Hugo

Károly, családi nevén Bernstein H. K., német-magyar-francia drámairó, született Pesten 1808., megh. Milanóban 1877 nov. 14. Atyja kereskedővé akarta nevelni, mig ő a szini pályára vágyott. Végre is a gimnáziumot végezte, majd a sebészetet is; hogy szigorlati pénzét megszerezhesse, katonának állt be s a csekély zsoldból takarítá meg a díjat 20 hónap alatt. 1830. a lengyel forradalom idején Varsóba sietett, a lengyel hadseregben mint orvos szolgált és érdemjelt is kapott. Varsó eleste után besorozták orosz szolgálatba. Nemsokára visszatérhetett Pestre, a hol orvosi gyakorlatot kezdett s a nagy kolera idején mint homeopata működött. Egy röpirattal e rendszer védelmére kelvén, Hahnemann meghivta magához Párisba. H. el is ment 1839., de a világváros kitünő szinházai felkelték benne gyermekkori vágyait s föltette, hogy drámai művészetnek és a költészetnek fog élni. Hamburgba költözött, ahol kiadta Sehnsuchtsklänge eines Hagestolzen c. művét (1840). Nem kisebb dolgot akart, mint reformálni a német szinügyet. A berlini szinházakhoz azzal az ajánlattal fordult, hogy engedjk meg neki Shaksperet az ő felfogása szerint játszani, azonban visszautasították. Altonában mégis felléphetett maga is a szinpadon. Akkor Bécsbe vágyott, hogy az udvari szinházzal adassa elő műveit. Ez a terve nem sikerült, de mint orvos, megszerezte a nyomtatási költséget. Igy jelent meg három drámája: Brutus u. Lucretia (4 felv.); Das Schauspiel der Welt (4 felv.); Der Stein der Weisen (4 felv.), mind 1844. Sok tulzás, tévedés mellett sok fantázia és költői szin volt e drámákba; a Brutus előadásra is alkalmas volt, de Ponsardnak gyengébb, azonban már elterjedt Lucretiája miatt külföldön nem kerülhetett szinre. H. Pestre jött tehát, hogy mint magyar drámairó működjék, de már elfelejtett magyarul s ujra kellett tanulnia. Itt kiadta Psalmen eines armen Poeten c. kötetét (1846) és irta Egy magyar király c. tört. drámáját (4 felv.) magyar nyelven (megjelent 1847. németül is), melyet Egressi és Szigligeti öntöttek elfogadható formába. Ez szinre került 1846.; a Brutust is többször előadták mind a nemzeti, mind a német szinházban. Ekkor irta Basancourt egy francia elbeszélése nyomán német nyelven a Bankár és báró ma is műsoron levő 3 felvonásos szomorujátékát (Pest 1848, ujabb kiadása az Olcsó Könyvtárban 1880), melyet Falk Miksa fordított magyarra. H.-nak ez a főműve. H. működése drámánk történetében annyiból nevezetes, hogy az akkori romantikus és a szini hatásra törekvő irány ellenében a költői eszmére vetette a súlyt és klasszikus irányt követett. 1847. ismét Párisba ment, ahol Jules Janin vette pártfogásába, ki nagyon méltányolta tehetségét. A forradalom azonban minden reményének véget vetett. 1848. ismét megfordult itthon. Két francia szinművet is adott: La comédie infernale (Páris 1850) és L"Hiade finie (u. o. 1881). Ezután jó ideig alig adott életjelt magáról. Mikor 1858-ban ismét Pesten járt, a megzavarodás jelei mutatkoztak rajta. 1861. Berlinben mimikia előadásokat tartott, de nevetségessé tette magát, s ez visszahatott kedélyére. Irt egy könyvet Hugo Amber Bernstein Károly vagy a megrendszabályozott lángész cimen (1862), melyben élesen kikelt a porosz állam, sőt a király ellen is. Elmeállapotának megvizsgálása megmenté a bepörléstől. Azóta csöndes monomaniában él hol itt, hol ott, megfordult többször Budapesten is s a szinházakat és a hangversenyeket látogatta. Rögeszméje volt, hogy magát tartotta a legnagyobb lángésznek, aki hivatva van tanaival, művészetet, tudományt, vallást, szóval az emberiség egész szellemi életét átalakítani (ezeket is maga nevéről nevezte: Hugosophia, Hugologia stb.). Első darabja utolsónak jelent meg: Calderon oder Liebe aus Verehrung (Pest 1863). V. ö. Törs Kálmán, Vasárnapi Ujság 1877. és Ágai Adolf, Fővárosi Lapok 1877. II.

Forrás: Pallas Nagylexikon