Hucbald

(Hugbald, Hubald, Ubaldus), német zenetanító-szerzetes, szül. 840 körül, megh. a Tournay melletti St. Amand kolostorban 930 jun. 25. vagy okt. 31., vagy 932 jun. 20. Neversben tanult nagybátyjától Milótól, akinek énekiskolája volt, s akinek ő utódává lett. Gerbert, gyüjteményében (Scriptores, I. kötet), H.-nak tulajdonítja nemcsak a De harmonica institutione cimü értekezést, hanem a Musica enchiriadis (vagy Enchiridion musicae, Liber enchiridis) cimü is, melyet Coussemaker (1841. H.-ról irt tanulmányában) még szintén H. művének tart, de amelyről dr. Müller Hans (Hucbalds echte und unechte Schriften über Musik c., Lipcsében 1884. megjelent könyvében) kideríti, hogy ez talán szintén H. nevü, de egy századdal későbben élt szerzőtől származik. E szerint a többszólamu zene és az u. n. Dasia-hangjelzés (melyről Spitta kimerítően értekezik a Vierteljahresschrift f. Musik-Wissenschaft 1889-1890-iki folyamaiban), nem tulajdoníthatók többé H.-nak, de az ő érdeme marad a mai hangjegyirásban is nélkülözhetetlen vonalrendszer megteremtése.

Forrás: Pallas Nagylexikon