Hrabovszky

1. Dávid, tanár és iró, szül. Felpécen (Győr vm.) 1804 máj. 8., megh. Budapesten a 60-as évek végén. Nagyobb utazásokat tett Európa különböző részeiben; azután visszatérve 1853-ig mint magánzó és több uri családnál nevelő működött, egy darabig az esztergomi főgimnázium tanára volt. Egyetlen nagyobb műve Utazási rajzok cimen (Kassa 1837) jelent meg. Megirta számos német és francia iró és kitünőség életrajzát a Felső Magyarországi Minerva 1834-iki évfolyamában s egy pár cikket a Balatonról s környékéről a Tudományos Gyüjtemény 1827-iki évfolyamában.

2. H. György, evang. lelkész és iró, szül. Homok-Bödögén (Veszprém vm.) 1762 már. 8., megh. Lajos-Komáromban 1825 ápr. 12. Iskoláit Sopronban végezte, majd a hallei egyetemen két évet töltött, 1786. hazajött s elfoglalta várpalotai lelkészi állását, melyre külföldre menetele előtt megválasztották; 1791. részt vett az evangelikusok pesti zsinatán, 1795. kissomlyói, 1801. lajoskomáromi lelkész és esperes lett. Művei: Papi tükör, vagy a dunántuli evang...superintendentia Predikátorai (Veszprém 1801); Sopron vármegye tudósai (Tudományos Gyüjtemény, 1818); Brutus Mih. Ján. cs. k. historiografus élete (1827). Kéziratban: A dunántuli evangelikusok története (latinul 1521-1817); A kissomlyói evang. ekkla történetei (1785-1806); Dudich And. pécsi püspök élete (1821); Gymnasiologia (tul a dunai evang. tanárok, tanítók betürendben); Presbyteriologia (tul a dunai evang. lelkészek betürendes névsora); Annales sui temporis (1784-1821).

3. H. János (hrabovai) báró, királyi biztos, altábornagy, szül. Győrött 1779., megh. olmützi fogságában 1852 szept. 18. 1796. belépett a magyar testőrségbe, honnét 1797. mint főhadnagyot a 34. ezredhez tették át. Részt vett a franciák elleni harcokban. 1809 áprilisban mint kapitány Gravibrodnál, juliusban Sebeniconál tünt ki. 1810. kapta a Mária Terézia-rendet, 1813. udvari tanácsos, 1837. altábornagy lett. 1840. a 14. ezred tulajdonosává nevezték ki, 1848. pedig Horvátország és Szlavonia főparancsnokává. Mint ilyent a magyar kormány 1848 máj. 11. királyi biztossá nevezte ki Horvátországba a Jellachich által előidézett zavarok elnyomására. István nádor 1848 máj. 14. megparancsolja neki, hogy Jellachichot mint hazaárulót, fossza meg rangjától. E parancsot azonban H. nem teljesítheti. Az alakuló szerb csapatokat azonban megtámadta, és ezért, valamint azon oknál fogva, hogy nem gördített akadályokat a magyar csapatok elé a délvidéki várak operálásánál, haditörvényszék elé állították s 1850 máj. először halálra, felebbezésre pedig 10 évi várfogságra itélték. Fogságából, melyet neje, szül. Klobusiczky Izabella, vele hűségesen megosztott, nem egész két évet ült le Olmützben. Halála előtt néhány nappal kegyelmet kapott.

Forrás: Pallas Nagylexikon