(paralysis), az izomzatnak az az állapota, amelyben
összehuzódásra többé nem képes. Nem tekintjük bénulásnak azt, midőn az
izületeknek, szalagoknak, csontoknak bántalma folytán mutatkozik mozgási
képtelenség. A bénulás foka szerint lehet a) tökéletes, midőn a mozgási
képességnek legcsekélyebb nyoma sincs jelen és b) tökéletlen, midőn a bénult
izmok még némi mozgásra képesek. Az előbbi a tulajdonképeni H. (paralysis), az
utóbbi a hüdéses állapot (paresis). A bénulás kiterjedésére nézve teljes, midőn
p. egy testfél összes izmai bénultak és részleges, midőn p. csupán egy
arcfélnek, egy végtagnak H.-e forog fenn. ha egy testfél egészen béna, ugy ezt
hemiplegiának (l. o.) nevezzük. Két, részarányosan fekvő, azonos nevü testrész
bénulását, p. két arcfél, két kar stb., diplegia vagy paraplegiának hivjuk.
Váltakozó vagy kereszteződött H. (hemiplegia cruciata s. alternans) p. a jobb felső
és bal alsó végtagnak bénulása. Csakis egy karnak, illetve egy lábnak bénulását
monoplegiának nevezzük. A bénulás helyére vonatkozólag a H.-ek két főcsoportját
különböztetjük meg. Ha a mozgató pálya központi szakaszának (a mozgató kéregtől
a gerincvelői mellső idegsejtekig, az u. n. loborpálya) van lefutásában valahol
bántalmazva, ugy előáll az u. n. központi bénulás, mig ha a mozgató pálya
környéki szakasza (a gerincvelői mozgatósejtektől az izmokig, tehát a környi
idegek) sérülése forog fenn, ugy könnyen bénulás jön létre. E két fajtája a
H.-eknek a villamos elfajulási reakció által különíthető el biztosan, mert ez
csakis környi bénulásoknál fordul elő. A bénulás milyensége tekintetében lehet
olyan, mely sorvadással (atrophia), avagy álmegnagyobbodással
(pseudohypertrophia) jár; lehet továbbá petyhüdt avagy zsugorral egybekötött.
Fontos a H.-eknél ama kérdés eldöntése, vajjon organikus avagy funkcionális
H.-sel van-e dolgunk. Az organikus bénulás a mozgató pályának szervi (vérzés,
gyuladás stb. utján történő) megbetegedésén alapszik, mig a funkcionális vagy
működési H. tisztán csak a mozgató pályának működési zavara által van
feltételezve, amint ezt éppen a hiszteriánál oly gyakran látjuk.
H.-ek a legkülönbözőbb okból eredhetnek: 1. Az agyvelő,
gerincvelő avagy a környi idegeknek vérzés, gyuladás, daganatok okozta
roncsolására; amennyiben e kóros folyamatok a mozgató pályát találják; 2.
autoszuggesztió utján a hiszteria kórképében mint funkcionális H.-ek; 3. idült
mérgezés következtében (ólom, alkohol, higany, arzén, szénoxidgáz); 4. fertőző
bántalmak alkalmával a vérben keringő mérgező anyagok (ptomainok) által
(diftéria, szifilisz, veszettség, skarlát, tifusz, tüdőgyulladás, influenza,
disenteria, béri-béri, lepra stb.). A H.-ek gyógykezelése legcélszerübben
villamozás és massage utján történik. Szabály, hogy egészen friss H.-eket nem
villamozunk azonnal, hanem csupán 14-21 nap leteltével (p. agyvérzésnél) s ott,
ahol elfajulási reakció mutatkozik a bénült izmokban, csakis galván, egyébként
pedig faradikus árammal kezelünk. A massageon kivül a langyos-hüvös (18-22° R.)
fürdők ledörzsöléssel jó hatásuak.
Forrás: Pallas Nagylexikon