Huba

a «hétmagyar» egyike, kitől Szemere-nemzetség származik. Neve a honfoglalás hagyományával elválhatatlanul összeforrt. Árpád Hubát, Szoárdot és Kadocsát küldte «a csehek határa felé Nyitra váráig». A sereg Pásztóról indult el, s átkelvén a Sajóba ömlő Hangony torkolata táján (Bánréve mellett), Gömörvár vidékén keresztül a Baloghátig (Bolhádig), majd a Galga-folyóig ért, átkelt a Verőce és Ipoly vizén, hol a szlávság önként hódolt, sőt a tovább való hadjáratban is részt vett. A Garam vize mellett fekvő Váradot már fegyverrel kellett bevenni. Negyednap mulva Bors vezér seregével növekedve folytatták a hadjáratot. Borsot az ország északnyugati határainak megszállására küldték, ők pedig váradról a Törzsök-erdőn s a Zsitva vizén tul a Nyitrába ömlő Tormos torkolatáig nyomultak, hol Zobor vezér cseh hadaira bukkantak. A szlávok előtt ismeretlen fegyverökkel, a nyillal csakhamar megfutamították az előhadat s a derék sereg ellenében is ki akarták erőszakolni a megáradt Nyitra folyón való átkelést. Negyednapra csakugyan Nyitra várába szorították a cseheket, kiket másnap ostrom alá fogtak, a várat elfoglalták, Zobort pedig a most róla nevezett hegyen fölakasztották. Elfoglalták a környék minden többi várát is és «azon föld minden hűtlenét vasra verve magukkal vivék» Árpádhoz, ki megkegyelmezett a legyőzötteknek, s földeket «ajándékozott» nekik, H.-t pedig «ezen való örömében Nyitra s más várak ispánjává tette és tulajdon földet adott neki a Zsitva vize mellett a Törzsök-erdőig». Igy irja a Névtelen a 33-37. fejezetekben.

Forrás: Pallas Nagylexikon