellán. A legjobb hővezetők általában a fémek, de ezek közt is nagy a különbség. Ha p. két egyforma méretü rudat veszünk elő, az egyiket rézből, a másikat vasból s azokat vizszintes helyzetben ugy függesztjük fel, hogy egyik végökkel érintkezzenek, azután alul viasszal egyenlő távolságban fagolyócskákat ragasztunk a rudakhoz, azt fogjuk az érintkezési hely melegítésekor tapasztalni, hogy a rézrudon ugyanolyan időben több golyó esik le, mint a vasrudon. A hő tehát a rézrudban gyorsabban terjed, mint a vasrudban. A szilárd testek H.-e belső és külső. Ha t. i. a test oly burkolattal volna körülvéve, mely a hőt át nem bocsátja, akkor a hő csupán a test belsejében haladna rétegről-rétegre. Ha a testet prizmatikus pálcának képzeljük, melynek egyik végét hevítjük, bizonyos idő mulva a pálca mindegyik keresztmetszete annyi hőt kap a melegebb szomszéd keresztmetszettől, amennyit másik szomszédjának átad s ekkor a pálca meleg állapota állandó lesz. Azt a melegmennyiséget, mely az egységnyi keresztmetszetü és egységnyi hosszuságu pálcán az időegységben oly állandó melegállapotnál halad át, melynél a véglapok mérsékletkülönbsége 1 °C., belső vezetőképességnek nevezzük. Mivel a testek külső burkolata v. felülete sohasem képes a hőt teljesen visszatartani, a hővezetés nemcsak belső, hanem külső is, t. i. a test felülete is ad át meleget a környezetnek és a belső vezeték a hőnek csak egy részét viszi át a test másik részére. A testen áthaladó hőáram tehát csökkenő és csak végtelen vékony rétegre nevezhető állandónak. Hogy az egyik végén hevített rud hőmérséklete a hevítési helytől kezdve csökken, kitünik Despretznek egy kisérletéből. T. i. prizmatikus rud hosszában, deciméternyi távolságokban, mélyedések voltak vájva s ezekbe kénesőt öntöttek. A kénesőben kis hőmérők gömbjei foglaltak helyet.

A rud egyik végét láng hevítette. Bizonyos idő mulva a hőmérők kénesője megállapodott. A kénesőoszlopok legmagasabb pontjait (a, a´, a?, a´) összekötő görbe vonal azon törvényt igazolta, hogy a hőemelkedések geometriai haladvány szerint fogynak, ha a távolságok aritmetikai arány szerint nőnek. Wiedemann és Franz különböző fémekből való, de egyenlő méretü rudakra nézve hőelektromos oszloppal vizsgálták a hővezetési képességet és azt találták, hogy ez a hőforrástól számított azon távolság négyzetével arányos, amelyben (különben egyenlő körülmények között) egyenlő hőmérséklet észlelhető.

Különböző fémekre nézve a hővezetőképességek következő viszonyszámait kapták:

Kristályos testekre nézve, melyek jegecei nem tartoznak a szabályos rendszerhez, azt találták, hogy a hővezetési képesség különböző irányokban különböző. Folyékony és légnemü testek általában rossz hővezetőknek bizonyultak. Ezekben a hő inkább áramlás által terjed s ezt azon körülmény okozza, hogy a melegített részecskék ritkábbakká és könnyebbekké lesznek s ezért fölfelé emelkednek, mig a hidegebbek helyükre tódulnak. Ezt igen szembetünővé tehetjük, ha vizzel megtöltött lombikot alulról melegítünk s a vizbe valami könnyü port teszünk. Felülről melegített folyadékban a hő csak nagyonlassan terjed lefelé. A gázok hővezető képessége általában nagyon csekély, de különböző gázokra szintén különböző. Legjobb hővezetőnek bizonyult a hidrogéngáz.

A mindennapi életben a testek jó vagy rossz hővezetési képességét sokszorosan használjuk. Igy ruháink, melyek rossz hővezetőkből valók, megtartják a test melegét, amennyiben a melegnek a hideg környezetbe való gyors átadását akadályozzák. Fákat, cserjéket télen szalmával védünk a hideg behatása ellen. Tüzálló szekrények kettős fala között hamu van. Kettős ajtó és ablak jobban véd a hideg ellen, mint egyszerü, mert a körbezárt levegőréteg rossz hővezető. A laza szerkezetü testeket (szalmát, tollat stb.) főleg a bennök levő sok levegő teszi rossz hővezetőkké. Finom drótszövet a gázlángot mintegy keresztülmetszi. A jól vezető drótszövet t. i. nagyon sok hőt von el a láng azon részétől, mely a drótszövettel érintkezik. Viszont, ha gázáramot finom drótszöveten bocsátunk keresztül s a gázt a drótszövet fölött gyujtjuk meg, a láng nem csap át a drótszövet alsó részére. Ezen alapszik a Davy-féle biztosító lámpás (l. o.). Ha szobában levő tárgyakat, melyek hőmérséklete jóval kisebb szokott lenni, mint az emberi testé, kezünkkel megérintünk, hőmérsékletüket nagyon különbözőknek fogjuk találni. A fémből való ajtókilincs hidegebbnek tünik fel, mint az asztal lapja vagy a butor szövete, mert sokkal több meleget von el a testtől, mint ezek.