Hozomány

a római jogban (dos) az a vagyonérték, melyet a nő, vagy helyettese és részére más valaki a férjnek a közös háztartás céljából rendel. A házasság tartama alatt a H. tulajdonosa a férj, aki a házasság megszüntével attól a kivételes esettől eltekintve, amelyben az reá száll, a H.-t az arra jogosultnak visszaadni tartozik. A nő azonban jogának biztosítása végett a házasság tartama alatt is visszakövetelhette férjétől a H.-t, ha az elszegényedett, v. csőd alá jutott. A nőnek további H.-i joga biztosítására a férj összes vagyonán törvényes s kiváltságos zálogjoga volt. Hazai jogunkban H.-t (allatura uxorea) a nőnek a házasság megkötésekor v. később a férj kezéhez átadott ingó javai képeznek. A H.-ra, valamint a férjnek átadott ingatlan vagyonra a férj szabad kezelési és haszonélvezési joggal bir, de a tulajdon a nőt illeti. A H.-t a házasság megszüntével a nő, illetve örökösei visszakövetelhetik. Előbbi csődjogunk azt a speciális rendelkezését, hogy a H. csőd esetében is visszajárt, az 1881. évi csődtörvény (1881. XVII. t.-c. 267. §) megszüntette.

Forrás: Pallas Nagylexikon