Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hugo... ----

Magyar Magyar Német Német
Hugo... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hugo

1. flavignyi apát, egyházi történetiró, szül. Verdunben 1065 körül. U. o. szerzetes, 1096. a falvignyi kolostor apátja, ahonnan 3 év multán ellenségei ármánykodása miatt távoznia kellett. 1100. a pápa követe visszahelyezte állásába, de 1101. ujra elüzetett. További életfolyásáról nem tudni bizonyosat. Művét: Chronici prolixi sed rerum ad historiam saeculi undecimi facientium copia insignis, Labbé J. T. atya a XI. sz. egyháztörténetére nézve felülmulhatatlan kincsnek nevezi. Legjobb kiadása Pertz-től (Monumenta Germaniae historica 8. köt.).

2. H. de Saint-Victor, a st. victori augusztinus-kolostor kanonokja, hires skolasztikus és misztikus, szül. 1097 körül, meghalt 1141. Születési helye ismeretlen. 18 éves korában már szerzetes volt, később a st. victori kolostori iskolának vezetője, haláláig. Mint teologus és misztikus kiváló. Nevezetesebb művei: Didascalion v. De eruditione didascalica (kezdő teologusok számára, 6 könyv); De sacramentis christianae fidei (3 könyv). H.-nak tulajdonítják még: Summa sententiarum. Műveit 6-szor adták ki, legutoljára Migne (Páris 1854).

3. H. von Montfort, középkori német költő, a Vorarlbergben otthonos montforti grófok sarja, szül. 1357., megh. 1423 ápr. 4. Résztvett 1377. III. Albrecht osztrák hercegnek a pogány poroszok ellen viselt hadjáratában s járt a Szentföldön is. Költeményei többnyire tanító irányuak s művelődéstörténeti szempontból becsesek, mert a szerző behatóan festi korának erkölcseit s szokásait. A dalaihoz tartozó zenét egyik hűbérese, Burk Mangolt szerzette. Műveit kiadták Bartsch K. (1880) és Wackernell E. (1881). Róla irt Weinhold H. (1857).

4. H. von Trimberg (Würzburg mellett), középkori német költő, született 1230 körül, megh. 1313 után Bambergben, hol 1260 óta magister és rektor volt. Főműve: Der Renner (Bamberg 1833-36), korának egyik legkedveltebb és legelterjedtebb tanító költeménye, melyet már Lessing ki akart adni. Szerzője szigoruan egyházi világnézetü férfiu, azért minden világi öröm s igy a világi költészetnek is ellensége. Művének tárgya a hét halálos bün, melyeket sötét életbölcseséggel és több tudománnyal mint költészettel, szárazon és terjengősen letárgyal. Tehetsége inkább csak a példákul felhozott mesék és történetek előadásában nyilvánul. (Művét utóbb protestáns szellemben dolgozták át 1549., uj kiadás 1827.) H. ifjukori német művei elvesztek; latin munkái közül fenmaradtak: Laurea Sanctorum (kiadta Grotefend H. 1870) és Registrum multorum auctorum (1280, kiadta Huemer 1888). Világnézetéről irt Jänicke K., Germania (V., 1860).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is