Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hugykő... ----

Magyar Magyar Német Német
Hugykő... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hugykő

azok a kemény, kőhöz hasonló képződések, melyek a vizelet alkotó részeiből a hugyszervekben keletkeznek. Alakra nézve gömbszerü, tojásdad vagy rendetlen alakual; nagyságuk a homokszemtől ludtojásig, sőt oly nagyságig változó, hogy a vesemedencét vagy a hugyhólyagot egészen kitöltik; súlyuk néhány milligrammtól 100 grammig, kivételesen ezen tul is különböz (leginkább 2-30 g. között változó); szinük szennyes fehér, sárgásfehér, barnássárga vagy sötétbarna; számra nézve a nagyobbak rendesen egy példányban jönnek elő, a kisebbek többes számmal, s nem kevés azon esetek száma, hol két-három kőnél több találtatott, habár egyes esetekben már 100 darab követ is találtak a vesemedencében (Gee), sőt 200 darabot (Desault) és 500 darabot (Liston) a hugyhólyagban. Kémiai szerkezetükre nézve a H.-ek igen különbözők ugyan, de mindig a vizelet rendes vagy kóros alkotó részeiből vannak összetéve s bár egy ugyanazon anyagból álló H. igen ritka, mert többnyire többféle anyagból van összealkotva, mégis egyik vagy másik anyag tulnyomó benne s ezután kapja elnevezését. Ezen alapon a H.-ket 3 csoportba lehet összefoglalni s pedig 1. hugysavból álló kövek (urátkövek), melyek sárgásszinüek, kissé barna vegyülékkel, sima felszinnel, kemények, többnyire lapos tojásidomuak és a legnagyobb követk közé tartoznak; kémiai szerkezetük szerint hugysavból, hugysavas mészből, hugysavas ammoniumból állanak; 2. oxálsavas kövek (oxálkövek), melyek sötétbarna, csokoládészinüek, dudoros, bunkószerü kiemelkedésekkel ellátott felszinnel, többnyire gömbalakuak s igen hasonlítanak a buzogány gombjához; nem nőnek meg olyan nagyra, mint a hugysavas kövek és nagy fájdalmakat okoznak a hugyhólyagban; kémiai szerkezetük szerint oxálsavas mészből állanak s valamennyi H. között legkeményebbek; 3. foszforsavas kövek (foszfátkövek), melyek fehéres, szennyesszürkés, szennyes halványsárgás szinüek, érdes, likacsos felszinnel, rendetlen alakuak, leglágyabbak, sokszor porhanyóak és többnyire idült hólyaghuruttal járnak; kémiai szerkezetük szerint foszforsavas mészből, foszforsavas ammoniumból és foszforsavas ammonium-magnéziából állanak. Ezenkivül ritkán más anyagból is képződhetik H., p. Cystin-ból (rószaszinük által tünnek fel), Xanthin-ból (fényes sárgabarna szinüek), Indigó-ból stb. Ezen anyagokat, melyekből a H. képződhetik, kőképző anyagoknak nevezik s azok többnyire vegyesen jönnek elő a H.-ben, ugy hogy középpont körül rétegekben rakódnak le, p. oxálsavas középpont (mag) körül hugysavas v. foszforsavas kő, hugysavas mag körül oxálsavas v. foszforsavas kő stb. Csupán a foszforsavas kő nem szokott mag gyanánt keményebb anyagok lerakodására szolgálni. Legtöbbször a H. magját hugysavas sók képezik. H. képződés magjául szolgálhat ezenkivül bármely idegen test, mely véletlenül vagy szándékosan a hugyhólyagba jutott; találtatott már ilyen módon a H. magjául: hajtű, iróndarab, buzakalász, katéterdarab, ólomgolyó, levált csontdarab, ugorka, varrótű, fadarabka, azután élődő állat petéje (a distomum haematobium, Egyiptomban), véralvadék, genytömeg stb. Ezen idegen testek ugyanis első sorban idült hólyaghurutot keltenek s ennek következtében csapódik le a bomló vizeletből a foszforsavas sóknak nagy mennyisége az idegen testre, mi végre kőképzősét eredményez. Ez az oka annak, hogy az idegen testek körül képződött hugykő mindig foszfátkő.

A H. képződés okául régebben (Sydenham, Bird, Boerhave) egy különös vérvegyületet: lithaemiát vettek fel, ujabb vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a hugykőképző anyagoknak felszaporodása a vérben még nem elegendő a H. képződésére s a mai ismeretek szerint a H. képződését ugy értelmezik némelyek, hogy a kőképző anyagok kijegecednek a vizeletből s a H. eszerint a kivált kőképző anyagok tömeges kristályosodásából keletkezik (Chopart, Heller, Ultzmann). Az észlelők egy másik csoportja ellenben a kőképződéshez szükségesnek tartja azt, hogy valamely szerves anyag mint kötőanyag szolgáljon a kőképző anyag lecsapolásánál a kőalakulásához. Igy vesz fel Meckel-Hemsbach egy különös kőképző hurutot, melynek kórterménye kötőanyagul szolgálna (igy Austin, Cantani és mások). Legujabban sikerült is Ebsteinnek előállítani a H.-ből az ásványos alkotórészek óvatos feloldása után azon állati szerves anyagot, mely a kőnek mintegy vázául szolgált s mely annak alakját és nagyságát teljesen megtartotta. Ezen váz proteinanyagokból állott. Ezen felfedezés óta mindinkább érvényre emelkedik azon felfogás, hogy ilyen váz (stroma) nélkülözhetetlen a H. képződéséhez. A már egyszer képződött kő folytonosan nagyobbodik azáltal, hogy felszinére uj rétegek rakodnak le, melyek más anyagból is állhatnak, mint a kő maga.

H. előjöhet a hugyszervek minden szakaszában, tehát a vesében, a hugyhólyagban és a hugycsőben. Ezen helyek szerint külön elnevezést kap, s ismerünk ezért: veseköveket, hugyhólyagköveket és hugycsőköveket. Legtöbb H. a vesében képződik s innen csuszik le a hugyvezető csövön keresztül a hugyhólyagba, hol megakadhat, tovább nő és hugyhólyagkő lesz belőle. Képződhetik azonban a H. magában a hugyhólyagban is. A hugycsőkő mindig a hugyhólyagból csuszott előre a hugycsőbe, ott megakadt, talán nagyobbodott is és mint hugycsőkő jelentkezik. A H. mindenkorban előjöhet s már ujszülött gyermekeknél találhatjuk mint a vesék hugysavas eltömülését; az első gyermekkorban (az élet első tizedében) leggyakoribb; később valamivel ritkább s az élet utolsó szakaszában ismét gyakran jön elő. (A budapesti Stefánia-gyermekkórháznak és a budapesti tud. egyetem sebészeti klinikumainak észleletei szerint 601 esetből 363, azaz 50,38% volt 16 éves kor alatt). A hólyagkő férfiaknál gyakoribb, mint nőknél (utóbbiak csak 3,17-3,6%-ot tesznek), valószinüen azért, mert a nők hugycsöve rövidebb és tágabb s igy a kő könnyebben kiürülhet. Ellenben a vesekő nőknél látszik gyakoribbnak, mint férfiaknál (Thompson). Egyes vidékeken gyakrabban jön elő a H., mint másokon; gyakori Oroszország, keleti Anglia, ÉNy-i Németország, Németalföld, Magyarország déli és délkeleti része, Persia, Egyiptom és némelyek szerint a tropikus éghajlat (India, Vera-Cruz) területén. Ennek okát a talajviszonyokban, klimatikus befolyásokban, az ivóvizben, a használt szeszesitalokban, a táplálkozás módjában stb. keresik, de mindeddig kideríteni nem lehetett.

Mig a H. kincsiny, homokszerü vagy ennél alig nagyobb, addig a hugyszerveken keresztül minden akadály nélkül kiürülhet s mivel ilyenkor kóros tüneteket nem okoz, a beteg tudatával sem bir a bajnak. De ha csak valamivel nagyobb a H., akkor már bajokat okoz, melyek igen különböző módon jelentkeznek, aszerint ahol a H. van vagy fennakadt. Vesekövek különösen azon görcsös fájdalomrohamokkal jelentkeznek, melyeket vesekólikának neveznek s mely a beteg vese oldalán a hasüregben villámgyorsan lép fel, alig kiállható hevességet ér el rövid idő alatt, hideg verejtéket, igen erős vizelési ingert vizeletrekedés mellett s heves égető fájdalmat okoznak a hugycsőben. Néhány óra v. ritkán néhány nap mulva ezen roham megszünik éppen oly gyorsan, amint fellépett s a beteg ismét jól érzi magát. A vesekólikát a leszállott vesekőnek a hugyvezető csőben (urethra) fennakadása okozza, s ha az onnan lejebb száll a hugyhólyagba, a vesekólika is elmulik. Másnap vagy harmadnap a vesekő a kiürített vizeletben megtalálható. A vesekő másik fontos tünete a véres vizelet, mit a H. érdes felszinének horzsolása okoz. Végre vesekőnél mindig található homokszerü csapadék a kihült vizeletben. A vesekő káros következményü a szervezetre, mert vesegyuladást, vesegenyedést és ezek által halált is okozhat. A vesekólika ellen narkotikus szereket (opium, morfium stb.), meleg fürdőket (+29-30° C.), meleg borogatásokat és sok viz ivását ajánlják. Vesekőnél sikeresen használhatunk égvényes ásványvizeket (Ems, Vichy, azután Karlsbd, Bilin, Wildungen, Salvator-forrás Eperjesen, Wiesbaden, Tarasp, Preblau stb.) és ujabban ajánlják a piperazint (Schmidt). Biztos és gyökeres gyógyítást azonban sebészeti operációval lehet elérni, ha a vesét felhasítjuk s a követ belőle eltávolítjuk (nefrolithotomia), vagy ha a vese is meg van már támadva, a vesét kiirtjuk (nefrektomia).

A hugyhólyagkő tünetei főleg a vizelet kiürítésénél jelentkeznek abban, hogy a megindult vizeletáram hirtelen megszakad (mert a kő a hólyagnyilása elé gördült), görcsös erőltetés lép fel s a test helyzetváltoztatásával (ugrálás, hánykolódás) ismét megindul az áram; e mellett gyakrabban kell vizelni s a vizelés után 10-15 percig igen heves fájdalom mard vissza a hólyag tájékán (mert az üres hólyag addig, amig ujra vizelet száll le a vesékből, reá szorul az érdes felszinü hugykőre). Ezenkivül a vizelet néha véres, főleg kocsizás, ugrálás stb. után, mert az érdes kő a hugyhólyag belsejét sérti, és ha hólyaghurut is van jelen, a vizelet zavaros, csapadékos, néha könnyen bomló és büzös. Hugyhólyagkövet azonban biztosan csak a fémből készült kőkutató bevezetése alkalmával lehet felismerni, mely odakoccanásával hangot ad és ezáltal nemcsak a tapintó érzkünk, hanem hallóérzékünk is meggyőződhetik a kemény kő jelenlétéről. A hólyagkő szintén okozhat nemcsak a hugyhólyagban hevesebb gyuladást, hanem vesemedencegenyedést, vesegyuladást és ezek által halált. A hugyhólyagkő gyógyítása annak eltávolításában áll, mit vagy kimetszéssel (hugykőmetszés) vagy annak összezuzásával (hugykőzuzás vagy hugykőmorzsolás) érhetünk el. Végre a hugycsőkő csak az által jelentkezik, hogy hugyrekedést okoz, mekanikus módon eltömeszelvén a hugycső ürterét. Ezért azt mindig sürgősen kell eltávolítani a hugycső felhasítása utján. L. Hugycsőmetszés.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is