Hűbérjog

Az a jog, melynél fogva a hűbérur a tőle függő, tulajdonát képező földterületet, jószágot vagy pedig hivatalt, tisztséget hűbérül adja; másrészt pedig azon jog, melynél fogva a hűbéres javadalmát tartja és birja, vagyis a hűbéresnek birtokcime. A kisebb hűbéri társadalmak mindegyike saját külön hűbérjoggal birt; szóval annyiféle jog létezett, ahány hűbér, ahány város volt. A szokások közössége hozott ugyan létre ezekben bizonyos hasonlatosságot, de az egész országra kiterjedő egyforma jogrendszer nem létezett. Igy nem is volt tulajdonképeni német v. francia jog, hanem találunk egy tömeg: Volksrecht, Landrecht, Stadtrecht, Hofrecht cimü jogszabványt (ilyen p. a Sachsenspiegel 1218. és a Schwabenspiegel 1268-1282 közt szerkesztve), vagy Franciaországban egy csomó u. n. coutume-t. Már a XII. sz.-ban keletkeztek az u. n. Libri feudorum, a hűbérjog-könyvek; ez Lombardiában készült császári rendeletek s feljegyzések alapján, a hűbér-udvarok szokásjogáról s főleg a milanói szokásjog szerint, mely aztán a hűbéri Európa felének, lehet mondani, törvénykönyvévé is vált. Eme partikuláris jogokból készültek utóbb a hűbérállamok általános jogai s jogkönyvei, ellentétben hazánkkal, hol az általános jog előzte meg a később fejlődött partikulárist.

Forrás: Pallas Nagylexikon