Hübner

1. Emil, német filologus, H. Gyula festő fia, szül. Düsseldorfban 1834 jul. 7-én. Egyetemi tanulmányait Berlinben és Bonnban befejezve, 1855-57. Olaszországban, 1860-1861. Spanyolországban utazott, 1863. a klasszika-filologia rendkivüli, 1870. rendes tanára lett a berlini egyetemen. Nevezetesebb művei: De senatus populique Romani actis (1859); Die antiken Bildwerke in Madrid (1862); Inscriptiones Hispaniae christianae, Inscript. Britanniae christianae (1871, 1876); Grundriss zu Vorlesungen über römische Literatur (1869, 4. kiad. 1878); Über lateinische Grammatik (1876, 2. kiad. 1881); Über die griechische Syntax (1883); Bibliographie der classischen Alterthumswissenschaft (2. kiad. 1889); La arquelogia de Espa?a (1889); Römische Herrschaft in Westeuropa (1890). Többekkel kiadta 1866-81. a Hermes cimü klasszika-filologiai folyóiratot és 1868-1872. az Archäologische Zeitung-ot.

2. H. Gyula, német festő, szül. Ölsben (Szilézia) 1806 jan. 27., megh. Loschwitzben Drezda mellett 1882 nov. 7. A berlini akadémián tanult, Schadow V. tanítványa lett és vele ment Düsseldorfba. Olaszországban is tartózkodott. 1841. a drezdai művészeti akadémia tanára, 1871. a képtár igazgatója lett. Schadow hatása alatt főleg vallásos tárgyu képeket festett, melyek közül az óüszövetségi tárgyuak különösen sikerültek, igy Ruth elkiséri napát, Noémit idegen földre (1830), vagy Jób és barátai (1838), mig a keresztény tárgyu képek hidegebbek; sok bennük a reflexió, kevés az érzés. Drezdában Bendemannal együtt dolgozott a trónterem kifestésében. Itt keletkezett két ismeretes genreképe: V. Károly S. Justban és Nagy Frigyes utolsó napjai Sanssouciban; azonkivül Vita Luther és Eck között; Szt. István a nagy tanács előtt. Irodalmilag is működött. Kiadta a drezdai képtár lajstromát, a Bilderbreiver der Dresdener Galerie c. művet és költeményeket.

3. H. János, német pedagogus és iró, szül. Türchauban, Zittau mellett 1668 márc. 17., megh. Hamburgban 1731 márc. 31-én. 1694. rektor volt Merseburgban, 1711. pedig ugyanilyen minőségben a hamburgi Johanneumban működött. Földrajzi könyvei és bibliai történetei a mult sz.-ban nálunk is el voltak terjedve. megemlítjük a következőket: Fragen aus der alten und neuen Geographie (1693, 36. kiad., majd minden európai nyelvre le van fordítva; magyarul ily cim alatt jelent meg: A Geographicai Tudomány első kezdete, Hálában, 1749); Zweimal 52 auserlesene biblische Historien und Fragen (u. o. 1714, 107. kiad. legujabban Lipcse, 1859; magyarul: Száz és négy válogatott Bibliabeli Históriák, amelyeket az ó- és uj-testamentomi Szent Irásokból a gyengéknek kedvekért összveszedett H. I. (Pozsony, évszám nélkül, Landerernél). - A H. nevéhez füződik: Ez volt a dolog Hübnere! kifejezés is, melyet gyakorta használunk akkor, ha valaminek a magyarázatára, nyitjára bukkanunk és mely körülbelül azt jelenti, hogy Hübnerben megtalálni minden dolognak a magyarázatát. V. ö. Tóth Béla, Szájrul szájra (Budapest 1895).

4. H. József Sándor báró, osztrák diplomata és utazó, szül. Bécsben 1811 nov. 26., megh. u. o. 1892 jul. 30. Családi nevét (Hafenbredl) még diák korában fölcserélte a H. névvel. Tanulmányai befejeztével 1833-ban az elnöki irodában kapott alkalmazást Metternich alatt, ki őt 1837-ben követségi titkárul Párisban, 1841-ben Lissabonba és három évvel később mint főkonzult Lipcsébe küldötte. Az olasz forradalom kitörésekor (1848) éppen Milanóban időzött, hol Rainer főherceg levelezését végezte és ekkor a fölkelők túsz gyanánt letartóztatták. Később azonban más fogolyért kicserélték és erre H. Bécsbe sietett az udvarhoz és V. Ferdinándot családjával Olmützbe kisérte. E válságos napokban azon csekély számu politikusokhoz tartozott, kik Ferdinánd császár és király lemondásába be voltak avatva, sőt a lemondási oklevelet is H. szerkesztette. 1849 márc. a forradalmi Bécsben időzött, mint az udvar megbizottja; a forradalom leveretése után pedig mint osztrák követ Párisba ment. Ebben az állásban az osztrák külügyi politika irányára meglehetős nagy befolyást nyert, igy 1854. a török-orosz háboru napjaiban és a krimi háborut nyomon követő párisi békekongresszuson is (1856) tolmácsolta Ausztria érdekeit. Midőn néhány év mulva III. Napoleon császár az olasz nemzetiségi eszme felkarolásával saját hirnevét iparkodott emelni és Cavour gróffal titkon véd- és dacszövetséget kötni készült, H. ezen, Ausztriának az olasz földről való kiszorítására irányuló politikáról csak későn, 1859 jan. 1. értesült, amidőn Napoleon császár Európa meglepetésére barátságtalan beszédben válaszolt az osztrák követ üdvözlő szavaira. Az 1859. olasz-francia hadizenet után a kormány visszahivta H.-t, ki később, a háboru lezajlása után, a goluchowski-kabinetben 81859 aug. 21.) a rendőri minisztérium vezetését kapta, melyről azonban már okt. 22. lemondott. 1865 szept. a pápai udvarhoz nevezték ki nagykövetnek, mely állásról 1867 nov., a konkordatum felmondása küszöbén, klerikális érzelmei miatt visszahivták. 1879 óta az urakházának élethossziglani tagja, még pedig a klerikális-konzervativ pártnak hive. Mint történetiró és utazó jó hirnévnek örvend. Megirta V. Sixtus pápának történetét (franciául és németül, 2 kötet); föld körül tett utazását pedig egy tanulságos, sokoldalu műveltségéről tanuskodó, képes diszmunkában irta meg (Promenade autour du monde, 1873; ez a munka németül és angolul is megjelent). Követte ezt Durch das britische Reich (1883-84) c. műve, melynek angol fordítása is nagy sikert aratott. 1892-ben. A brit birodalmon keresztül (Budapest, 2 kötet) c. alatt magyarra is lefordították.

5. H. Károly, német festő, szül. Königsbergben 1814 jun. 14., megh. Düsseldorfban 1879 dec. 5. Wolf, Schadow és Sohn tanítványa, Düsseldorfban telepedett le. Utazott az Északamerikai Egyesült-Államokban is. Valamennyi képének szocialista irányzata van; a munkásnép nyomorát tünteti föl a gazdagok tékozlásával szemben, a szabadságot és az emberi jogokat hirdeti. Legismeretesebb képei: A sziléziai takácsok (1845); A vadászjog; A kivándorlók; A zálogolás; Szabadulás tüzveszélyből; Az árvák; A fiatal tengerész visszatérése; Az ikrek; Az özvegy; Bünös nő a templom kapujánál (1867, berlini nemzeti képtár).

Forrás: Pallas Nagylexikon