(uraemia), a vér összetételének ama megváltozásából ered,
amely a beteg vesének a vér összetételét szabályozó működése alábbszállásából,
vagy kimaradásából következik, amikor is a rendes körülmények közt a vizeletben
kiürülő anyagok a vérben tartanak vissza. Hogy a vizelet melyik alkatrésze
mérgezi meg a szervezetet oly módon, hogy a H. tünetei létrejönnek, ismeretlen.
Sőt az is lehetséges, hogy a H. nem közvetlenül a vizelet visszatartásából,
hanem ez az által okozott kóros anyagcsere rendellenes terményeinek a
szövetnedvekbe való jutásából származik. Alakjai: akut H. a) hirtelen fellépő
rosszullét érzete, erős főfájás, szédülés, hányás, az öntudat elvész, a
reflexek megszünnek, a záróizmok megbénulnak (komatózus alak), néha hüdések és
görcsök lépnek fel; b) a kórképben a görcsök uralkodnak, amelyek többé-kevésbé
hiven utánozzák az epileptikus görcsöket (konvulziv alak). Máskor az urémia
deliriumokban v. kinzó nehéz légzési rohamokban nyilvánul. Az urémia ezen
alakjai képezhetik a vesebaj első tüneteit, máskor vesebántalmak lefolyása
alatt egy korábbi v. későbbi tünetet képezve, többször ismétlődnek. Akut
uremikus roham néha gyorsan, halálosan végződhetik. Lassan fejlődő vesebajnál
az urémia is idült lefolyást mutat. Tüneteit gyakori fejfájás, étvágytalanság,
hányás, székrekedés, hasmenés, hörghurut, nehéz légzési rohamok, füzugás,
süketség, látási zavarok, amelyeknek változékonysága jellemző, bőrviszketés,
érzési eltérések, az emésztő szervek megbetegedése, különösen hasmenés, az
intelligencia alábbszállása, csendes deliriumok, rángások, kiterjedt görcsök
stb., amelyek igen különböző egymásutánban és kombinációkban, időnként változó
intenzitással léphetnek fel. A H. kezelésénél a kiválasztások előmozdítása
képezi a célt. Erre szolgálnak a különböző hugyhajtó, a bélkiválasztást fokozó
meleg fürdők és pilokarpin, a vérben visszatartott mérges anyagok kiürítése
céljából végzett bő vérbocsátások. az egyes tünetek ezek mellett a megfelelő
tüneti gyógykezelést teszik szükségessé.
Forrás: Pallas Nagylexikon