Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hugo... ----

Magyar Magyar Német Német
Hugo... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hugo

(ejtsd: ügó) Viktor Mária, a franciák egyik legnagyobb költője, szül. Besançonban 1802 febr. 26., megh. Párisban 1885 máj. 22. Atyja, H. Sigisbert később császársági tábornok és gróf lett; anyja nantesi születésü breton nő volt, leánynevén Trébuchet Zsófia. Ifjuságát H. részint Olasz- és Spanyolországban, részint Párisban töltötte. Atyja a technikai pályára szánta s ezért H. egy darabig szorgalmasan foglalkozott a matemetikai tudományokkal. De már 15 éves korában egyik költeményével részt vett az akadémiától kitüzött pályázaton s dicséretet nyert. 1818-ban atyja beleegyezésével teljesen az irodalomnak szentelte magát. Nemsokára Vierges de Verdun, Rétablissement de la statue de Henri IV. és Mo?se sur le Nil (1819-21) c. ódáit a touloni akadémia pályadijjal jutalmazza. 1822-26. megjelenő Odes et ballades-jai (2 köt.) óriási sikert aratnak. Már e költeményeiben, melyekben a költői képek merészsége a nyelv elragadó bájával párosul, H. a nemsokára bekövetkező költői forradalom előőrsének mutatkozik. A Chénier András inaugurálta szabadabb versforma hatása is már feltünik formájukon. Nemsokára megjelenő regényeiben: Han d"Islande (1823) és Bug Jargal (1826, magyarra fordította Deáky Fülöp, Kolozsvár 1837) még inkább meglátszik a klasszikus formákkal való szakítása. A rémeshez, iszonyuhoz és szörnyühöz vonzódása már-már jelzi, hogy a ngy romantikus mozgalomnak, mely meg akarja dönteni a régi merev költői szabályok uralmát, feje ő fog lenni. Ez időtájt H. meg is házasodott, nőül vevén Foucher Adélt s XVIII. Lajostól 1500 (később 3000) franknyi évdijat kapott. 1827. jelenik meg Cromwell c. szomorujátáka, melynek előszavában H. az uj iskola esztetikai-filozofiai elveit kifejti. 1828. kiadja Orientales cimü verseskötetét, melyben hangzatos, szines, erőtől duzzadó nyelven Görögország ébredését és a Kelet bájait zengi; Feuilles d"automne c. költeménykötetében a családról és tüzhelyről dalol. 1829. megirja Marion Delorme c. drámáját, majd 1830. Hernani-t (magyarra fordította Szász Károly, Olcsó könyvtár), amelynek 1830 febr. 26. történt első előadása alkalmával a Théâtre françaisban a klasszikusok és a romantikusok pártja közt valóságos csata folyt. E darab sikere után a romanticizmus diadalra jutott. Azután egymásután jelentek meg: Le roi s"amuse (1832), melyet az első előadás után betiltottak; Lucrece Borgia (1833, magyarul kiadta Horváth Döme, Kecskemét 1850., ujabban fordította Szász K. 1882); Marie Tudor (1833, fordította Horváth Döme, Kecskemét 1850); Angelo (1835, magyarra fordította először br. Eötvös József, Pest 1836, majd Endrődi Sándor, u. o. 1871); Ruy Blas (magyarra fordította Nagy Ignác, u. o. 1839; ujabban ifj. Szász K., Olcsó könyvtár) és Les bourgraves (1843) c. trilogiája, mely csufosan megbukott. E drámáiban H. nem ügyel a klasszikus darabok hármas egységére, szabadabban használja az alexandrinusi verset s itt-ott a komikus elemet alkalmazza. Cselekvényük itt-ott nem eléggé indokolt, de páthoszuk erővel teljes s a szép és rót ellentéteinek hatalmas szembeállítása nagyon hatásos bennök. Főkép a lirai részletek gyönyörüek, különben maguk a darabok is inkább liraiak mint drámaiak. A Bourgravesokat ért bukás elkedvetlenítette H.-t a drámairástól, ugy hogy csak öreg korában adott ki ismét egy drámát: a Torquemada-t (1882), melyben a fanatizmus ellen harcol. Annál inkább meglepte a világot kápráztató képzelő tehetségről tanuskodó regényeivel, melyek közül a Notre-Dame de Paris cimü válik ki (1831); magyarul két fordításban is megvan; egyik a Pályi Eleké: Boldogasszony temploma harangozója cimmel (Kassa 1837); a másik a Szalkay Gergeléy A Notre-Dame egyház Párisban cimmel (Kecskemét 1858). E regényében H. a borzalmasnál borzalmasabb képek halmazatának közepette művészi kulturképét adja a középkori Párisnak. Les derniers jours d"un condamné (magyarul Egy halálra itéltnek utolsó napjai, fordította Zilahi P., Pest 1865) c. regényében a halálbüntetés megszüntetése érdekében tör lándsát. Hasonló irányzatu Claude Oneux (1834) cimü regénye is.

A juliusi forradalom átalakítólag hatott H. politikai és vallási meggyőződésére. Az eladdig királypárti és katolikus érzületü költő a Chants du crépuscule (1835) c. verskötetben már szabadabb, majdnem forradalmi hurokat kezd pengetni. Voix inérieurs (1837) és Les rayons et les ombres (1840) c. költeményein már a vallási kétely köde borong. Noha H. költői műveiben gyakran dicsőítette Napoleont, mindazáltal Lajos Fülöp monarkiájáal szemben is barátságos magaviseletet tanusított, aminek jutalmául 1845. Franciaország peerjévé nevezték ki. 1841. az akadémia is tagjai közé választotta. Lajos Fülöp bukása után tagja lett az alkotmányozó gyülésnek, amelyben többször cserélt pártállást. Ő, aki a mi Kölcseynk és Eötvösünk módjára, a politikában is az érzelem embere volt, mindinkább a demokratikus és szociálpolitikai eszmények felé kezdett vonzódni s a politikai események is ez ideálok felé terelték. A népszabadságért, a népfelségért és az emberszeretet vallásáért való lelkesedése e korban irt műveiben is kifejezésre jut. Az 1854 dec. 2-iki államcsiny után H.-nak számüzetésbe kellett mennie. Előbb Belgiumba menekült, majd Jersey szigetére s azután Guernseyre vonult. Itt irta III. Napoleon ellen metsző élességü röpiratát: Napoléon le Petit (Brüsszel 1852) és Les châtiments c. szenvedélyes hangu költeménykötetét (u. o. 1852). Ez időből való Les contemplations c. gyüjteménye, melynek költeményeiben mély és igaz, bensőségtől áthatott meleg érzés nyilatkozik meg. Chansons des rues et des bois-jában képzelete a legszeszélyesebben és a legbizarrabb módon csapong; Légende des siecles (1. rész 1859, 2. és 3. rész 1877, 4. rész 1883; magyarul: A századok legendájából, fordította Szász Károly, Budapest 1862) c. epikai művében a bibliából, a középkorból és az ujkorból vett jellemképekben az emberiségnek kezdetétől egész napjainkig való haladását tünteti fel, olyanformán mint a mi Madáchunk az Ember tragédiájában. Les misérables (10 kötet, 1862; magyarra ford. Huszár I. és Reviczky Sz. A nyomorultak cim alatt, Budapest 1862) c. regényével, melyben a legfenségesebb leirások és a legképtelenebb szertelenségü rajzok közt a «nyomorultak» életét a törvénnyel és a társadalommal való összeütközéseiben akarja feltüntetni: H. a szociális regény terére lép. Ugyanebbe a körbe tartozik Les travailleurs de la mer (3 kötet, 1866; magyarul: A tenger munkásai, ford. Szász Károly, Budapest 1866) és L"homme qui rit (4 köt., 1869; magyarra ford. Huszár Imre A nevető ember cim alatt, Budapest 1892) c. regény is. Ez időtájt irta William Shakespeare (1864) c. munkáját is. A császárság bukása után, 1870. Párisba tért vissza s 1871 febr. tagja lett a boreauxi nemzetgyülésnek, amelyből márc. 8. kilépett. Az 1872-iki választásokban kommunisztikus érzelmei miatt Párisban megbukott, 1876. azonban a főváros képviselői a szenátusba választották be. Visszatérte óta egész sorát adta ki a lirai-didaktikai munkáknak, minők: L"année terrible (1872), amely csak ugy ég a németek ellen érzett gyülölet tüzétől; Quatre-vingt-treize (1874; magyarra fordította Áldor I. és György A. 1793 vagy a polgári háboru c. alatt, Budapest 1874) c. történeti regénye: Mes fils c., korán elhunyt fiai emlékének szentelt könyve (1874); Actes et paroles, 1870-72. c. alatt összegyüjtött beszédei (1872); továbbá Actes et paroles: Avant l"exil; pendant l"exil; depuis l"exil (1875-76, 3 köt.) c. emlékiratai; L"histoire d"un crime, dépositions d"un témoin c., a dec. 2-iki államcsiny történelmét tárgyaló műve (1877; magyarul: Egy bün története cim alatt, Budapest 1872); L"art d"etre grand-pere c. lirai kötete (1878) és La pitié supr?me c., a kommün vétkeseinek érdekében irott munkája. Halála után jelentek meg: Oeuvres inédites (1886); Théâtre en liberté (1886) és Toute la lyre (Páris 1889; költemények). H. kétségkivül a XIX. századbeli francia irodalom legnagyobb alakja. Különösen a lirában volt hatalmas: a sziv minden indulatát, a természet minden báját átérezte és szines, dallamos formában tudta kifejezésre juttatni (l. Francia irodalom). Az álklasszikus dráma helyébe a romantikus drámát léptette, mely a való élet tükre akart lenni.

H. a magyar irodalomra gyakorolt hatásáról is nevezetes. Az ő vele diadalra jutott romanticizmus hatása alatt Vörösmarty, Vajda, Tóth Lőrinc, Jósika, Kuthy, Gaal, Obernyik, Czakó a magyar romantikus drámát teremtik meg, melyet már előbb Kisfaludy Károly művésziebbé tett. A kezdeményezés dicsősége báró Eötvös Józsefet illeti, aki a korabeli francia irók műveinek hatása alatt H. drámai poétikáját fogadta el és Angelo-fordításához csatolt hires előszavában annak főbb elveit kifejtette. A romantikus szellem még előbb érvényesült lirai, epikai költészetünkben és regényirodalmunkban s később társadalmunkat is megmozgatta. (V. ö. ezekre vonatkozólag Bánóczi József kis értekezését: A magyar romanticizmusról, Budapest 1882, és Cserhalmi H. Irén munkáját: A francia romanticizmus korszaka a magyar drámairodalomban, u. o. 1893). H. összes művei 1880-85. 46 kötetben jelentek meg; az említetteken kivül magyarul megvannak még: Sziv és trón, fordította Nagy Ignác (Pest 1841) és a Szép Pécodin, fordította Mezőfi M. (u. o. 1863). Lirai költeményei közül is sok van nyelvünkre átültetve.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is